Gyermekkorunkban a karácsonyt még valami varázslat és csodahangulat lengte be. E pillanatokra emlékezve jó lenne néha kilépni a valóság rideg világából és elhinni, hogy a szeretet és a boldogság alanyi jogon jár nekünk. Számomra ez a karácsony üzenete.

Az én legszebb karácsonyom 1962-ben volt. Bátyámmal izgatottan vártuk a csengőszót, aztán feltárult a nagyszoba kétszárnyú ajtaja, és a fenyőfa kápráztató csillogásában odarohantunk az ajándékokhoz. Favillamos, igazi világító számlapos karóra, színes mesekönyvek, s ki tudja még mi minden volt ott. Csak kábultan ültünk a földön, vadul csomagoltunk, birtokba vettünk mindent, és majd szétvetett minket az öröm. Nem köszöntünk mi semmit édesanyánknak, hiszen ez nekünk járt, és nem gondolkodtunk azon, hogy került a fa alá ez a sok minden. Ott volt, mert ott kellett lennie. Mert Mikulás odatette.

Akkor volt négy éve, hogy édesapánkat a Mecséry-per másodrendű vádlottjaként kivégezték, s akkor volt, hogy végre újra összekerült a család, ki vidékről, ki kórházból jőve. A nagy bőség rideg pénzügyi alapja pedig az a szerencse volt, hogy a család egyik békekölcsönkötvényét a téli sorsoláson kihúzták. De mi, gyerekek nem tudtuk, hogy apánk halott, összedrótozott faládában fekszik hófödte, jeltelen sírjában, hogy anyánk lelke mély gyászban van, hogy a konszolidálódó Kádár-kormány véres bosszúja és kegyes gesztusa egyszerre van jelen a mi boldog karácsonyunkon. Mi egyszerűen csak a világ legszerencsésebb és legboldogabb gyermekeinek hittük magunkat.

Karácsony volt. Karácsony volt nálunk, karácsony volt Kádáréknál is, karácsony volt a vérbíráknál is. Karácsony volt mindenütt, és ezt a naiv, rajongó, boldog karácsonyt már nem lehet elvenni tőlünk.

Szent Miklós története

Szent Miklós legendája egy Miklós nevű szerzetestől ered, aki 280 körül született a mai Törökország területén elterülő kikötővárosban, Patarában. Fiatalon beutazta Palesztinát és Egyiptomot, majd visszatérve, Myra püspöke lett. Diocletianus császár ideje alatt bebörtönözték, majd Constantinus császár uralma alatt szabadon bocsátották. Határtalan jószívűsége és kegyessége révén híressé vált már saját korában is. Vagyonát szétosztogatta a szegények közt, s egy történet szerint három leányt megmentett attól, hogy elszegényedett apjuk eladja őket rabszolgának. Hozományt is adott nékik, így megházasodhattak.

A történet kiszínezve úgy szól, hogy első éjszaka betett házuk ablakába egy zacskó aranyat az első lánynak. Második éjjel betett egy második zacskó aranyat a második lánynak. Harmadik éjjel azonban zárva volt az ablak, hát felmászott a tetőre, és a kéményen át pottyantotta be az aranyakat – egyenesen a harmadik leány tűzhely fölé száradni akasztott harisnyájába.

Egy csodatétel is fűződik nevéhez, e szerint három feldarabolt gyermeknek adta vissza életét. Miklós híre terjedt a világban, s halála után kezdtek rá úgy tekinteni, mint a gyermekek és tengerészek védőszentjére. Hatszáz évig sírja és egyben zarándokhelye Myra temploma volt. Ám 1087-ben olasz tengerészek Szent Miklós maradványait elrabolták, és az itáliai Bariban temették el. Tiszteletére építették a városka lakói a Szent Miklós bazilikát.

Ettől a különös akciótól Szent Miklós reputációja még nagyobbra nőtt, s Bari lett az egyik legnépszerűbb zarándokhely a középkori Európában. Jó előjel volt halála napján, december 6-án üzletet kötni vagy megházasodni. A középkor egyik legnépszerűbb szentje volt, őt tekintették Oroszország és Görögország védőszentjének, de patrónusukként kezdték tisztelni őt a jótékonysági szervezetek, a céhek, a kereskedők és kissé bizarr módon még a zálogkölcsönből élő uzsorások is. Több ezer templomot és bazilikát szenteltek emlékének, s a középkor művészetének egyik kedvenc témájává vált. Európa-szerte elterjedt szokás volt a „Fiú Püspök” választás, vagyis Szent Miklós napján egy kisfiút megválasztottak püspöknek, és az Mindenszentek napjáig viselhette ezt a tisztet.

Holland telepesek vitték Amerikába

A reformáció korától kezdve a Szent Miklós-hagyományoknak azonban lassan leáldozott, s egyedül Hollandiában maradt meg a kultusz, ahol a szentet Sinter Klaasnak hívták. A Szent Miklós ünnepet holland telepesek vitték aztán át Amerikába, az akkori New Amsterdamba, amely a mai New York. 1773-ban, majd 1774-ben egy New York-i újság hírül adta olvasóinak, hogy holland családok összegyűlnek ünnepelni Santa Claus napján. Ettől kezdve gyorsan népszerűvé vált a jóságos öreg legendája, aki mágikus képességekkel bír, s megbünteti a rossz, és megjutalmazza a jó gyerekeket.

1822-ben Clement Clarke Moore vallásügyi miniszter egy hosszú verset írt három kislányának „Beszámoló Szent Miklós látogatásáról” címmel. Moore kezdetben még hezitált, hogy megjelentesse-e a költeményt, de végül jól döntött, s verse napjainkig ívelően meghatározza a vidám, pocakos, jóságos, természetfeletti hatalommal megáldott öregúr alakját, aki karácsony estéjén nyolc repülő rénszarvas vontatta szánján röpköd házról házra, hogy a kéményen át betuszkolva magát, betegye a gyerekeknek szánt ajándékait a kandalló peremére aggatott zoknikba. Fehér prémmel szegélyezett, piros kabátos, hosszú fehér szakállas külsejét pedig 1881-ben nyerte el Thomas Nast grafikustól a Harper´s Weekly hasábjain.

Mikulás története gyermekfejjel annyira emberszerű és hihető, hogy ki tudja, azóta hány gyermek próbálta már meglesni Mikulást, amint besettenkedik ajándékaival a kéménykürtőn át.

Mára Mikulás lett a jóság, a megbocsátás, az igazságosság és a szeretet jelképe. Évente több millió gyerek ír neki levelet, e-mailt, és hívja őt telefonon, hogy elmondja neki kívánságait, vágyait, nélkülözéseit és fájdalmát.

Halló, itt a Mikulás beszél!

A különös történet 1955-ben kezdődött. Egy amerikai kis helyi újság megjelentetett egy áruházi reklámot, amelyben megadták „Mikulás telefonszámát”, ami persze nem volt más, mint az áruház információs vonala. A nyomda ördöge azonban a reklámban elcserélt egy számot, s így a telefonszám tévesen jelent meg. A telefonszám téves volt ugyan, de létező állomáshoz tartozott: a hadsereg szupertitkos Continental Air Defense Commandjának (Kontinentális Légvédelmi Parancsnokságának) telefonszáma volt, amit csak az Egyesült Államok elnöke és a légierő parancsnoka ismert.

A légvédelmi parancsnokság központja a Cheyenne hegységben, mély, sziklába vágott bunkerben fészkelt, ahol hál´ isten meglehetősen eseménytelenül teltek a napok, hónapok, évek. Valaki persze mindig ült a telefonnál, mert akkoriban nagyon időszerű volt a III. világháború kitörése.

1955 egy decemberi napján Harry Shoup kapitány ült a telefonnál, lába az asztalon, újságját olvasgatta, mikor megcsörrent a telefon. Shoup rémülten kapta fel, átfutott agyán, hogy az oroszok interkontinentális rakétái már úton vannak Amerika felé, és az elnök akar érdeklődni a légvédelmi parancsnokságon, mikor csapódnak be. Legnagyobb megdöbbenésére azonban egy kisfiú hangját hallotta, aki a Mikulást kérte, majd elkezdte felolvasni kívánságlistáját. Shoup látni vélte a gimnasztyorkás KGB-ügynököt a vonal túlsó végén, amint elváltoztatott hangon próbál az ő bizalmába férkőzni, de aztán visszanyerve hidegvérét, felelgetni kezdett a kisfiúnak.

Szendi Gábor
klinikai szakpszichológus, tudományos munkatárs

A cikk folytatásához kattintson ide.
További hírek és aktualitások Szendi Gábor honlapján.