„Szép, új világ” – jön a géndopping
Minél több teljesítmény-összetevő gént azonosítanak a világ tudósai a genomban, annál inkább megoldható lesz, hogy „üzenet” formájában, valamilyen vivőanyag segítségével megváltoztatható legyen az illető gén természetes működése. A génmanipuláció izomtömeg-növekedésre, több természetes EPO termelésre, a lassan, illetve gyorsan működő izmok arányának megváltoztatására, vagyis az adott sportág szempontjából ideálisnak tekinthető test kifejlesztésére ösztönzi a szervezetet. A vivőanyagok laboratóriumi kimutatása rendkívül összetett, sőt olykor lehetetlen feladat, mert ismeretesek olyan vivőanyagok is, amelyek az információ átadása után semlegesítik önmagukat, vagyis kimutathatatlanná válnak.
A géndopping legnagyobb veszélye abban rejlik, hogy jelenleg nem ismerjük sem a folyamat leállítási mechanizmusát, sem más egyéb negatív hatásait. A beavatkozás elvégzése után a sportolónál elérhető ugyan a saját versenyága szerinti ideális testfelépítés és működés, ám a pillanatnyi optimális hatás később, esetleg évek múlva a visszájára fordulhat. Például bizonyos izomcsoportjai túlfejlődnek, mások pedig elsatnyulnak.
Drága és bonyolult vizsgálat
A versenysportolók tiltott teljesítményfokozásával foglalkozó szakemberek egyetértenek abban, hogy számukra a géndopping a 21. század nagy kihívása. Közülük sokan azt feltételezik, hogy a pekingi olimpián megjelennek azok a rekordteljesítményt produkáló versenyzők, akiknél feltételezhető lesz, de aligha bizonyítható a genetikai manipuláció. A derűlátóbbak a 2012-es olimpiai játékokra teszik a géndoppinggal élő sportolók tömeges megjelenését.
A feltételezés annál is inkább helytálló, mert már a Sydney-ben, illetve Athénban megrendezett korábbi játékokról is érkeztek olyan, a Magyar Olimpiai Bizottság által is megerősített hírek, hogy néhány olimpikon vérmintáiban az orvosok géntechnikai eljárásokra utaló nyomokra akadtak. Olyan módosított vérsejteket találtak a mintákban, amelyekről nem tudták megállapítani, vajon mi okozta az elváltozást.
Akkor a genetikusok úgy vélték, a génmanipuláció valószínűleg kizárható, mert a beavatkozás nagyon sokba kerülne. Azóta persze változhatott a helyzet: számtalan tudományos kísérletet végeztek el, új vivőanyagokat fedeztek fel, és számos gén működési elvét tisztázták. Bengt Saltin, a dán doppingellenes szövetség elnöke, a WADA alapító tagja már évekkel ezelőtt így nyilatkozott: „Teljesen biztos vagyok abban, hogy hamarosan már génmutációkkal is lehet doppinghatást elérni, amit valójában lehetetlen lesz bizonyítani. Ahhoz, hogy tetten érjük a génmanipulációval elért rendkívüli sporteredményeket, a hordozó vírust kellene megtalálnunk. Ehhez viszont pontosan kellene tudnunk, hogy azt mely testrészen juttatták be a szervezetbe. A próbálkozás olyan, mintha egy tűt keresnénk a szénakazalban. Nem tartom lehetetlennek, hogy a 2012-es olimpián már sorra fognak megdőlni az addigi rekordok. Mindenki számára nyilvánvaló lesz, hogy a hihetetlen eredmények csak génmanipulált sportolók által voltak elérhetők, mégsem tehetünk majd semmit, mert feltételezésünket nem tudjuk bizonyítani”.
Lépéshátrányban a leleplezők
A nemzetközi sportszervezeteknek és az ellenőrzésre szakosodott orvosoknak közös feladata, hogy felvegyék a versenyt a „másik oldallal”, mely rohamléptekben fejleszti ki az új doppingolási módszereket. Nemzetközi laboratóriumokban folynak azok a kutatások, amelyek a géndopping leleplezését szolgáló technikák kifejlesztését célozzák. Megoldásra vár például, hogy miként különítsék el a DNS-minta génszakaszaiban a sportoló saját genetikai anyagától a mesterségesen bejuttatottat.
Ha tisztázzák a géndopping kiszűrésére szolgáló valamennyi problémát, kifejlesztik annak technológiáját, még mindig nyitott kérdés marad, hogy miből fedezik annak vélhetően igen magas költségeit, illetve a versenyeken hogyan oldják meg a bonyolult, eszköz- és személyzetigényes eljárás alkalmazását. Míg a hagyományos doppingvizsgálatot szinte minden verseny helyszínén egyszerűen, gyorsan és viszonylag olcsón (70-150 euró) elvégezhették, addig a géndopping teszt költséges laboratóriumi berendezéseket, szakapparátust és hosszú időt igényel. Arról nem is beszélve, hogy például az izomtömeg-növelő eljárások vér- vagy vizeletmintából ki sem mutathatók. Szinte elképzelhetetlen, hogy a géndopping általános tesztelése egy több száz vagy több ezer sportolót felvonultató világversenyen a gyakorlatban is megvalósulhat.
Lóránth Ida