Szinte minden évben (akár többször is) végigsöpör az Unió országain valamilyen élelmiszerbotrány. Legutóbb az Indiából származó, élelmiszer-sűrítő adalékanyagként széles körben használt guargumiról derült ki, hogy dioxinnal fertőződött egy nagyobb szállítmány.

Találtak már a kereskedelmi forgalomban aflatoxinnal fertőzött paprikát, mogyorót, dioxinos csirkehúst, ipari mérgekkel kevert mézet, le nem bomlott permetezőszereket tartalmazó zöldségeket, gyümölcsöket.

Első hallásra furcsán hangzik, de igaz, hogy az időről időre megismétlődő élelmiszerbotrányok a tagországok lakóinak egészségét szolgálják, mert az a tény, hogy széles körben ismertté válnak a különböző szennyezések, azt jelenti, hogy a hatóságok szigorúan ellenőrzik a boltok polcaira felkerülő élelmiszereket, és a fertőzöttség ténye nyilvánosságra kerül. Szükség is van az állandó kontrollra, mert az utóbbi 30-40 évben környezetünkben nagymértékben elszaporodtak az egészségre, környezetre ártalmas anyagok. Korábban, 20-25 évvel ezelőtt az emberek aligha értesülhettek ártó hatásukról. Gondoljunk csak a valamikor világszerte általánosan használt rovarirtó szerre, a DDT-re, vagy az építkezéseknél és az iparban széles körben alkalmazott azbesztre. Milliók betegedhettek meg ezektől a káros anyagoktól – anélkül, hogy a veszélyükre bárki is felhívta volna a figyelmet.

Belső szerveket, idegrendszert támadó mérgek

Közvetett vagy közvetlen módon számos mérgező anyag kerülhet a környezetből a táplálkozási láncba. Kivétel nélkül mindegyik rövid távon heveny mérgezés, hosszú távon pedig súlyos, gyakran gyógyíthatatlan betegségek (rák, máj, idegrendszeri stb. problémák) okozója.

A méreganyagok többsége a szervezetből sosem ürül ki, ott felhalmozódnak, és a fertőzött élelmiszerek újbóli fogyasztásával egyre nagyobb mennyiségben raktározódnak el. Azt pedig nagyon nehéz, szinte lehetetlen bizonyítani, hogy éppen a valamikor elfogyasztott mérgező élelmiszertől alakult ki valakinél hosszú évek múlva egy rákos daganat. A mérgezésért felelősöket soha sem találhatják meg, nem vonhatják felelősségre.

Nehézfémek az út mentén

A környezetre, a táplálékláncra nézve legveszélyesebb anyagok például a nehézfém szennyezők, amelyek valamilyen felelőtlen emberi tevékenység folytán kerülnek a talajba és onnan a növényekbe, illetve takarmányként az állatokba. Ezek eltávolítása az élelmiszerekből nagyon nehéz, összetett feladat.

Ipari hulladékokból vagy bizonyos fajta szennyvíziszapból kerülhet a talajba a kadmium, amely a vesét, a májat károsítja, és rákot is okozhat. Az élelmiszerek közül leginkább a kagylók és a tengeri puhatestűek tartalmazzák ezt a mérgező anyagot, de olykor az állati belsőségekben is megtalálható. Az eddigi legnagyobb kadmiumkoncentrációt egy Kelet-Európából származó lómáj szállítmányban mérték. Kevesen tudják, de a cigaretta kadmiumtartalma is figyelemre méltó.

A megnövekedett gépjárműforgalom miatt az ólom a környezetünkben szinte már mindenhol megtalálható. A szervezetben való felhalmozódása különösen a várandós nőkre, a csecsemőkre és a gyermekekre veszélyes. Károsítja az idegrendszert, a tüdő, a vese szöveteit és a csontokat is. A kipufogógázon kívül ólmot tartalmazhat (a régi ólom vízvezeték csövek révén) az ivóvíz és némely régebben (ólomtartalmú festékkel) festett berendezési tárgy is. Élelmiszerekbe az utak mellett termő gyümölcsösök, gabonatáblák révén kerülhet be.