Az azbeszt a természetben előforduló, szálas szerkezetű ásvány, kiválóan alkalmas hő- és hangszigetelésre, kémiai ellenálló képessége is erős. Már az időszámításunk előtt is felhasználták épületekben, de még edények készítéséhez is. Április 1-7. között tartják az Azbeszt Világhetét, amely az azbesztre és az általa okozott betegségekre hívja fel a figyelmet.

Globális méretű, riasztó következményekkel járó problémáról van szó, amely Magyarországon is sokakat érinthet.

Az azbeszt felhasználása, így a bányászata és a feldolgozása is a 19. század végén kapott igazán nagy lendületet, és ekkor indult meg az azbeszt elterjedése világszerte. Már akkor napvilágot láttak az első orvosi jelentések az azbeszttel dolgozók egészségkárosodásával kapcsolatban, de a termelést és felhasználást korlátozó törvények csak a 20. század második felétől léptek hatályba a fejlett országokban, így hazánkban is. Addigra már az azbeszt ott volt az épületek szigetelésében, a palatetőkben, az ipari tömítésekben, a járművek fékrendszereiben, és még számos területen.

Hogyan károsít az azbeszt?

A kitermelésnél, a feldolgozásnál, valamint a már beépített anyagok roncsolódásakor (így például az azbesztet tartalmazó épületek szakszerűtlen bontásakor) vékony azbesztszálak kerülnek a levegőbe, amelyek a tüdő mélyebb rétegeibe is eljutnak. Itt megtapadnak, és mivel nem bomlanak le, betokozódnak, és a hörgők hegesedését okozzák. Az azbeszt esetében nincs olyan egészségügyi határérték, amely alatt ne minősülne károsnak a szervezetbe jutó anyag – a legkisebb mennyiség belégzése is kerülendő. A hegesedett, megkeményedett hörgők légzési problémákhoz vezetnek. Fontos megemlíteni, hogy az azbeszt okozta betegség lappangási ideje igen hosszú: az azbesztnek való kitettség után akár évtizedek is eltelhetnek, mire jelentkeznek az első tünetek.

Az azbesztnek való kitettség többféle súlyos betegséget is okozhat. A legismertebb ezek közül az azbesztózis, amelynek során elkezdődik a hörgők azbesztszálak okozta hegesedése. A betegség jelenleg nem gyógyítható. Az azbesztózis nem rákos megbetegedés, de a betegek esetében lényegesen nagyobb eséllyel alakul ki tüdőrák és mezotelióma (amely szintén egy daganatos betegség, de a tüdőn kívül más szerveket is megtámadhat).

A sok esetben igen hosszú lappangási idő miatt már csak akkor jutnak orvoshoz a betegek, amikor az azbesztózis előrehaladottabb állapotban van, és a tüdő jelentős része már károsult. Az azbesztózis tünetei a légzési nehézségek, köhögés, mellkasi fájdalom. Az azbesztóztis diagnosztizálása összetett folyamat: a légzési funkciók mérésekor tapasztalt romlás utalhat a hörgők hegesedésére, de a röntgen- és CT-vizsgálatok fedhetik fel pontosan a tüdő hegesedését. Az azbesztózis megállapításához szükség van továbbá arra is, hogy a vizsgált személy elmondja az orvosnak, hogy mikor, milyen módon volt kitéve az azbesztnek.

Megelőzés, kezelés

Tekintve, hogy az azbeszt olyan súlyos betegségeket is okozhat, amelyekre jelenleg nincs gyógymód, különös figyelmet kell fordítani a megelőzésre, ami az azbesztnek való kitettség lehető legnagyobb mértékű csökkentését, vagy ha lehet, teljes megszüntetését jelenti. Igen fontos, hogy jó információink legyenek arról, hogy egy munkahely, lakóépület, esetleg egy épület bontása okozhat-e azbesztnek kitettséget.

A korai felismeréssel és a megfelelő kezeléssel a tünetek enyhíthetők, a tüdő romlási folyamata jelentősen lelassítható, és számottevően csökkenthető a komplikációk kialakulásának esélye.

Az Azbeszt Világhetének egyik célja, hogy az azbeszt veszélyeivel kapcsolatban erősítse az emberekben a tudatosságot, hogy tisztában legyenek a veszélyforrásokkal és a veszély nagyságával, de ne érezzék magukat kiszolgáltatottnak, mert a megfelelő tájékozottsággal minden helyzetben lehet jó döntést hozni, legyen szó a megelőzésről, vagy a már diagnosztizált betegség esetében az életkilátások javításáról.

Forrás: Népegészségtani Intézet, Semmelweis Egyetem