A fénytörési hibák meggyógyíthatók szemüveg nélküli, lazító látástréninggel, függetlenül a kortól és a dioptria erősségétől. Más fizikai elváltozások is javulnak, gyógyulnak, meggyógyulnak, legyen az veleszületett vagy szerzett látási gond. Az öregkori hályog- és retinaprobléma is egészen más megvilágításba kerül a látástréning nagyszerű hatásával.

Ennek ellenére szinte fel kell szólítani a szemészeket, hogy itt volna az ideje, hogy a látástréning hatását is bekalkulálják a lehetőségeik közé, mert még a látással összeegyeztethetetlen szemfenéki képnél is lehet eredményeket elérni – tér ki többször is írásaiban dr. Bates, a szemtréning kidolgozója, és részletesen leírja az esetek gyógyulási folyamatát. (pl.: Better Eyesight Magazin, 1927. Szept. 3. old. Central Fix. Publ. Co. New Y.). Ilyen tapasztalatokat minden komoly látástréner is igazolni tud, tehát igazán itt volna az idő az igényes, tudományos szintű orvosi odafigyelésére.

Az olvasószemüvegesség problémájánál is mentális stressz van jelen, amire igen jó hatással van a szemeltakarás, az ingázás, a behunyt szemes napozás, vagy csupán az, hogy élesnek képzeljük el a sorokat, a betűket. Nagyon fontos, hogy ne akarjuk látni, olvasni a dolgokat, hanem csak lazán képzeljük el.

Nem a mi dolgunk a pontos látás, hanem az agyé. Ha kívülről avatkozunk bele a látásunkba, képzeletünkbe és fizikai, optikai eszközökkel akarunk rendet teremteni, csak növeljük a feszültséget, és gyengébb lesz a szemünk. Ezt teszi sajnos a szemüveg. Ezért olyan nagy probléma, ha valaki a tréning után visszarakja a szemüveget, mondván, hogy a munkánkhoz elengedhetetlen, nem látja élesen a könyvelést, a pénztárgépet, homályos a varrás, az olvasnivaló stb. Amit megnyertünk a tréningen, azt azonnal elveszítjük a stresszképző szemüveggel.

Csak az érhet el jó eredményeket, aki fel van készülve a látástréningre, aki elfogadja a másféle gondolkodási rendszert, és meg is próbál látástudatos életmóddal élni. Nem árt az orvosok ellenállására is számítani, akik nem ismerik ezt a kiváló egészségjavító rendszert, nem is tanulták, ezért ők is kívülről, a képzeletet kihagyva akarnak gyógyítani. Az a helyzet, hogy a látás nem akar engedelmeskedni az orvosok által használt mérési-, vizsgálati protokollnak, így az szemüveges betegségeknél a mérések nem tükrözhetik a valóságot, a gyógyítás pedig megreked a tüneti kezelésnél.

Nézzünk egy példát. Egy 50 körüli hölgybeteg második alkalommal jött el konzultációra és örömmel újságolta, hogy kezd ráérezni a dologra. Már 11 oldalt képes egy szuszra elolvasni a könyvekből úgy, hogy fél oldalanként pihentető eljárásokat alkalmaz. Ki-kinézett a könyvből, lehunyta fél percekre a szemét, vagy el is takarja ezalatt. Ingázik a sorok közötti fehérségeken, és nem zavarja, hogy ezzel lelassítja a könyv élvezetét.

Látása az első alkalommal gyenge volt. A közeli teszttábla 10 sorából csak a negyedikig jutott el két szemmel, míg jobb oldalon csak a legnagyobb betűt tudta kivenni. Most ott tart, hogy jól ellazulva és rágondolva képes befűzni a tűt. Az ingákkal is baja volt, de otthon nagy lépésekkel haladt előre, és most már az egyre kisebb inkákkal is jól elboldogul.

Tovább mentünk, és más fontos illúziókra hívtam fel a figyelmét. A látás illúzió, ne felejtsük el, tehát a hagyományos gondolkodás szerinti optikai látást jobb elfelejteni, és ezt kellene igazán szem előtt tartani. A fehérséggel, a feketeséggel, mint illúzióval is dolgoztunk, és kiderült, hogy egyáltalán nem pislog, ami nagyon fontos lazító hatású praktika. A vizuális gyakorlatokat megtanultuk lehunyt és lehunyt-eltakart szemmel is, így a közeli táblán végül felvillantak a legapróbb jelek a forgó E-betűs részen, és a nehezebben elképzelhető számokból is egyértelműen felvillant neki az egyik.

Persze a jó látás jó elképzelést is jelent, a rossz látás pedig rosszat. Ennek megértetése elég macerás, de ha elfogadó valaki, akkor hamar be lehet bizonyítani, hogy a közeli betűket, apróbb dolgokat azért látja homályosan a közelre rosszul látó, mert nem tudja már olyan jól elképzelni, mint a messze lévő dolgokat. Tehát nem az életkorban kellene keresni a hibát és optikai segédeszközért kiáltani, hanem a képzeletet kéne rendbe tenni, és uralni azt újra minden élethelyzetben.

Nagy öröm, ha valaki már bele-belelát a közeli, apróbb betűkbe, tehát javul a képzelete, de még sok munka van hátra. A közeli látásra szükségünk van a rosszabb fényviszonyok mellett, a stresszes munkahelyen stb., tehát el kell jutni odáig, hogy automatikussá váljanak az egyre jobb nézési szokások. Mivel a hölgy teljesen félre tudta tenni a szemüveget, minden esélye megvan annak, hogy sikeresen meggyógyítsa a szemét, a látását.

Vén Péter
szemtréner
Tanácsadás
Tel.:(1)216-1976 üzenetrögzítő
www.szemtorna.hu
http://latastrening.blog.hu