A zsálya könnyen felismerhető jellegzetesen bársonyos, puha, szürkészöld leveleiről. Az illata erősen aromás, fűszeres, az íze kesernyés és fanyar. A növény neve – Salvia officinalis – a latin salvare szóból származik, ami gyógyítást jelent. Ez is azt mutatja, hogy már évszázadokkal ezelőtt is mekkora jelentőséget tulajdonítottak ennek a növénynek.

Az ókori egyiptomiak is alkalmazták a növényt a meddőség ellen, de használták például hasmenés és a légzőszervek gyulladása ellen is. A középkortól kezdve a zsálya fogínygyulladás kezelésére, az emésztés elősegítésére és a nyálkahártyák kezelésére szolgált.

Alkalmazása külsőleg, belsőleg

Külsőleg a zsályalevelekkel fogínygyulladást és a száj-garat nyálkahártyájának általános gyulladását kezelik. A zsálya segít például a szájban lévő nyomáspontok kezelésében, melyeket a protézisek vagy fogsorok viselése okoz, valamint csökkenti a torokgyulladással együtt járó garatgyulladást is. Erős, aromás illata miatt a leveleket szájszag ellen is lehet használni.

A zsálya belsőleg egyrészt az emésztési zavarok kezelésére, másrészt a túlzott verejtékezés csökkentésére, például éjszakai izzadás esetén használható. A növénynek emésztést elősegítő hatása van, és nyugtató hatást gyakorol a gyomorra, valamint hasznos felfúvódás és hasmenés esetén.

Kísérleti vizsgálatokban a zsálya herpeszvírust gátló hatását is megfigyelték.

A zsályalevelek 1-2,5% illóolajat tartalmaznak, fő összetevői a kámfor, cineol és α- és β-thujon. Ezenkívül a levelekben nagyobb mennyiségben tanninok, keserűanyagok, triterpének, flavonoidok és szteroidok fordulnak elő.

Zsálya a népi gyógyászatban

A zsálya a népi gyógyászatban is használatos, mivel gátolja a tejtermelést elválasztásor, továbbá vércukorszint-csökkenést okoz, és ismert menstruációt elősegítő hatása is. Ez azonban tudományosan nem bizonyított.

A homeopátiában a zsályaleveleket a központi idegrendszer betegségeinél és a verejték-kiválasztás zavarainál alkalmazzák.

Javallatok

A zsályát a következő betegségek kezelésére használják:

• nyálkahártya-gyulladás
• torokgyulladás
• fogínygyulladás
• rossz szájszag
• emésztési panaszok, hasmenés, puffadás
• túlzott izzadás, éjszakai izzadás
• herpesz

Adagolás, használat

A zsálya belsőleg teaként, vagy gyógyszerkészítmények formájában a száj- és torokterápiában alkalmazható. A zsályakivonatot és a levelek illóolaját különféle cukorkákban, valamint külső használatra fürdők, bedörzsölések, fog- és szájápolási termékekben használják.

Az átlagos napi adag, hacsak másként nincs előírva, 4-6 gramm, 0,1-0,3 gramm illóolaj, 2,5-7,5 gramm tinktúra, vagy 1,5-3 gramm folyékony kivonat.

Gargarizáló oldathoz 2,5 gramm levelet, vagy 2-3 csepp illóolajat kell hozzáadni 100 ml vízhez. Ecseteléshez a levelek hígítatlan alkoholos kivonatát használják.

A használat időtartama nem haladhatja meg a 4 hetet.

Gargarizáláshoz öntsön fel 2-3 gramm apróra vágott levelet (1 teáskanál körülbelül 1,5 g) forró vízzel, és 10 percig hagyja állni, majd szűrje le. Éjszakai verejtékezés esetén a teát ugyanúgy készítik, de hidegen isszák.

A gasztrointesztinális panaszok kezelésére öntsünk 2 gramm vágott levelet forrásban lévő vízbe, és 5 perc után szűrjük le.

A zsálya tiszta illóolaját és alkoholos kivonatait nem szabad bevenni terhesség alatt.

A zsálya mellékhatásai

A mellékhatásoktól általában csak túladagolás vagy tartós használat esetén kell félni. A zsálya levelében található thujone olyan tüneteket okozhat, mint forróság, szédülés, fokozott szívritmus vagy görcsök. Külső használatnál vagy vizes készítmények esetén, mint pl. a tea, nem várható mellékhatás, mivel itt a thujone csak nyomokban van jelen.

(Németből fordította: Koncz László)

Még több információt talál Gyógynövénykeresőnkben.

Ha szeretne még több gyógynövényről olvasni, ajánljuk figyelmébe az alábbi cikket is:

Gyógynövények nőknek – migrén, klimax, menstruáció