A leptospitózis elsősorban vad- és háziállatoknál fordul elő, de a fertőzés emberekre is átvihető. A fertőzött állatok vizelete nagy számban tartalmazza a kórokozót, amely így kerül a talajra, vizekbe. A betegség gyakran marad észrevétlen, de nem szabad alábecsülni, mert néhány napon belül akár halálhoz is vezethet. Hogyan ismerjük fel a tüneteket?

A leptospirózist spirochetáknak nevezett spirális baktériumok okozzák. A Leptospira interrogans baktériumnak számos különböző változata létezik, amelyek azonban csak a szérum antigén-antitest reakcióival különböztethetők meg. A genetikai viszony alapján a leptospira 21 különböző fajra osztható. A másik spirocheta család a szifilisz kórokozóit is tartalmazza.

A betegség különösen gyakori a trópusi és szubtrópusi országokban bekövetkezett természeti katasztrófák után, mivel a kórokozók patkányokban és egerekben jelen vannak, és a széklettel és a vizelettel ürülnek. Meleg és nedves környezetben, mint például a sárban, a pocsolyákban vagy a sós vízben a spirocheták több hónapig is fennmaradhatnak.

Hogyan a fertőz?

A kórokozók a bőr és a nyálkahártya kis sérülésein át jutnak be a szervezetbe. Az emberek úszás, kempingezés vagy csónakázás közben fertőződhetnek leptospirózissal.

A kutyatulajdonosok előtt is ismert a betegség: a leptospirózis okozta fertőzések elkerülése érdekében a kutyáknak meg kell tiltani, hogy pocsolyákból igyanak, mert a mérsékelt égövön a leptospirózis gyakran tavasszal és nyáron fordul elő. A kórokozók rendkívül érzékenyek a hidegre, és télen nem tudnak a szabadban megélni.

A leptospirózis gyakori bizonyos foglalkozási csoportokban, ilyenek például a csatornázók, a gazdálkodók, a laboratóriumi személyzet vagy az állatorvosok. (Németországban az utóbbi években több, mint 166 emberi esetről számoltak be, szignifikánsan nagyobb számú nem bejelentett esetet feltételezve.) Az emberről emberre történő fertőzést eddig csak ritkán dokumentálták, és nagyon valószínűtlennek tekintik.

A betegség lefolyása két fázisban történik

A leptospirózisban megbetegedő személyek nem feltétlenül érzik magukat betegnek. A fertőzés tünetei nagyon eltérőek lehetnek. A betegség enyhe lefolyása éppúgy lehetséges, mint a halál néhány napon belüli beállta. A két véglet között számos betegséglefolyás lehetséges, amelyek különböző szerveket érinthetnek.

A betegség lefolyásának két fázisát különböztetjük meg:

Az első fázisban (akut fázis) a magas lázat okozó kórokozók kimutathatók a vérben. Ez a fázis körülbelül egy hétig tart.

A láz ideiglenes csökkenése után a második fázisban (immunfázis) a láz vissza-visszatér, amely nem olyan magas és nem tart olyan hosszú ideig, mint az első fázisban. A betegség második szakaszában a kórokozók a legkülönbözőbb szervekben telepedtek le, ami később következményekkel jár. A legtöbb szövődmény ebben a fázisban fordul elő.

A leptospirózis tünetei, kezelése

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) a betegség lehetséges formáit négy csoportjra osztja, ezt világszerte alapértelmezettnek tekintik:

1. Enyhe, influenzaszerű forma lázzal (39-40 °C), hidegrázás, fejfájás és végtagfájdalom. Gyakran kötőhártya-gyulladás tünetei is jelentkezhetnek.
2. Weil-betegség (Weil-kór): a leptospirózis e formája súlyos máj- és vesebetegséget mutat, sárgasággal, veseelégtelenséggel, vérzéssel és szívritmuszavarral.
3. Súlyos meningitis vagy agyhártyagyulladás: tipikus tünetek az erős fejfájás, fényérzékenység vagy nyaki merevség.
4. Vérzés a tüdőben, légzési elégtelenséggel: ilyen eseteket főként a súlyos járványok során és ritkán különálló esetekben figyeltek meg.

Az embereknél az esetek több mint 90%-ában a leptospirózis enyhe lefolyású. A lappangási idő átlagosan 7-14 nap. Jelenleg nincs általános iránymutatás a leptospirózis kezelésére, de vannak szokásos eljárások. Ha a betegséget korán észlelik, jól kezelhető antibiotikumokkal. Ha a vesét támadjak meg, lehet, hogy dialízist kell végezni.

A leptospirózist jelenteni kell a hatóságnak.

Megelőzés – mit lehet tenni?

A leptospirózis megelőzésére patkány- és egérirtást kell végezni. A kockázati csoportok esetében célszerű megfelelő védőruházatot (pl. kesztyű és védőszemüveg) használni a potenciálisan fertőzött állatokkal és vízzel való érintkezés megelőzése érdekében.

A saját kutya vakcinázása biztosíthatja, hogy a tulajdonos ne fertőződjön meg. A kutyák általában vakcinázási lefedettséget kapnak az alapvető immunizálással, amelyet frissíteni kell.

(Németből fordította: Koncz László)

Ha szeretne még olvasni parazitákról, ajánljuk figyelmébe az alábbi cikket is:

Giliszták, bélférgek – bogyók, gombák