A szív hevesen ver, a kéz izzad, a száj száraz – mindenki jól ismeri azt a helyzetet, amikor legszívesebben máshol szeretne lenni. Néhány emberben a félelem és a pánikrohamok olyan gyakoriak és erősek, hogy befolyásolják a mindennapi életet. Sokszor csak későn ismerik fel a tüneteket, pedig a patológiás félelem a leggyakoribb mentális zavarok közé tartozik.

A szorongásos zavar okai

A genetikai hatás meglehetősen alacsony a szorongásos zavaroknál, a kockázati tényezőknél ezzel szemben nagyobb súlyú – főként a fóbiáknál – a kondicionáló folyamatokban, vagyis a negatív tapasztalatoktól való félelem (például a családon belüli erőszak, az anya szorongása). Feltehetően ez is az oka annak, hogy a félelem a családon belül is gyakori.

Az utóbbi időkben egyre fontosabb szerepet játszanak a média félelem-ábrázolásai is. Az ilyen „közvetített” félelmeket nem saját konkrét tapasztalatuk kondicionálja, ezért nem, vagy csak nehezen ellenőrizhetők, és ezenkívül a „félelemtől való félelemhez” is vezethet.

Ha ma megkérdezik a németeket arról, hogy mitől félnek különösen, gyakori a válasz, hogy attól, hogy idős korban ápolásra szorulnak, vagy gyógyíthatatlan betegek lesznek, esetleg, hogy nem fognak elegendő nyugdíjat kapni. Szenvedünk a jövőtől való félelemtől, a terrorizmustól és a bűnözéstől, az életveszélyes környezeti pusztítástól. A várható félelmek annyira hangsúlyosak lehetnek, hogy befolyásolják a mindennapi életüket.

A szorongásos rendellenességek, zavarok

A kóros mentális szorongásos rendellenességek fóbiákra, pánikbetegségekre és általános szorongásos rendellenességekre oszthatók. Tágabb értelemben egyes szakemberek és osztályozási rendszerek szerint a szorongásos zavarokhoz tartozik a rögeszmés kényszer-rendellenesség és a traumát követő stressz-rendellenesség.

Összességében a nők gyakrabban érintettek (átlagosan 2:1 arányban). Nem ritkán az érintettek egyidejűleg több szorongásos rendellenességben is szenvednek, emellett náluk nagyobb a depresszió és a függőség kockázata.

A szorongásos rendellenességek esetében általában különbséget tesznek a mentális szorongásos rendellenességek, az organikus szorongásos rendellenességek és az anyag okozta szorongásos rendellenességek között. Míg az organikus szorongásos rendellenességeket fizikai betegség, például pajzsmirigy túlműködés okozza, az anyag által kiváltott szorongásos rendellenességeket bizonyos gyógyszerek vagy drogok bevétele váltja ki.

A mentális szorongásos rendellenességek tovább oszthatók fóbiákra, pánikbetegségekre és általános szorongásos rendellenességekre.

Fóbiák

Fóbia a kifejezett, reális, vagy képzelt fenyegető helyzettől való félelem. A fóbia fogalma azonban nem teljesen tisztázott, vannak olyan fóbiák is, amelyek nem feltétlenül patológiásak. A leggyakoribb osztályozások a fóbiák három csoportját különböztetik meg:

• Agorafóbia: Eredetileg a tág terektől való félelem. Időközben a kifejezés minden olyan helyzetet lefed, amelyben már létezik „a várakozás félelme”, mielőtt előfordulna (ezért kerülik ezt a helyzetet). Gyakran előfordul az agorafóbia pánikrohamokkal együtt. Általában az élet második évtizedében kezdődik, és túlnyomórészt a nőket érinti.
• Szociális fóbia: Félelem attól, hogy egy kellemetlen helyzetet kínos szituációt okoz. A szociális fóbia rendszerint a serdülőkorban kezdődik, és gyakran az erős önbizalomhiányhoz és a kábítószerrel való visszaéléshez kötődik. A szociális fóbia különböző formái közé tartoznak a bőrpír-szorongás, a gynecophobia (félelem a női nemtől), a beszéd-szorongás és a félelem a kudarctól.
• Specifikus fóbiák: Folyamatos félelem egy adott tárgytól (például egy állattól) vagy egy különleges helyzetben (pl. zivatar, orvosi vizsgálat). A specifikus fóbia során a szorongás tüneteit már a kiváltó tényezőktől való félelem is létrehozza. A fóbia ilyen formája általában gyermekkorban kezdődik.

A specifikus fóbiákhoz tartoznak:

• Félelem a sötétségtől (nem feltétlenül beteges)
• Félelem a repüléstől (nem feltétlenül beteges)
• Félelem az idegenektől (vitatott)
• Félelem a magasságtól (tériszony, nem feltétlenül beteges)
• Klausztrofóbia (a szűk, zárt terektől való félelem)
• Teljesítménytől való félelem (teljesítménykényszer)
• Vizsgától való félelem (nem feltétlenül beteges)
• Nyelési félelem (nem feltétlenül beteges)
• Iskolától való félelem
• Injekciótól való félelem
• Zoofóbia (félelem az állatoktól)

A fóbiákra jellemző, hogy kiszámíthatóak, ezért mindig bizonyos helyzetekben fordulnak elő oly módon, hogy a félelem sokkal erősebb, mint ahogy a kiváltó ok megérdemelné.

Pánikbetegségek

A pánikbetegségeket ismételt súlyos szorongásos rohamok jellemzik, amelyek vagy specifikus helyzetekhez vagy kiváltó okokhoz kötődnek (pánikbetegség agorafóbiával), vagy váratlanul és hirtelen fordulnak elő. Az irányítás elvesztésétől való félelem, valamint kimondott fizikai tünetek kísérik. Az érintetteket gyakran szállítják kórházba szívinfarktus gyanújával.

A pánikbetegségekhez tartoznak:

• Halálfélelem (nem feltétlenül beteges)
• Szeparációs szorongás (nem feltétlenül beteges)
• Az ismeretlentől való félelem

Általános szorongásos zavarok

Ennél a szorongásos zavarnál jellemző, hogy a különböző hétköznapi helyzetek a belső feszültséggel és szorongással párosulnak. Emellett jelentkeznek fizikai panaszok is, mint például szívdobogás, verejtékezés és feszültség érzése, valamint mentális tünetek, mint például rettegés, nyugtalanság, koncentráció- és alvászavar. A diagnózis igazolásához a tüneteknek legalább fél évig fenn kell maradniuk.

(Németből fordította: Koncz László)