Az evészavar szó hallatán sokan azonnal az anorexiára gondolunk, pedig nem ez az egyetlen olyan betegség, amelynél az evés rögeszmévé válik. A Lelki Egészség Alap nevű norvég szervezet gyakran feltett kérdésekre válaszol az anorexia, a bulimia, és a kevésbé ismert mértéktelen evés zavar (angol nevén Binge Eating Disorder, rövidítve BED) jellemzőiről.

Mit jelent az evészavar?

Aki ilyen betegségben szenved, azt annyira lefoglalja a testsúlya és az evés gondolata, hogy az a mindennapi tevékenységeit is drasztikusan befolyásolja.

Akinek anorexiája van, az attól fél, hogy elhízik, még akkor is, ha a súlya sokkal kevesebb, mint ami a korának és magasságának megfelelő lenne. Hiába tudja megszámolni a bordáit, akkor is az az érzése, hogy abnormálisan kövér. Ez olyan függőség, amit a fogyás iránti vágy vezérel, a beteg ezt fogódzónak érzi, amibe kapaszkodhat és az irányítása alatt tudja tartani.

A bulimiában szenvedőkre rendszeresen erős falási roham tör rá. Rövid idő alatt olyan mennyiségű ételt falnak fel, amennyit más ugyanennyi idő alatt nem enne meg. A falás idején minden kontrollt elvesztenek: az az érzésük, hogy képtelenek megállni, vagy nem tudják szabályozni az elfogyasztott mennyiséget. Mivel elhízni sem akarnak, ezért hánytatják magukat, hashajtót vesznek be, vagy egy időre fanatikus fogyókúrába kezdenek.

A mértéktelen evési zavarban szenvedők szokatlanul sokat esznek a rendszeresen visszatérő falási rohamok alkalmával. Azt érzik, hogy nincs irányításuk e fölött. A bulimiásokkal ellentétben ők a rohamok után szomorúnak, bűnösnek érzik magukat, vagy akár undorodnak is maguktól.

Létezik gyógymód?

Igen. Ha úgy érzi, hogy evészavara van, menjen el háziorvosához, aki pszichológushoz vagy evészavarra specializálódott rendelésre utalhatja be. A terápia ideje alatt megtanulhatja, milyen az egészséges étrend. Ha ön anorexiás, akkor lépésről lépésre ismerheti meg a normális táplálkozást, és hogy hogyan birkózzon meg az evés gondolatától érzett félelemmel. A bulimiánál a kiegyensúlyozott táplálkozás megtanulása áll a középpontban. Ami pedig minden terápiában közös és fontos feladat, hogy felfedjük a probléma okait.

Mit tehetünk, ha evészavaros van a környezetünkben?

Ha úgy gondolja, hogy egy családtag, barát vagy bárki más a környezetében ilyen zavartól szenved, először próbáljon valós képet kapni az étrendjéről, majd ezután kezdeményezzen beszélgetést arról, amit észrevett. Jelezze, hogy törődik vele, és hogy szívesen segít, ha az illető nyitott rá.

Amit sohasem szabad tennie, az az, hogy evésre erőlteti, vagy látványosan irányítani próbálja az étkezési szokását, ugyanis ez fordítva sülhet el. A legtöbb, amit tehet, hogy fenntartja vele a kapcsolatot, és olyan programokra invitálja, ami nem étkezéssel kapcsolatos.

Fontos, hogy tisztában legyen azzal, ön keveset tehet ismerőse gyógyulásáért, de ösztönözheti őt arra, hogy szakértő segítséget keressen. Ajánlja fel neki, hogy elkíséri a háziorvosához.

(Hollandból fordította: Rebecsák Anita)