Hosszú ideig tartó nyári melegben ózon, egy toxikus gáz képződhet. Az ózon három oxigénatomból áll. A színtelen gáz fontos része a Föld légkörének, megvéd minket – 20-30 kilométerre a felszíntől – a Nap veszélyes ultraibolya sugárzásától. De mi is az ózon, és mely határérték fölött veszélyes az egészségre? Hogy keletkezik az ózonlyuk és a magas ózonszint?

Erős napfényben ózon képződhet a talaj közelében is. A gáz túl nagy koncentrációja veszélyes az emberekre és az állatokra, mert irritálhatja a légzőrendszert és a szemet.

Milyen értékektől válik veszélyessé?

1990 óta már csak ritkán van magas ózonszint, és ha igen, a csúcskoncentráció csökkent. Még ha jelentősen csökkentek is a csúcsok, az ózonszennyezés éves átlaga nőtt. A lakosság tájékoztatásának az ózonszintekre vonatkozó küszöbértéke 180 μg/m3 (mikrogramm/levegő köbméterenként), egy órás átlagban mérve. E koncentrációtól kezdve reagálnak a légszennyezésre érzékeny embereknek. Különösen kerülni kell a forgalmas helyeket délután. A lakosság többi részére a 240 μg/m3-es küszöbérték érvényes.

Ózon és melléktermékei

Az ózon az úgynevezett fotooxidánsok közé tartozik. A földi levegőben napos időben más anyagok is képződnek ebben a kategóriában – a nyári szmogról beszélünk. A nyári szmog jellegzetes fotooxidáló keverék, számos irritáló anyagot tartalmaz, de nem mindig azonos összetételű.

Ennek a szmognak a szemre és a felső légutak nyálkahártyájára gyakorolt erős irritáló hatása csak részben van az ózon miatt, más fotooxidánsok is szerepet játszanak ebben, amelyek a légköri ózonképződés melléktermékei. Ezek közé tartozik például:

• ecetsav-anhidrid
• peroxibenzoil-nitrát
• akrolein (akrilaldehid)
• formaldehid

Ezek az anyagok – szemben az ózonnal – vízben jól oldódnak. Egészségügyi hatásaik tekintetében azonban kevésbé jelentősek, mint az ózon, mivel kisebb koncentrációban fordulnak elő, és kevésbé mérgezőek.

Az ózon hatása a légutakra

Az ózon szinte kizárólag a „találkozási pontban” reagál, azaz a légutak felületén. Alacsony vízoldhatósága miatt sokkal kisebb mértékben marad meg, mint például a felső légutakban lévő kén-dioxid. Ennek eredményeként az ózon jobban behatol a tüdőbe. A tüdő perifériáján az irritáló gáz olyan szövetekkel találkozik, amelyeket nem véd nyálkaréteg. Ez a sejtmembrán károsodásához vezethet, gyulladásos folyamatokat indít el.

Mikor árt az ózon?

A lakosság mintegy tíz százaléka különösen érzékeny az ózonra. Az egészségkárosodás még inkább várható:

• minél nagyobb az ózon koncentrációja a belélegzett levegőben
• minél tovább vagyunk kitéve az ózon hatásának
• minél nagyobb a percenkénti lélegzetvételek száma

A csecsemők és kisgyermekek is veszélyeztetettek, mivel az immunrendszerük még nem fejlett.

Tünetek és következmények

A koncentrációtól és az adagtól függően az ózon hat a tüdőfunkcióra és a fizikai teljesítményre. A következő tünetek csak pár órás fizikai aktivitás után jelentkeznek:

• a tüdőfunkció változásai
• a testi állóképesség csökkenése 240 μg/m3-től
• a tüdőszövet gyulladásos reakciói 160 μg/m3-től
• asztma gyakorisága (240-300 µg/m3-től

Ezek a funkcionális változások és károsodások általában a hatás kezdetétől számított egy-három órán belül normalizálódnak. Különösen nehéz terhelések esetén azonban 24-48 óra elteltével is észlelhetők enyhe eltérések. A tüdőszövet gyulladása hosszabb ideig eltarthat.

Irritációs tünetek

A magas ózonszint miatt a következő érzékszervi zavarokat 200 μg/m3-től említik:

• könnyezés (az ózon kísérő anyagai okozzák)
• a légutak irritációja
• köhögés
• fejfájás
• légzési panaszok

A szem és a nyálkahártyák irritációjának akut tünetei nagymértékben függetlenek a fizikai aktivitástól; mértékük elsősorban az ózonban dús levegőn való tartózkodás időtartamától függ.