Meddig vagyunk egészségesek, és mikor betegek? Vannak-e határok a kétféle állapot között, és ha igen, akkor hol húzódnak? Nagyon fontos mindezzel tisztában lennünk, különben könnyen előfordulhat, hogy túl későn vesszük észre a betegséget, vagy már akkor gyógyultnak tartjuk magunkat, amikor valójában még betegek vagyunk. Kürti Gábor természetgyógyász írása.

Nyilván az élet minden területén érdemes ismernünk a határainkat, így sok csalódástól és visszautasítástól kímélhetjük meg magunkat és a velünk élőket. Igaz a határok fontossága az egészség és a betegség kölcsönös kapcsolatában is.

Az egészség több, mint a betegség hiánya

A legtöbb ember úgy tartja, hogy az egészség nem más, mint a betegség hiánya. Nos, ennél sokkal többről van szó. Az ENSZ Egészségügyi Világszervezete (WHO) komplex módon, úgy határozta meg az egészséget, hogy az a teljes testi, lelki, szellemi jóllét állapota. Ha ezzel a mércével mérjük, akkor kétségtelenül nagyon kevés az egészséges ember. Persze tegyük félre most azt a cinikus orvosi felfogást (vagy csupán rossz viccet?), hogy „nincs egészséges ember, csak rosszul kivizsgált beteg”. Természetesen nem erre gondolok, inkább a teljes egészség valóban ritka állapotára.

E kis kitérő után kanyarodjunk vissza az eredeti témánkhoz, és nézzük meg először azt, hogyan alakulnak ki a betegségek.

Zavar az információs mezőben, majd az energiatestben

Az első lépés a betegség kialakulásának irányába mindig valamilyen zavaró tényező vagy hatás megjelenése az embert körülvevő, őt magát átszövő és a környezettel összekapcsoló információs térben, amit több szerző morfogenetikus mezőnek nevez. Ha ez bekövetkezik, akkor az esetek túlnyomó többségében még nincs semmilyen testi tünetünk vagy panaszunk – kivételt ez alól talán csak a szuperérzékeny vagy túlérzékeny emberek jelentenek, akik esetleg érzékelhetik a közérzetük rossz irányú változását.

A folyamat második lépéseként ez a zavaró hatás kezd megmutatkozni az ember energetikájában, vagyis a bennünket körülvevő, a testet ugyancsak átszövő energiatestben. Ilyenkor már többnyire megjelennek a kisebb testi, esetleg lelki tünetek is: fáradtnak, energiahiányosnak, kedvetlennek érezhetjük magunkat.
Ha sem az első, sem a második fázisban nem teszünk semmit az egészségünk megőrzéséért, akkor óhatatlanul eljutunk a harmadik szakaszba: már megmutatkoznak a komolyabb fizikai tünetek, amilyen például a hőemelkedés vagy a láz, a torokfájás vagy más fájdalmak, hányinger, étvágytalanság, gyengeség stb.

Az emberek legnagyobb része csak ezt a 3. szakaszt érzékeli betegségként, ekkor már valóban betegnek tartja magát – pedig mint láttuk, a betegség már jóval korábban elkezdődött…

Beindul az immunrendszer

Amikor betegnek érezzük magunkat, már keressük és szívesen vesszük másoktól is a segítséget. Gyógyteákat iszunk, különféle étrend-kiegészítőket fogyasztunk, bevetjük a természetes gyógymódokat (pl. talpmasszázs, akupresszúra és más masszázsok, diéta stb.), illetve ha nagy a baj, akkor orvoshoz fordulunk. Tudjuk, hogy pár nap mindenképpen kell a gyógyuláshoz, és tisztában vagyunk azzal is, hogy ebben a folyamatban döntő a szervezet saját erőinek a mozgósítása, az immunrendszerünk helyes működése.

Hogy kinek mennyi időre van szüksége a gyógyuláshoz, az teljesen egyéni, és nagymértékben függ az illető általános egészségi állapotától, regenerációs képességétől. Az utóbbinak is vannak határai, és ebből a szempontból a legfontosabb az életkor.

A regeneráció korlátai

Tudjuk, hogy a gyerekek gyorsan megbetegednek, és többnyire gyorsan meg is gyógyulnak, hiszen az ő regenerációs potenciáljuk szinte határtalan. Minél idősebb azonban valaki, annál kevésbé képes a szervezete a regenerációra – más megfogalmazásban az öngyógyításra –, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy a regeneráció idős korban már sokkal lassabban, nehezebben megy végbe. Sőt az is előfordul – minél idősebb valaki, annál gyakrabban –, hogy a szervezet már egyáltalán nem képes a megújulásra, a regenerációra. Ilyenkor alakulnak ki a krónikus (régebbi kifejezéssel: idült) betegségek, amelyekről az orvos azt szokta mondani a betegnek: „tanuljon meg együtt élni vele”… A krónikus betegségek pedig sajnos utat nyitnak a degeneráció, a daganatok kialakulása előtt.

Egy szó, mint száz: általában azért megkezdődik a gyógyulás, lemegy a láz, már csak hőemelkedés marad, aztán az is elmúlik, mérséklődnek a tünetek, enyhülnek a fájdalmak, javul a közérzet. És ilyenkor követik el az emberek a legnagyobb hibát. Idő előtt egészségesnek hiszik magukat, ezért hamarabb térnek vissza a munkába, a megszokott mindennapi feladatokhoz, tevékenységekhez és a korábbi terheléshez – előbb, mint ahogy teljesen meggyógyultak volna.

A 3 szakasz visszafelé is igaz!

Emlékezzünk csak vissza a betegségek kialakulására! Az a bizonyos 3 szakasz, amiről írtam, bizony a gyógyulás folyamatában is megvan, csak többnyire elhanyagoljuk, nem veszünk tudomást róla. De attól még igaz, hogy a testi tünetek elmúlása önmagában még nem jelenti az egészség visszatérését!

A 3 fázison most is átmegyünk, csak fordított sorrendben. Tehát a fizikai panaszok megszűnésekor a betegség még ott van, megmaradt az energiatestünkben és az információs mezőben is. Csak akkor válunk ismét teljesen egészségessé, ha mindhárom szinten megszabadultunk az ártó tényezőktől és hatásoktól.

Adjunk magunknak elegendő időt a teljes gyógyuláshoz

Aki ezt nem veszi figyelembe, az többet árt magának, mint gondolná! Hiszen ha idő előtt visszatérünk a megszokott munkánkhoz, a napi feladatainkhoz, akkor igencsak próbára tesszük az immunrendszerünket, amely még a betegség maradékának legyőzésével van elfoglalva, de eközben már nem kapja meg tőlünk az ehhez szükséges ideális feltételeket. A legtöbb esetben éppen ez a sietség vezet a krónikusan meggyengült immunrendszerhez, a gyakran ismétlődő megbetegedésekhez.

Összefoglalva: mindig elegendő időt kell adnunk önmagunknak a teljes gyógyuláshoz – ez az egészség megőrzésének egyik záloga.

Kürti Gábor

Ha érdekli a téma, ajánljuk figyelmébe az alábbi cikket:

Kürti Gábor: EGÉSZSÉG abc