Igen, legalábbis a kakaóbabban lévő flavonoidok, hisz azok jót tesznek a szívünknek. De mielőtt túlzottan betankolnánk csokiból vagy sütikből, mérlegelnünk kell: isteni ajándék vagy ördögi csábítás? A csokit Carl von Linné nevezte el &#8222theobromának”, vagyis az „istenek eledelének”, amelyről már a dél-amerikai indiók évezredes meséi is úgy tartották: e paradicsomi növény élvezete csak az isteneket illeti. Így aztán a kakaóbabból áldoztak is hódolatuk kifejezéseképpen isteneiknek.

De vajon hasznára válik-e az istenek eledele az embernek? Nézzük csak a közép-amerikai kuna indiánokat, akik maguk termesztik a kakaócserjét, és bőségesen fogyasztják annak flavonoidokban gazdag termését. Nos, az ott kutató Norman Hollenberg és csoportja (Harvard Egyetem) arra az eredményre jutott, hogy ezek az indiánok, akik ilyen sok kakaóval élnek, szinte sohasem szenvednek magas vérnyomásban, annak ellenére, hogy például erősen sózzák ételeiket. Viszont ha ugyanők beköltöznek a civilizált városokba, ahol csak kommersz kakaóhoz és csokoládéhoz tudnak hozzáférni, már éppoly kevéssé védettek a magas vérnyomással szemben, mint bárki más.

Ez sajnos azt jelenti, hogy a mi kedvenc csokoládéink a kakaó feldolgozása és gyártása során jótékony hatásuk nagy részét elvesztik. Ez a keserű igazság; noha a keserű csokikra ez épphogy kevésbé vonatkozik.

Rendszeresen és mértékkel, egészséges életmód mellett fogyasztva, a „fekete” csokoládé áldásos hatásai kimeríthetetlenek. Mintegy 300 vegyülete közül kiemelkednek a már említett antioxidáns flavonoidok, melyek segítenek a szabad gyökök megkötésében, így azok nem tudják kifejteni sejtkárosító, öregedést gyorsító hatásukat. Azt is igazolták már, hogy a daganatok kialakulása, illetve terjedése is jótékonyan befolyásolható flavonoidokkal.

A keserű kockák másik csodatétele, hogy testszerte javítják a vérkeringést. Segítségükkel a vér könnyebben eljut a végtagokba, és ami még fontosabb, az agyba. A jó agyi vérkeringés pedig elengedhetetlen szellemi frissességünk fenntartásához. Csökken a vérrögképződés valószínűsége is, és így elkerülhető az elbutulás egyik fő okozója, a szélütés; sőt a szívinfarktus kockázata is sokkal alacsonyabb. Mindezek többszörösen igazolt összefüggések. Azonban, hogy elkerüljük a magas vérnyomást és a sztrókot, ügyelnünk kell vonalainkra is! Tehát a csokira fokozottan igaz: kis mennyiségben elixír, nagy mennyiségben méreg.

A ma forgalomban lévő csokoládék többségéből, hogy ne legyenek keserűk, a hasznos flavonoidok nagy részét kivonták. Így amit magunkhoz veszünk, főként cukor és telített zsír, igen magas kalóriatartalommal. A cukor mértéktelenül felviszi inzulinszintünket, és az eredmény: e hormon parancsára jobban raktározunk.

A csoki jókedvre derít…

Van azonban a kommersz csokinak is jó hatása: méghozzá a hangulatra. Finn kutatók még azt is kimutatták, hogy azok a babák, akiknek anyja a terhesség alatt több csokit evett, vidámabbak és kiegyensúlyozottabbak más babákhoz képest. Érdemes tehát a terhesség alatt kedvenc édességünkhöz folyamodni, különösen, ha ingadozik a kedélyünk, vagy váratlan körülmények lelki egyensúlyunk felborulásával fenyegetnek. Egyébként nem feltétlenül kell megenni a csokit ahhoz, hogy kedvünk jobbra forduljon. Illata, akárcsak a vaníliáé, már önmagában is hangulatjavító!

Jakabffy Zsófia cikkének folytatását l. a Fittség.hu portálon.