A diklofenák és az acetil-szalicilsav mellett az ibuprofén az egyik leggyakrabban alkalmazott fájdalomcsillapító, és mint az összes nem szteroid gyulladásgátló, elméletileg gyomorkárosító. Nem azért, mert maga a tabletta anyaga kimarja a gyomrot, hanem mert olyan hatásmechanizmust indít el a szervezetben, ami kikezdi a gyomornyálkahártya védekezőrendszerét.

Az ibuprofént az enyhe és közepes fájdalom enyhítésére és a gyulladás megállítására használják, például reumás betegségek esetén, amelyek fájdalmas ízületi gyulladásokkal járnak. Az ibuprofén lázcsillapító hatású is, de erre a célra ritkán alkalmazzák.

Az ibuprofén a nem szteroid gyulladáscsökkentők (NSAID) közé tartozik, szemben például a kortizonnal. Hatóanyaga a nem-opioid fájdalomcsillapítók képviselője, és így nem okoz függőséget.

Felhasználási területei

Az ibuprofént gyakran használják a következő esetekben:

• Különösen gyakran használják reumás ízületi betegségek kezelésére.
• Enyhíti a gyulladást, duzzanatot és fájdalmat gyulladás, reumás gyulladás és köszvény esetén.
• Kisebb adagban fejfájás és migrén, valamint fogfájás vagy menstruációs fájdalom ellen is segít.
• Izomfájdalmak és sportsérülések, pl. húzódás vagy szalagszakadás esetén is használják.
• Egyéb alkalmazási területek: akut középfülgyulladásnál vagy napégés esetén.

Adagolás

Az ibuprofént sokféle formában értékesítik. Tabletta, kapszula, kúp, szirup, granulátum vagy kenőcs formájában kapható. Az ibuprofén 400 mg feletti adagokban vényköteles.

Az ibuprofén hatásainak spektruma az adagoktól függ: felnőtteknél a 200-800 mg-os alacsonyabb dózisok fájdalomcsillapító és lázcsillapító hatásúak. A gyulladáscsökkentő hatás csak magasabb dózisokban mutatkozik, napi 2400 mg-ig.

A bevett anyag a vérben azonos koncentrációban marad körülbelül két-három órán keresztül, ezután a hatás csökken. A bomlástermékek nagyrészt a vesén, néha a májon keresztül ürülnek.

Mellékhatások

Az ibuprofénnél gyakran jelentkeznek mellékhatások, például gyomorfájdalom, hányinger és hasmenés. Szédülés, fejfájás és a látásélesség átmeneti csökkenése ritkán fordul elő.

Mint a rokon ciklooxigenáz-gátlóknál, az acetil-szalicilsav és a diklofenák esetében is, az ibuprofén gyakori használata gyomorvérzést vagy akár a gyomorfal átszakadását is okozhatja. Emiatt a hosszabb távú ibuprofén terápiát csak a gyomor védelmével kombinálva szabad végezni. Javasoltak olyan gyógyszerek, amelyek csökkentik a gyomorsav-termelést. Segíti a gyomor védelmét az is, ha a gyógyszereket nem veszi be üres gyomorra.

Kölcsönhatások

Nem javasolt a szteroid fájdalomcsillapítókkal, például a kortizonnal történő párhuzamos kezelés, mivel ez tovább növelné a vérzés kockázatát.

Az ibuprofén gátolja a vérlemezke-aggregációt, hasonlóan az acetil-szalicilsav hatásához, mert fokozott a vérzés kockázata, ezért véralvadásgátlók egyidejű használata nem javasolt.

Ibuprofén a terhesség alatt

A reumás gyulladás kezelése kis adagban, akár napi 600 mg-ig is biztonságosnak tűnik még terhesség és szoptatás idején is. Vannak orvosok, akik az ibuprofén-kezelést egyértelműen ellenjavalltnak tartják terhességben.

Ellenjavallatok

Óvatosan kell eljárni olyan betegeknél, akiknek gyulladásos emésztőrendszeri rendellenességei vannak, például fekélyes vastagbélgyulladás vagy Crohn-betegség, mivel az ibuprofén szedése e betegségek akut fellángolását válthatja ki.

Az asztmában szenvedőknél kevésbé gyakori az úgynevezett „aszpirin asztma”, amely akkor fordulhat elő, ha ibuprofént és diklofenákot szednek.

A súlyos vesebetegeknek is óvatosnak kell lenniük, amikor ibuprofént szednek, mivel a vese erei összehúzódnak, ha kevesebb prosztaglandin képződik. Ez tovább csökkentheti a már alacsony vesefunkciót, és a legrosszabb esetben dialízishez vezethet. Ezért a vesebetegeknél az ibuprofén bevitelét gondosan ellenőrizni kell.

Ugyanez vonatkozik a májbetegségekre, mivel a gyógyszer egy része a májon keresztül ürül. Ezért nem tanácsos alkoholt fogyasztani a kezelés alatt, mivel ez további terhet jelent a máj számára. Fontos a vese és a máj értékeinek rendszeres ellenőrzése az ibuprofén hosszú ideig tartó szedése esetén.

Az egyidejű lítium-kezelésnél ennek az antidepresszánsnak a plazmaszintjét különös gondossággal kell ellenőrizni, mivel az ibuprofén alkalmazása csökkenti a lítium kiválasztását a vesében. Ugyanez vonatkozik az epilepszia elleni fenitoinnal történő kezelésre, amely ibuprofén jelenlétében lassan bomlik le.

(Németből fordította: Koncz László)

Ha érdekli a téma, ajánljuk figyelmébe az alábbi cikket:

Óvatosan a nem vényköteles fájdalomcsillapítókkal!