A mikroműanyag fogalma az utóbbi években egyre inkább beköltözött az emberek tudatába, mivel mind gyakrabban megtalálhatók nyomai a környezetben. A mikroműanyagok számos mindennapi termékben jelen vannak, például kozmetikumokban, a tusfürdőkben, hámlasztókban, fogkrémekben. Az apró műanyag részecskék azonban kerülővel bejuthatnak az ételeinkbe is.

Hogyan hatnak ez egészségünkre? Hogyan ismerjük fel a mikroműanyag nélküli termékeket? Mi is az a mikroműanyag?

A mikroműanyag valójában mikroszkopikus méretű műanyag, az apró részecskék átmérője kisebb, mint öt milliméter, valójában gyakran sokkal kisebbek. A mikroműanyag szilárd, oldhatatlan és biológiailag nem lebomló műanyagból, például polietilénből készül.

Hogyan keletkezik a mikroműanyag?

Eredetük szerint megkülönböztetünk két különböző típusú mikroműanyagot: elsődleges és másodlagos mikroműanyagokat. Az elsődleges forma ipari gyártású műanyagmorzsalék és -por. A kozmetikumokban, például a tusfürdőkben vagy a hámlasztókban, a kis gömböcskéket hozzáadják a termékhez a masszírozó vagy „csiszoló” hatás elérése érdekében. A műanyag termékek előállításához is alapanyagnak használják, ezt A-típusú primer mikroműanyagnak is nevezik.

Az ilyen típusú mikroműanyagokhoz soroljuk az apró szálakat is, amelyek a mosóvízbe kerülnek a poliészterből készült ruhákból, valamint a gumiabroncsokról az elhasználódás során eldörzsölt szálakat, cipőtalpak vagy mesterséges gyepek kopását. Ezt B-típusú primer mikroműanyagoknak nevezik – a definíciótól függően néha másodlagos mikroműanyagokról beszélünk.

Másodlagos mikroműanyag nagyobb műanyagrészek vagy műanyag hulladék szétesésekor következik be, például amikor a műanyag zsákok vagy halászhálók lassan lebomlanak a nap és az időjárás hatásainak következtében.

Veszélyek a környezet számára

A környezetvédők határozottan bírálják a mikroműanyagok ipari felhasználását. Mindennapi termékeink kis műanyag részecskéi ugyanis a szennyvízbe kerülnek és a szennyvíztisztítók nem tudják teljesen kiszűrni őket. Idővel a folyókon keresztül elérik a tengert, és ha odaérnek, nem lehet őket eltávolítani, és évszázadokon át terhet jelentenek a környezetre.

Strukturális jellegéből adódóan a tengerbe került mikroműanyag vonzza és összegyűjti a felületén a környezeti toxinokat és a baktériumokat. A műanyag részecskéket ezután a tengeri élőlények, például a halak vagy kagylók elfogyasztják. A szennyező anyaggal dúsított mikroműanyag nemcsak a tengeri élőlényekre hat, hanem a végül is a tányérunkban köt ki.

Hogyan jut be a mikroműanyag a szervezetünkbe?

A mikroműanyagok testünkbe kerülésének módjai még nem világosak. Kétségtelen, hogy a környezetben szinte mindenhol kimutathatók, nemcsak a talajban, a vízben és a tengeri állatokban, hanem a levegőben is megtalálhatók a műanyag részecskék. Elméletileg a tenger gyümölcsein kívül növények, például zöldségek révén is bejuthatnak be az élelmiszerláncba. Úgy tartják, hogy a mikroműanyagokat be is lélegezzük.

A kozmetikumok viszont nem valószínű, hogy közvetlenül hozzájárulnak a mikroműanyagok felvételéhez. A kozmetikai mikro-részecskék túl nagyok ahhoz, hogy a bőrön áthatoljanak.

Egészségügyi következmények

A mikroműanyagok következményeiről az emberi testben keveset tudunk. A kezdeti megállapítások elsősorban az állatokra vonatkoznak. A kagylók esetében például megfigyelhető, hogy a mikroműanyag belépett a sejtekbe, és gyulladásos reakciókat váltott ki. A tudósok attól tartanak, hogy az embereknél is ez történik, gyulladást okozhatnak, így a belélegzett mikroműanyag károsíthatja a tüdőszövetet, vagy a részecskék felhalmozódhatnak a bél nyirokcsomóiban.

Laboratóriumi vizsgálatok bizonyítják, hogy az állatokban lévő mikroműanyag befolyásolhatja a növekedést és a szaporodást.

A szennyező anyagok felszívódása

Egy másik lehetséges kockázat a mikroműanyagokhoz tapadó szennyező anyagok (pl. növényvédő szerek) és kórokozók. Ezek a tengeri élőlények gyomor-bélrendszerében szabadulhatnak fel, és potenciálisan rákkeltő vagy mutagén hatásúak. Emellett a műanyag bomlásakor a benne lévő adalékanyagok, például lágyítók, égésgátlók vagy UV-szűrők is bejutnak az állatok testébe, és többek között toxikusak lehetnek vagy befolyásolják a hormonműködést.

Az ilyen szennyezett halak és tenger gyümölcsei fogyasztásával ezek az anyagok is bejuthatnak a testünkbe. Még nem vizsgálták, hogy létezik-e ezekből káros dózis.

(Németből fordította: Koncz László)

A cikk első részét itt találja: Mikroműanyagok: károsak egészségünkre? (2.)

Ha érdekli a téma, ajánljuk figyelmébe az alábbi cikket is:

Hova tegyük a használt teafiltert?