Hosszanti és keresztirányú izomrostjaival a nyelvünk nagyon mozgékony. Az alsó állcsonthoz, az „u” alakú nyelvcsonthoz és a garatfalhoz kapcsolódik, a nyelvszalag alul köti össze a szájüreggel. Evéskor a nyelv irányítja az ételt a fogakra és vezérli az aprítás folyamatát, összekeveri a megrágott ételt, és a nyál segítségével lenyelhető csomókba formálja.

A nyelvvel érzékeljük az ízeket: az édeset, a sósat, a savanyút, a keserűt és az umamit. Az umami szó Japánból származik, és ízletest jelent. Ez az íz írja le a fehérjék, illetve a glutamát ízét, amely számos feldolgozott élelmiszerben is megtalálható ízfokozóként.

• A fonalas szemölcsök (papillák) a nyelv teljes hátoldalán oszlanak el. A hegyük mechanikus hatásokat közvetít számos idegvégződésre, és így alapul szolgálnak a nyelv kényes tapintási érzékelésének.
• A leveles szemölcsök a nyelv két oldalán két sorban helyezkednek el.
• A gomba szemölcsök a nyelvhegy szélein vannak.
• Hét-tíz szemölcs a nyelv hátsó részén található.

A papilla ízlelőbimbóin 30-80 receptorsejt van, ezek érintkeznek a felszínnel. A receptorsejtek az ízt elektromos impulzusokká alakítják át, és továbbítják őket a nyelv testében lévő szenzoros idegrostok végeire. Az hetedik és kilencedik agyi ideg által jutnak el az impulzusok az agyba.

Az édes ízt elsősorban a nyelvcsúcs érzékeli, a sósat és savanyút a nyelv szélei, a keserűt a nyelv hátsó része, és az umamit a nyelv középső része. A „keserű” ízlelőbimbók 10 000-szer érzékenyebbek, mint az „édesek”, így a keserű toxikus anyagok különösen gyorsan észlelhetők.

Az életkor növekedésével zsugorodnak az ízlelőbimbók, és ez csökkentik az ízlés képességét.

A nyelvről további érdekességek találhatók korábbi cikkünkben.

(Németből fordította: Koncz László)