Lássuk, hogy írtak erről a témáról „nagyanyáink” 1908-ban a háziasszonyoknak járó egyik hetilapban:

„Miután a láb legtöbb viszontagságnak van kitéve, a legtöbb ellentállást tartozik legyőzni, ennek következtében mindig arra törekedtek, hogy a lábbelihez szükséges anyagok az ellenállásra leginkább megfeleljenek. Tényleg legmegfelelőbbnek bizonyult a fa és a jól elkészített bőr. Minél erősebb azonban a lábbeli, annál áthatatlanabb is; a láb kigőzölését teljesen visszatartja és megakadályozza azt, hogy a levegő a lábhoz férjen. Milyen következményekkel jár ez a lábra nézve, az kitünik a lábak különböző betegségeiből. A láb bőre halványkékes, puha és könnyen sérthetővé lesz; olyan helyeken, ahol nagyobb nyomásnak van kitéve, elhal, sárgás kemény (elszarusodott) lesz, vagy pedig ”tyukszemek„ képződnek rajta (ezek a nagyon fájdalmas kinövések) és a csonthártya krónikus gyulladása következik be, a mely félelmes daganatot idéz elő. Képződik továbbá lábizzadás, egyike a leundoritóbb betegségi produktumoknak. Föláztatja a bőrt, gyakori kisebesedést okoz, viszket és visszataszitó szagot áraszt.

A láb legyen szagtalan, izzadságtól mentes, kinövésnélküli, eltorzitatlan és olyan szép, mint a kéz. Hogy ez lehetségessé váljék, kell, hogy első sorban levegője legyen, mint a kéznek, mindennap meg kell füröszteni, mint a kezet, a körmöket le kell vágni és ápolni, ugy mint a kéz körmeit; csak akkor lesz az, aminek tulajdonképen lenni kell. Elgörbült öregujj, egymáson fekvő karomszerü lábujjak, duzzadt bütyök és elnyomoritott kisujj, csunya eltorzitott dolog, amelyet jogtalanul neveznek még lábnak! És ez csak a rosszul szabott, áthatlan czipő következménye.

Meg kell engedni a mezitláb szaladgálást, amikor és ahol csak lehet, azután a szandálviseletet az évszak szerint harisnyákkal vagy azok nélkül, végre hideg és rossz utak ellen meg kell óvni azt gyapjutrikot és posztócszipő által. Aki azonkivül a lábát nagyon gyakran meleg vizzel és szappannal mossa és megóvja a fölösleges elpiszkolkódástól, az még a láb finomságát is megóvhatja. Hogy a láb egészséges legyen és helyesen üdüljön, arra nézve nagyon előnyös, ha reggelenként harmatos gyepen szaladgálunk, de szandál nélkül.

Természetesen csak normális láb alkalmas egészen nyilt szandálviseletre. Akinek elnyomoritott lábujjai és mindenféle lábkinövései vannak, az ne terhelje embertársait ezzel a látványossággal, hanem válaszszon félig nyitott szandált, amely a lábat jobban eltakarja, vagy pedig az ugynevezett füzős czipőt. T.i. minden lábra külön kell azt szabni; mert csak igy kerülhetjük el a természetes viszonyok eltolódását. Végül figyelmeztetünk még arra mindenkit, hogy a meleg zárt czipőknek reform-bélelőanyagokkal kell bélelve lenniök, amelyeket meg is lehet ujitani, hogy a czipőt tisztán tartsuk és ne itassuk át izzadsággal meg piszokkal.”

(Mutatvány dr. Hugonnai Vilma grófnő-nek Fischer-Dückelmann után irott „A nő mint háziorvos” czimü kézikönyvéből.)

Szabó Zsuzsanna

Ha érdekli a téma, ajánljuk figyelmébe az alábbi cikket:

Szűk cipők, magas sarkok – bütykök