Mindig és mindenhová rohanunk, és gyakran utólag jövünk rá, hogy nem volt semmi értelme. Jelmondatom: lassabban siess! Egyél, igyál, mozogj, lélegezz lassabban – így is jut elég idő minden fontos dologra. Nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb leszel, jobban bírod majd a stresszes helyzeteket is – és az élettani folyamatok lelassításával tovább élhetsz egészségben.

Vegyük sorra a Lassabban siess! életstílushoz hozzá tartozó elemeket. Legutóbb az evésről, ivásról volt szó, folytassuk most a légzéssel.

A légzés ritmusa

A legtöbben felszínesen, kapkodva lélegeznek, leginkább csak a mellkasukat használva a légzéshez. Hogy ez miért baj? Egyrészt kevesebb oxigén kerül be a szervezetükbe, így kevesebb éltető erő jut az élettani folyamatok táplálására – amit „belső bölcsességünk”, önszabályozó rendszerünk a légzés ritmusának meggyorsításával próbál ellensúlyozni. Mérjük csak meg az óránkra nézve, hogy nyugalomban hányszor lélegzünk percenként! (Egy belégzés és egy kilégzés együtt számít egy légzésnek.) Fontos, hogy eközben ne változtassuk meg akarattal azt a ritmust, amit korábban követtünk.

Ha valakinél a percenkénti légzésszám 8 körüli vagy kevesebb, úgy ez az ütem nagyjából rendben van, de ha magasabb ennél, akkor bizony érdemes változtatni!

A felszínes, kapkodó légzés egyik káros következményéről, az éltető oxigén hiányáról fentebb már szóltam. Lássuk a másik elgondolkodtató következményt! Ha kapkodva lélegzünk, ettől a szívritmusunk is felgyorsul. Márpedig mindenkinek a szíve egy bizonyos számú (igaz, jó sok) szívdobbanásra van „hitelesítve”, és ha ezt idő előtt elfogyasztja, akkor bizony az életét is megrövidítheti. Érdemes tehát a pulzussal is takarékoskodni: ha mondjuk 72 helyett a légzés lassítása nyomán csupán 66 szívdobbanást mérünk percenként, akkor ezzel az életünk is meghosszabbodhat. Persze a fenti példában csak 6 szívdobbanás a különbség percenként, ám egy óra alatt ez 360 lesz, egy nap alatt pedig már 8640! Gondoljunk csak bele, hogy mindez halmozódva az életünk vége felé akár éveket is jelenthet…

Utánozzuk a csecsemőket!

Ha megnézünk egy csecsemőt, miként veszi a levegőt, láthatjuk, hogy ösztönösen – mondhatnám, „gyárilag” – belégzéskor kizárólag a hasa emelkedik meg, kilégzéskor viszont belapul, vagyis a pici bölcsebb a szüleinél, csakis hasi légzést végez. Márpedig a hasi légzés a legegészségesebb légzésforma, valósággal megmasszírozza a hasi szerveket, javítja az emésztőrendszer működését, miközben bőségesen ellátja levegővel a tüdőt és rajta keresztül az egész szervezetet.

Javaslom mindenkinek, hogy felnőttként elevenítse fel a veleszületett tudást, tanulja meg újra, és gyakorolja minél többször a hasi légzést. Vigyázat: tele hassal ne gyakoroljunk, és mindig orron át lélegezzünk be és ki! Kezdőknek a legkönnyebb a hasi légzést hanyatt fekve végezni úgy, hogy közben az egyik tenyerüket a hasfalra, a másikat a mellkasra helyezik, és figyelik, hogy gyakorlás közben csak a hasfalon lévő tenyerük emelkedjen és süllyedjen, a mellkasra helyezett kezük viszont maradjon mozdulatlan. Már néhány nap után tapasztalni fogják a hasi légzés sokféle áldásos hatását. (Nem mellesleg a magas vérnyomással küzdők ezzel az egyszerű módszerrel hatékonyan csökkenthetik, beállíthatják a vérnyomásukat – és ha gyógyszert szednek, szorgalmas gyakorlással néhány hónap elteltével akár el is hagyhatják.)

Így gyakoroljunk

A hasi légzés mellett legalább ilyen fontos (főleg az idegrendszerünknek) a légzés lassítása, vagyis a percenkénti légzésszám csökkentése. Törekedjünk arra, hogy légzőgyakorlat közben a kilégzés mindig tartson néhány másodperccel tovább, mint a belégzés, a kilégzés után pedig tartsunk néhány másodpercnyi szünetet. Persze a kilégzést követő szünet ne legyen olyan hosszú, hogy emiatt úgy érezzük, mindjárt megfulladunk, de az enyhe légszomjat nyugodtan megvárhatjuk, mielőtt megkezdjük a következő belégzést. Kezdő gyakorlók használhatnak másodpercmutatós órát vagy egyenletesen számolhatnak a belégzés és a kilégzés alatt, hogy sikerüljön elérni a belégzésnél hosszabb ideig tartó kilégzést.

Hamarosan azonban megérzik és megtanulják ezt az új, egészségesebb ritmust, így nem lesz szükségük semmilyen segédeszközre vagy számolgatásra. Néhány hónapon át tartó gyakorlással el fognak jutni oda, hogy immár a légzés lassítása lesz számukra a természetes légzésforma, és akár percenkénti 4-6 vagy kevesebb légzéssel tudnak majd „gazdálkodni”. Ha pedig a hasi légzés megtanulása után a teljes jógalégzést (hasi + közép + mellkasi légzés) is elsajátítják, akár 2-3 légzés is elegendő lesz számukra percenként. De ez utóbbiról majd egy másik alkalommal írok.

Kürti Gábor
természetgyógyász
Tel.: +36 (30) 996-2787
Honlap: https://kurtigabor.com
Facebook: „Lassabban siess!” csoport

Ha érdekli a téma, ajánljuk figyelmébe az alábbi cikket is:

Evés, ivás