A metabolikus szindróma számos, a szívre és az anyagcserére kockázatot jelentő tényező együttese, amely duplájára növeli a szívbetegség kockázatát, a 2-es típusú cukorbetegségét pedig ötszörösére. Fontos megismernünk, mert az amerikai felnőttek harmadát és a fiatalok 10%-át érinti, így komoly kockázatot jelent a krónikus betegségek számának növekedésére.

A metabolikus szindrómát több rákfajta (vastagbél, máj, endometrium, klimax utáni mellrák és agresszívebb prosztatarák fajták) megnövekedett kockázatával hozzák kapcsolatba, továbbá hozzájárulhat az Alzheimer-kór és más demenciák kialakulásához.

Ismertető jegyek

A metabolikus szindróma diagnosztizálásához az alábbi, a vérnyomással, vércukorszinttel, HDL koleszterinszinttel, a trigliceridszinttel és a derékbőséggel kapcsolatos paraméterek közül legalább három jelenléte vagy gyógyszeres kezelése szükséges:

• éhomi vércukorszint 5,6 mmol/l vagy több
• megnövekedett vérnyomás 130 mmHg vagy efölötti szisztolés és/vagy 85 mmHg vagy efölötti diasztolés érték
• alacsony HDL koleszterinszint, férfiaknál 2,2 mmol/l, nőknél 2,8 mmol/l alatt
• magas vér trigliceridszint 8,3mmol/l felett
• megnövekedett derékbőség (férfiaknál 102 cm, nőknél 88 cm felett)

Az értékek közül a derékbőség a legkevésbé rögzített. Függhet a népcsoporttól és országtól, így alacsonyabb olyan népcsoportnál, amelynek tagjai jellemzően más csoportoknál több viszceláris (zsigeri/hasüregi) testzsírt hordoznak kisebb derékbőség mellett is.

Az inzulinrezisztencia is központi szerepet játszik a metabolikus szindrómában. Normális esetben étkezés után a szervezet „tárolási módra” vált (csökken a zsírlebontás, növekszik a cukorfelvétel), az inzulinrezisztencia megszakítja ezeket a folyamatokat. Az izom- és zsírsejtek felvételét akadályozza, emiatt a vérben megnő a cukorszint, miközben a májban az inzulin nem képes ellátni normális feladatát.

Mivel a zsírlebontás nem csökken megfelelően, megnő a keringő szabad zsírsavak szintje. Ezek a májba jutva növelik a triglicerid termelését, és végül megemelik a szív-érrendszeri betegségek és a nem alkohol okozta zsírmáj betegség kockázatát.

Testzsír és fizikai aktivitás

A testzsír, különösen a hasüregben lévő zsigeri zsír hormonokat és jelző fehérjéket termel, ezek egy része a szívbetegséghez, rákhoz és más krónikus betegségekhez vezető gyulladást támogatja. A túlzott testzsír a gyulladást segítő immunsejteket is tartalmaz. A jelenlegi ajánlások szerint a túlsúlyosaknak 5-10 % testsúlycsökkenést kellene megcélozniuk. Bár már a testsúly 3-5 %-os csökkentése is klinikailag értékelhető haszonnal járhat a trigliceridszint és a vérnyomás mérséklésével.

Igen fontos felismerni, hogy a rendszeres testmozgás, segít a metabolikus szindróma és a hozzá köthető betegségek leküzdésében. A fizikai gyakorlatok csökkentik az inzulinrezisztenciát, és a vérben keringő cukor felvételét olyan hordozók révén, amelyek nem függnek az inzulintól. Mai tudásunk szerint növelni kell a mérsékelt vagy élénk fizikai tevékenységet és csökkenteni az üléssel töltött időt.

(Angolból fordította: Korom Lajos)