Az aranyéremért mindenre képesek

Dr. Martos Éva, a Sportegészségügyi Szakmai Kollégium elnöke szerint egy nemzetközi felmérésben fiatalokat kérdeztek arról, milyen áldozatra lennének képesek egy olimpiai aranyéremért. A válaszadók több mint 60 százaléka úgy nyilatkozott, hogy a cél érdekében hajlandó volna egészségre káros szerek szedésére is, sőt a hírnév, a gazdagság, a siker reményében olyan készítmények használatától sem riadna vissza, amelyekről pontosan tudja, hogy néhány év múlva a halálát okozzák. Korábban a mindenkori tiltólistán szereplő hatóanyagok, készítmények számítottak doppingnak, ma viszont mindazok annak tekinthetők, amelyek az egészségre ártalmasak, teljesítményt fokoznak, illetve a doppinglistán szerepelnek. E három kritériumból kettőnek kell teljesülnie ahhoz, hogy valamely szert doppingnak minősítsenek – függetlenül attól, hogy addig szerepelt-e a hivatalos doppinglistán vagy sem.

Vannak olyan készítmények is, amelyek bár nincsenek a doppinglistán, egészségre ártalmas teljesítményfokozók, így tiltott szernek számítanak. Napjaink doppingszereit, eljárásait az esetek többségében azoknak a kutatási eredményeknek a felhasználásával állítják elő, illetve alkalmazzák, melyeket eredetileg súlyos, korábban gyakran gyógyíthatatlan betegségek kezelésére fejlesztettek ki. Sajnos – csakúgy, mint a kriminológiában – a sportorvoslásban is a tiltott szereket előállítók, alkalmazók mindig egy lépéssel előbbre járnak, mint az azokat tiltók.

Oxigénnel feldúsított vér

Napjaink legáltalánosabban használt doppingszere az EPO (eritropoetin), melynek vörösvértestképzést és ennek következtében oxigénfelvételt fokozó hatását előszeretettel használják a hosszabb ideig tartó, nagy fizikai erőkifejtést igénylő (maratoni futás, kerékpár stb.) sportágakban. A géntechnológia segítségével előállított humán rekombináns EPO-t eredetileg művese kezelésre szoruló betegek életmentő terápiájához fejlesztették ki. A hormon, melyet a test maga is termel, oxigénhiányos környezetben aktivizálódik. Így termelésének serkentése a tiltott szer mesterséges adagolása nélkül, magaslati edzőtáboroztatással is elérhető.

A doppingszerek laboratóriumi kimutatása, a szervezetben természetes úton is termelődő hormonoknál rendkívül nehéz, illetve némelykor lehetetlen. Ide tartozik például a növekedési hormon, ugyanakkor az EPO használata már egyértelműen bizonyítható.

A legújabb a géndopping

Napjainkban egyre több szó esik a géndoppingról, amely minden teljesítményfokozó eljárás közül valószínűleg a legveszélyesebb. Gyanítható, hogy a világon már ma is megpróbálkoznak az eljárás alkalmazásával némely sportolónál, ám kimutatása még megoldatlan. Mind a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB), mind a Nemzetközi Doppingellenes Ügynökség (WADA) fokozott erőfeszítéseket tesz olyan tesztek kidolgozása végett, amelyek kimutatják a géndoppingot.

A humán genom feltérképezésével lehetőség nyílt arra, hogy a kutatók meghatározzák azokat a génszakaszokat is, amelyek a fizikai teljesítményt meghatározó tényezőkért felelősek (izomtömeg, testalkat, izom/zsír arány, természetes EPO-termelés mennyisége stb.) Ennek ismeretében a gének külső beavatkozással tetszés szerint változtathatók.

A világ több laboratóriumában folynak olyan állatkísérletek, amelyek génmanipulációval szándékoznak növelni a test fizikai teljesítményét. Amerikai kutatók például megállapították, hogy a nagy állóképességet igénylő sportágak egyik legfontosabb teljesítmény-összetevője, az aerob kapacitás 47 százalékban genetikailag adott a versenyzőnél, és 53 százalékban felelősek a külső tényezők, mint például az edzésprogram, a táplálkozás stb.