A különféle masszázsok, hő- és vizes kezelések gyakran segítenek izom- és ízületi panaszok esetén. Ezek a módszerek a fizikoterápia részei, megelőzésre és gyógyításra szolgálnak, alkalmazzák túlterhelés miatti kopás, műtétek után vagy súlyos sérülések, például balesetek vagy szélütés után is. De mi pontosan a fizikoterápia és kiknél, mikor alkalmazzák?

A fizikoterápia a fizioterápia egyik részterülete, amely fizikai módszereken, illetve a test külső ingerekre adott fiziológiás reakcióján alapul. Ide tartoznak:

• masszázs, reflexológia és nyirokrendszer-masszázs
• hideg- és melegterápiák (hőkezelés)
• kezelés egyenárammal (elektroterápia)
• ultrahang-kezelés)
• kezelések infravörös és UV-fénnyel (PUVA és fototerápia)
• vízkezelések (hidroterápia)
• foglalkozás-terápia
• balneoterápia (inhalációs terápia, például pikkelysömör, asztma vagy cisztás fibrózis esetén)

A fizikoterápiától az különbözteti meg, hogy a fizioterápia, mint általános kifejezés, magában foglalja mind a fizikoterápiát, mind a gyógytornát. A gyógytornához a manuálterápia is hozzátartozik.

Ki kap fizikoterápiát?

A fizikoterápiás módszereket akkor alkalmazzák, ha fájdalom vagy funkcionális korlátozások jelenzkeznek túlterhelés miatt, kopás és elhasználódás következtében, műtétek után vagy súlyos sérülések, például balesetek vagy szélütés után.

Fizikai terápiák segítségével elérhetők az alábbiak:

• a normális működés helyreállítása
• az érintett megszabadítása a fájdalmaktól
• a mobilitás és az életminőség javítása
• a reakcióképesség és az általános fizikai erőnlét növelése a szövetek vérkeringésének javításával
• a bőrbetegségek gyógyulási folyamatainak támogatása

A megfelelő kezelés kiválasztása

Mivel a fizikoterápia keretein belül számos különféle kezelési lehetőség létezik, a megfelelő kezelés kiválasztása döntő jelentőségű. Az olyan gyakori és krónikus betegségek, mint például a magas vérnyomás, a cukorbetegség és a szívelégtelenség, az idősebb embereknél gyakrabban fordulnak elő. Ez korlátozhatja bizonyos terápiás eljárások alkalmazását, beleértve a gyógytornát is.

Idős korban a szív és a keringés kevésbé terhelhető, a bőr rugalmassága csökken. A kötőszövet, a csontok és az izmok, inak, valamint az érrendszer már nem olyan rugalmasak, mint a fiatalabb években. A bőr idegeinek érzékenysége csökken. Mindezeket figyelembe kell venni például a gyógytorna gyakorlatok elvégzésekor, mivel a megfelelő gyakorlatok körét, az időtartamot és az edzőeszközt ennek megfelelően kell megválasztani.

Egyénre szabott módszerek

A fizikoterápiának mindig figyelembe kell vennie a beteg egyéni egészségi állapotát. Ez minden betegre vonatkozik, de különösen érvényes az idősekre.

Függetlenül attól, hogy masszázsról, fürdőterápiáról vagy elektroterápiáról van szó, a fizikoterápia megerőltető. A terapeutának tehát a kezelés megkezdése előtt meg kell ismernie a beteget és betegségeit, hogy meg tudja becsülni az egyéni ellenálló képességet. Fontos az is, hogy a beteggel kezelési célt tűzzünk ki, amely illeszkedik az általános kezelési tervbe. Sok fizikai eljárásnál ugyanis a kezelés sikere csak a beteg együttműködésével érhető el.

(Németből fordította: Koncz László)

Ha érdekli a téma, ajánljuk figyelmébe az alábbi cikket:

Nyak- és vállfájdalom – jobb megelőzni