A megivott testhőmérsékletű víz nyugtatja a bélmozgásokat, a hideg víz fokozza. A hirtelen megivott hideg víz erőteljesen növeli a bélmozgásokat, székletürítést eredményezve. Ilyen és hasonló érdekességeket olvashatunk abban a tanulmányban, amelyet Gilingerné dr. Pankotai Mária és dr. Varga Zsuzsa írt az ásványvizekről. Alább részleteket adunk közre belőle.

A magyarországi ásványvizekről készített átfogó tanulmány kiterjed többek között az emberi szervezet folyadékháztartásának elemzésére, a különféle gyógyvizek élettani és sótartalmuktól függő hatásaira, valamint elmagyarázza biológiai hasznosulásukat.

Így néz ki a folyadékháztartásunk

24 óra alatt a táplálékkal és ivással összesen 2000-2500 cm3 vizet veszünk fel. Az oxidációs víz mennyisége pedig átlagosan 200-300 cm3.

A naponta leadott víz ugyancsak ezt a mennyiséget teszi ki. A vizelettel távozik a legtöbb, 600-1600 cm3 között. Ez az érték függ a felvett táplálék mennyiségétől és annak összetételétől. A széklettel kb. 150-200 cm3, a tüdőből kilégzéssel 350-550cm3 távozik naponta. A tüdő vízleadását a külső levegő mozgása, nedvességtartalma, a bőr hőmérséklete befolyásolja. Fizikai munka végzésekor mennyisége nagyon megnő, énekléskor, hangos olvasáskor a nyugalmi érték akár kétszeresére emelkedik. A bőrön keresztül leadott víz napi mennyisége 450-500 cm3. A szervezet folyadékleadása 24 óra alatt tehát 2500-2800 cm3 körül mozog, s ez összegszerűen megegyezik a felvett folyadék mennyiségével.

Az elfogyasztott víz bejárja az egész szervezetet

Az emberi szervezetnek mintegy 50-60 %-a víz. Szerepe az élő szervezetben rendkívül sokrétű. Oldószere a sejtekben és a sejten kívüli anyagok döntő többségének. Biztosítja a tápanyagok, az oldott anyagok szállítását. A víznek nagy a hőkapacitása. Többek között ez teszi lehetővé a szervezetben, hogy az itt lezajló s hőtermeléssel járó folyamatok nem emelik fel lényegesen a testhőmérsékletet. A párolgás pedig megkönnyíti a szervezet hőleadását és így a hőmérséklet szabályozását.

A felszívódott folyadék a vérárammal először a májba kerül, majd az egész szervezetben szétáramlik. Nagy része átmenetileg tárolódik a májban, az izomzatban, a bőr alatti kötőszövetben, eközben a benne oldott anyagokat eljuttatja a szervekbe és szövetekbe, illetve felveszi és továbbszállítja az anyagcsere termékeket. Az elfogyasztott víz tehát bejárja az egész szervezetet és ennek tulajdonítható, hogy az ásvány- és gyógyvizek hatása oly sokrétű.

A különféle ásványvizek hatása az egészségre

Az egyszerű meleg termális vizek ivókúrában alkalmazva görcsoldó hatásúak, ezért a gyomor, pylorus és epehólyag görcsös állapotában kedvező hatásúak.

A szénsavas gyógyvizek étvágyjavító tulajdonságúak, felhasználhatók savhiányos vagy csökkent savtermelésű gyomor esetén a panaszok enyhítésére.

A meszes-földes ásványvizek jelentékeny mennyiségű kalciumot juttatnak a szervezetbe, így hasznos kiegészítői lehetnek a táplálékkal bevitt kalciumnak. Az osteoporosis megelőzésében, a terhesség és szoptatás alatt kifejlődő mészhiány, s az ennek következtében fellépő görcskészség csökkentésében szerepe lehet a földes meszes-vizeknek. A kalcium részben gyulladáscsökkentő, részben antiallergiás hatása miatt kedvező lehet asztmában, allergiás, csalánkiütéses állapotban. Igen jól beváltak az idült gyomor-bélhurutok esetén is. Vizeletürítést fokozó hatásuk, valamint a húgyutak nyálkahártyájára gyakorolt gyulladáscsökkentő hatásuk és a vizeletet alkalizáló tulajdonságuk miatt előnyösek urológiai betegségekben. Szív- és érrendszeri betegségek esetén is kedvező hatást tapasztaltak földes-meszes ásványvízzel történt ivókúrák után.

Az alkáli hidrogén-karbonátos (alkalikus) ásványvizek felhasználásának legfontosabb területe hyperacid gastritis, vagyis a savtúltermeléssel járó gyomorbetegségek. Kedvező hatást fejtenek ki az alkalikus gyógyvizek nyákoldó tulajdonságuk miatt a gyulladásos gyomor-bélrendszeri megbetegedések egy részében is, főleg a sok nyálkát termelő betegségekben. Ugyancsak nyákoldó tulajdonságának köszönhető, hogy krónikus húgyúti gyulladásokban, illetve a hörgők idült megbetegedéseiben is jótékony hatásúak ezek a vizek.

A szulfátos ásványvizek (glaubersós, keserűsós vizek) alkalmazása elsősorban ivókúrában történik. Erre a hígabb keserűvizek alkalmasak. A nagyon tömény keserűvizek csak egyszeri használatra valók, a székrekedés megszüntetésére. A rosszul oldódó és fel nem szívódó magnézium- és nátrium-szulfát jelentős mennyiségű vizet tart vissza a bélrendszerben, ezáltal felhígítja a béltartalmat, elősegíti a székletürítést, a székrekedés megszüntetését.

A keserűvizeket máj és epebetegségek kezelésére is régóta eredményesen alkalmazzák. Az enyhe glaubersós vizek pedig igen kedvezőek enyhén gyulladt, hurutos bélrendszer kezelésére.

A jódos-brómos ásványvizek kedvező hatását hypothyreosisban, jódhiányos strumában, arteriosclerosisban, hörghurutban írták le. A vasas vizek vashiányos vérszegénység kezelésében, roborálás esetén, műtét utáni felerősítésre előnyösen alkalmazhatók. A radioaktív (radon tartalmú) vizeket belégzésre, fürdésre és ivókúrára egyaránt használják, de a legelőnyösebb az ivókúra a rádiumemanáció szervezetbe juttatása céljából. A víz radontartalma kiválasztódik a bőrön, a vizelettel, a széklettel, a nyállal és a kilégzett levegővel. mA radontartalmú ásványvizek értágító hatásúak, rendszeres alkalmazásukkal csökken a vérnyomás, enyhülnek az érelmeszesedéses végtagpanaszok. Serkenti az ivarmirigyek és a központi idegrendszerben a hipofízis mellső lebenyének működését is, de mellékvesekéreg-működés aktivitásának növekedését is tapasztalták.

A megivott víz hatása az emésztőrendszerre

Az átlagos testsúlyú felnőtt férfi testsúlyának 60%-a, az átlagos felépítésű nő testsúlyának 50%-a víz. A zsírmentes testtömeg 73%-a víz. Az emberi szervezetben található vízmennyiség 60%-a a sejtekben, 40 %-a a sejten kívüli térben helyezkedik el. A sejten kívüli víz 6%-a a vérfolyadék.

Az ásványvíz hatása az oldott ásványi anyagoktól függetlenül is megmutatkozik mint folyadék bevitel, befolyásolva a szervezet só-víz háztartását és a vizeletkiválasztó rendszer működését. A lenyelt folyadék annál gyorsabban hagyja el a gyomrot, minél lassabban és minél kisebb kortyokban fogyasztjuk el. Az egy kortynyi folyadék gyorsan végighalad a gyomron, és eléri a kimeneti nyílást, majd a nyombélbe jut. Gyorsítja a folyamatot, ha járkálva, vagy betegség esetén az ágyban jobb oldalra fekve apró kortyokban isszuk meg a vizet. Jelentősen megváltoztatja a folyadék haladását a hőmérséklet. A testhőmérsékletű folyadék az említett módon fogyasztva fél óra alatt ürül ki a gyomorból, addig pedig enyhe ingert gyakorol a gyomor nyálkahártyájára és mozgására, valamint a gyomornedv elválasztásra. A nagyon hideg és forró folyadék lassítja a gyomormozgásokat, és a gyomor kiürülését egészen addig, amíg a gyomorban visszatartott folyadék át nem veszi a testhőmérsékletet. A testhőmérsékletű víz nyugtatja a bélmozgásokat, a hideg víz fokozza. A hirtelen megivott hideg víz erélyesen fokozza a bélmozgásokat, székletürítést eredményezve, bár az éppen megivott víz még messze van a vastagbéltől.

Fontos, hogy sok vagy kevés só van az ásványvízben

A szervezetben felhalmozódott anyagcseretermékek és konyhasó eltávolítására igen alkalmasak a kis töménységű, kalciumtartalmú vizekkel végzett ivókúrák.

A csekély sótartalmú vizek feloldják és kiürítik a szervezetben tárolt sók egy részét, ez a jelenség a demineralizáció. Ha nagy mennyiségű oldott sót tartalmazó vizekből ásványi anyagok maradnak vissza, ez a mineralizáció. A vizek ásványi anyagai helyet cserélhetnek a szervezetben lévő ionokkal, ez a transzmineralizáció.

Általánosan tapasztalt jelenség, hogy az ismert összetételű ásványvizek hatása nagyobb, mint ami az összetételük alapján várható volna, bizonyára azért, mert elősegítik az oldott alkotórészek egymásra hatását is.

Az ásvány-és gyógyvizek hatása megmutatkozhat közvetlenül az elfogyasztás után, ha nagy adag hatóanyagot tartalmaz (pl. keserűsó). Általában azonban a hatás csak hosszú és rendszeres fogyasztás után, hetek vagy hónapok múlva jelentkezik. Gyakori tapasztalat, hogy azonos összetételű ásványvíz egyaránt kedvező lehet savtúltengés (hyperacid), savhiány (anacid), vagy kevés savat termelő (hypacid) gyomor hurutja esetén is. Ez az ásványvizek általános „normalizáló” hatásának tulajdonítható.

Mit jelent a biológiai hasznosulás

Az ásvány- és gyógyvizek elfogyasztásánál, ivókúráknál az emésztőrendszerből történő felszívódás az első lépcsője annak, hogy a vízben lévő makro- és mikroelemek bekerüljenek az ember szervezetének anyagcseréjébe, és kifejthessék jellemző élettani hatásukat.

A biológiai hasznosulás fogalmát a táplálkozástudomány kiterjedten alkalmazza. A kifejezés magában foglalja a táplálék alkotóelemeinek emésztését, felszívódását, bekerülését az anyagcsere folyamatokba. A hasznosulás ezeken a jellemzőkön túlmenően bemutatja a fogyasztó élettani válaszát, a további fejleményeket. Ezért a hasznosulás a táplálkozástudományban részben a táplálék, vagy még átfogóbban az étrend sajátosságait jelenti, részben azokat a változásokat, amelyek eredményeként az összetevők megközelíthetővé válnak az emberi biológiai folyamatok számára, valamint a fogyasztó reakcióját.

A víz vonatkozásában jelentős eltérés, hogy kimaradnak az emésztési folyamatok, az elemek általában valódi oldatban, vagy kolloid rendszerekben, de mindenképpen jól hozzáférhető formában vannak jelen. Azonban az anyagcsere továbbiakban megnyíló élettani folyamatai párhuzamba állíthatók, hozzátéve, hogy mindenkor figyelemmel kellene kísérni a víz fogyasztásának körülményeit: étkezéshez közeli időpontban (előtte, utána), netán az étkezés alatt történt a vízivás, milyen ételeket fogyasztottak; az éhomi vízivás mennyi idővel előzött meg, vagy követett egy étkezést; milyen körülmények között, lassan, kortyolgatva, vagy gyorsan itták meg a vizet, milyen volt annak a hőmérséklete stb. Ezeknek a befolyásoló tényezőknek a teljes körű, részletes tudományos analízise sajnálatos módon még várat magára.

Forrás: A magyar ásványvizek összetételéről és szerepéről az emberi szervezetben. Tanulmány. Készítették: Gilingerné dr Pankotai Mária, Dr.Varga Zsuzsa, Budapest, 2010, Semmelweis Egyetem ETK Dietetikai és Táplálkozástudományi Tanszék

Ha érdekli a téma, ajánljuk figyelmébe az alábbi cikket:

Kis vizes egyszeregy