Még mindig abban a tévhitben élünk, hogy a fehérje egyenlő a hússal, pedig a növények fehérjetartalma sokszorosa lehet a húsénak. A fő fehérjeforrásnak például általában a csirkemellet, valamint a tejtermékeket tekintik. Nos, az igazság az, hogy a tejben például hiába van sok fehérje, a szervezetünk nem tudja abból kinyerni és felhasználni azt.

Íme néhány érdekes összehasonlítás: 100 g csirkemell fehérjetartalma 21,2 g, míg ugyanennyi lencséé 24,63 g. Igaz, a lencse kalóriatartalma jóval nagyobb, mint a csirkemellé (kb. a háromszorosa), azt az aprócska, ám mégis fontos részletet elfelejtik hozzátenni, hogy a húsok emésztési ideje jóval hosszabb, ez pedig lassítja az anyagcserét. Mi ennek az oka? Csupán annyi, hogy ez utóbbi adat nehezebben mérhető egzakt számokkal.

Szintén fontos fehérjeforrásként tekintenek a tojásra, és valóban az is. De nem csak a klasszikus formájában ehetjük, ha változatosan szeretnénk étkezni, készíthetünk úgynevezett vegán tojást zabpehely vagy magvak, csicseriborsóliszt, olívaolaj és fűszerek segítségével. Ennek fehérjetartalma kb. a tojással azonos lesz.

Rengetegféle gabonából nyerhetünk fehérjét, például a zab, a kukorica, a búza és a rizs fantasztikus fehérjeforrások, ahogy a lencsén kívül más hüvelyesek is, mint a bab és a sárgaborsó, zöldborsó. Emellett a zöldségek is igen sok fehérjét tartalmaznak, ajánlott fehérjeforrásként például a krumpli, brokkoli, paradicsom, paprika, répa is. A banánt mindenki ismeri e tekintetben, de más gyümölcsöknek is kedvező a fehérjetartalma, mondjuk a körtének, almának, narancsnak és mandarinnak.

Gyakorlatilag a növényekből mindenféle aminosavat kinyerhetünk. De miért is fontos a fehérje? A szervezetünknek egyaránt szüksége van szénhidrátokra, zsírokra és fehérjékre is a kiegyensúlyozott táplálkozáshoz. Egy átlagos embernek naponta legalább 75 g fehérjét ajánlott fogyasztania. Funkciójuk a szervezetben sokféle, felelősek például a fertőzésekkel való védekezésért, a sejtek közti információ átviteléért, vagy a megfelelő hormonális rendszerért is.