Különböző kutatásokban foglalkoztak a jógának és a csikungnak az agyra, illetve az idegrendszerre és a hozzá csatlakozó rendszerekre gyakorolt hatásával. A következő területeket vizsgálták:

1. a relaxációs válasz (RR) kiváltása, az autonóm idegrendszer paraszimpatikus oldalának működése;
2. az idegingerületeket átvivő neurotranszmitterek működése;
3. a kapilláris erek tágulása, amely a mikrokeringésnek, vagyis az agy és a végtagok keringésének javulásában nyilvánul meg;
4. az immunrendszer agyi és neurológiai vonatkozásainak támogatása;
5. a jobb és a bal agyfélteke működésének egyensúlyba hozatala;
6. alfa agyhullámok keltése, illetve théta agyhullámok képződése,
7. a neuroreflexes mechanizmusokra gyakorolt hatás, amelynek jó példája az akupunktúrás tűkezelés,
8. a hormonrendszer különböző részeire, így a hipotalamuszra, az agyalapi mirigyre, a tobozmirigyre gyakorolt hatás.

Nézzünk meg Jahnke nyomán egy-két fontosabb megállapítást a fenti vizsgálatokból. Ami a stresszre adott „harcolj vagy menekülj” választ illeti, ismert, hogy stressz esetén felgyorsul a szívritmus, szaporábbá válik a légzés és emelkedik a vérnyomás. Mindez az agy, illetve az idegrendszer szempontjából azt jelenti, hogy túlnyomórészt a szimpatikus idegrendszer aktivitása erősödik, ami hozzájárul a pozitív töltésű hidrogénionok képződéséhez. Ezek oxigént kötnek meg, így nettó oxigénhiány jelentkezik, a szervezet a savasság irányába mozdul el. A biológiai stressz több olyan betegséggel is összekapcsolható, amelyeknél ez az állapot jellemző. Ilyen a magas vérnyomás, a különféle fájdalmak, a depresszió, az immunrendszer működésének zavarai és a gyulladások.

Az ellenkező irányú folyamat az autonóm idegrendszer működésében a nyugalom és a szövetek regenerálódásának időszaka, vagyis a paraszimpatikus tevékenység. Ilyenkor a relaxációs válasz a szívritmus csökkenésével, a légzések számának mérséklődésével és a vérnyomás süllyedésével kapcsolódik össze. A folyamat első, kiváltó lépéseihez tartozik a mély és lassú légzés, amely az ellazulás szándékával párosul. Ez pedig teljesen azonos a jóga és csikung gyakorlatok kezdő szakaszaival. Ily módon el lehet érni, hogy a vérben csökkenjen a hidrogénionok száma, és az oxigéntöbblet kedvező irányba, a nyugalom felé tolja el az élettani folyamatokat. A kevésbé savassá váló, vagyis a lúgosság irányába elmozduló környezet segít a szövetek regenerálódásában.

Az agyi idegingerület-átvivő vegyületek, a neurotranszmitterek működését, a mikrokeringést, valamint az immunrendszer működését is befolyásolják a légzőgyakorlatok. Talán a legérdekesebb az a hatás, amit a két agyféltekére gyakorolnak a légzések.

Az agyféltekék és az orrnyílások kapcsolata

A jóga és a csikung, illetve a tajcsi évezredek óta ismert gyakorlatai arra épülnek, hogy a test jobb és bal oldala között állandó energiaáramlás zajlik. Testünk jobb oldala, a „férfi oldal” az aktívabb, amely könnyebben képes mozdulni, és harc esetén is inkább ezt használjuk – ez a Jang oldalunk a kínai felfogás szerint. Testünk bal oldala, a „női oldal” viszont inkább a felépítésért, a stabilitásért felelős – a Jinnel párosítható. A test jobb és bal oldala közötti állandó információcsere, az energiák folyamatos áramlása szükséges a Jin és a Jang energiák egyensúlyához is.

Az indiai szemlélet, vagyis a jóga felfogása szerint ezek az energiapályák vagy nádik ugyancsak kapcsolódnak a jobb és a bal agyfélteke tevékenységéhez. Az ida és a pingala nádiról (vagyis energiacsatornáról) van szó. Érdekes összefüggés, hogy a jobb és a bal agyféltekéhez, illetve testünk jobb és bal oldalának működéséhez szorosan kapcsolódik a jobb és a bal orrnyílás, illetve orrjárat működése. És máris itt vagyunk a légzéseknél. A kutatások ugyanis feltárták, hogy az orrjáratok működése, illetve állapota 2-3 óránként változik – annak megfelelően, ahogy a test jobb és bal oldala átadja egymásnak az energiát.