Minden szülő álma, hogy olyan környezetet biztosítson a gyerekeinek, ahol pszichésen egészségesen fejlődhetnek. Eközben a szülő maga is csak óvatosan tanulgatja, amit adni próbál. A szülői szeretet és áldozat lehetetlensége: olyasmit szeretne megosztani a gyerekeivel…

…amivel maga sem rendelkezik, hanem csupán – szerencsés esetben – a része.

Változtass a kommunikációs sémáidon!

A család belső felépítése határozza meg, hogy a három generációnak és a három-négyféle szerepnek mennyire merevek és egyáltalán milyenek a határai, és ha nincsenek határok, vagy bizonytalanok és elmosódottak, és ez az állapot tartósan fennmarad, akkor a kóros helyzet valamilyen értelemben kóros magatartáshoz vezethet. Viszont, még ha ez így is történik, gyakran javulás idézhető elő már azzal, ha a család kommunikációs sémái is megváltoznak.

Minden, a családdal komolyan foglalkozó kézikönyv leszögezi, hogy a család önszabályozó rendszer, amelynek a két alapállapotnak, a változásnak és az állandóságnak megfelelően két funkciója van, az egyik az alkalmazkodás a változásokhoz, a másik az egyensúly megtartása – és mindkettőt egyidejűleg kell nyújtania az egészséges működéshez.

A család egészséges felépítése

Ezen az önszabályozó rendszeren belül azonban lényegében három olyan jelenség is van, ami meghatározza a család működésének minőségét.

Ez a három jelenség:
a) Alapszabályok, amelyeket a két szülő magával hoz, és tipikusan arra vonatkoznak, hogyan kell élni, ezután közös normarendszert építenek ki már a jelenlegi családra, ami egyaránt vonatkozik általános életelvekre, mint pl. a helyes ágyhúzás szabályaira;
b) a család szerveződésének a jellege,
c) azok a kommunikációs minták, amelyekkel az igényeinket és az együttműködésünk mértékét hozzuk egymás tudomására.

A szabályok védenek és segítenek

A szabályok azért nagyon fontosak, mert amikor a családtagok erről vitáznak, akkor mindig a viszonyaikat tárgyalják újra, hiszen érvényesíteni próbálják a saját elképzeléseiket, kinek van igaza, nem okoz-e vereségérzetet, ha igazat adunk a másiknak. A szabályoknak eredetileg védő és segítő funkciójuk van, és aki vét ellenük, az a közösség érdekeit sérti, amiért súlyos büntetés jár.

Szerephatáraink – saját szerepeink

A család szerveződésének a jellegén voltaképpen szerephatárokat értünk, és négy fő szereptípust különböztetünk meg: a nagyszülői, szülői, házastársi és gyermeki szereptípust vagy funkciót. Ezek között a szerepek között világos határt kell teremteni, de ezek a határok éppúgy elválasztanak, mint amennyire összekötnek, rugalmasnak és világosnak kell lenniük – voltaképpen ez az, ami mentálhigiénésen egészséges környezet teremt minden résztvevő számára.

Egyetlen biztosítéka van annak, hogy a család egyik tagjánál se alakuljon ki kóros magatartás vagy pszichés zavar: ha mindenki a funkciójának megfelelő szerepet tölti be, és tartósan nem kényszerül más szerepbe. Tipikus ilyen példa, amikor egy gyermek gondozni próbálja a valamilyen okból tehetetlen szülőjét.

Árvay Alica

(Forrás: Harmonet)