A gyulladás a szervezet természetes válasza a betegségekre és sérülésekre. Amikor az ember légúti fertőzéssel küzd vagy például elvágja az ujját, az immunrendszer aktiválja a fehérvérsejteket. A neves amerikai orvosi egyetem, a Harvard Medical School szakértői rámutatnak: nem mindegy, hogy ez a folyamat átmeneti, vagy pedig krónikus gyulladás alakul ki.

Miután az immunrendszer első lépésként aktiválja a fehérvérsejteket, az utóbbiak citokineket és más gyulladáskeltő molekulákat bocsátanak ki, azok pedig megtámadják a betolakodókat, és védik a test szöveteit. De nem mindegy, hogy csupán átmeneti válaszreakcióról van-e szó, amely hatékony védekezési mechanizmusként szolgál. Ha azonban a gyulladás nem hagy alább, krónikussá válik, és hozzájárulhat a szívbetegségek, a cukorbetegség, a stroke, a rák és az Alzheimer-kór kialakulásához.

Hosszan tartó folyamat, krónikus gyulladás

Kutatási eredmények szerint az alvásmegvonás összefüggésbe hozható a gyulladás markereivel, például a gyulladásos molekulák – köztük a citokinek, az interleukin-6, a C-reaktív fehérje (a gyulladás markere, amely a szívbetegség és a cukorbetegség kockázatának kitett embereknél emelkedett) és mások – számának növekedésével.

Bár a gyulladás fenti jelei más tényezőknek is tulajdoníthatók – például stressz, dohányzás vagy elhízás –, az eddigi eredmények arra utalnak, hogy az alváshiány szerepet játszik a gyulladásos folyamatban. Magyarázatként szolgálnak arra is, hogy a rosszul alvó emberek miért vannak jobban kitéve, egyéb krónikus betegségek mellett, a szív- és érrendszeri betegségek, a magas vérnyomás és a cukorbetegség kockázatának.

Alváshiány esetén az erek nem képesek ellazulni…

Hogyan járul hozzá az alváshiány a gyulladáshoz? Az egyik elmélet az erekre összpontosít. Alvás közben a vérnyomás csökken, és az erek ellazulnak. Ha az alvás korlátozott értékű, akkor a vérnyomás nem csökken megfelelő mértékben, ami viszont az érfalakban beindítja a gyulladáskeltő sejtek termelését. Az alváshiány megváltoztathatja a szervezet stresszre adott válaszreakcióinak rendszerét is.

A fentiek mellett az alváshiány zavarja az agy „takarítási” rendszerének, az úgynevezett glimfatikus rendszernek a normális működését (ez nem összetévesztendő a limfatikus, vagyis a nyirokrendszerrel). A legmélyebb alvási fázisokban az agyvíz átáramlik az agyon, és kisöpri az agysejtek károsodásához kapcsolódó béta-amiloid fehérjét.

A kulcs: a béta-amiloid fehérje

Jó alvás nélkül ez a tisztítási folyamat kevésbé alapos, így ez a fehérje felhalmozódhat, és gyulladás alakulhat ki. Ezzel már beindul az ördögi kör. A béta-amiloid felhalmozódása az agy homloklebenyében elkezdi károsítani a mélyebb, lassú hullámú, úgynevezett nem-REM fázisú alvást. Ez a károsodás pedig megnehezíti mind az alvást, mind az emlékek megőrzését és megszilárdítását.

Már egyetlen éjszakai rossz alvás is a szokásosnál magasabb béta-amiloid szinthez vezet. De a komolyabb problémát nem annyira az egyetlen éjszakai rossz alvás jelenti, amelyet kompenzálni lehet, hanem az alvásvesztés halmozott mintázata. Ez olyan agyi régiók szerkezeti egységének, méretének és működésének csökkenéséhez vezet, mint a talamusz és a hippokampusz, amelyek különösen érzékenyek a károsodásra az Alzheimer-kór korai szakaszában.

(Angolból fordította: K. G.)

Ha érdekli a téma, ajánljuk figyelmébe az alábbi cikket:

Pusztító alváshiány