Sós vizes tisztítás

Ahhoz azonban, hogy az orrunkon át tudjunk lélegezni, az orrjáratainknak tisztának kell lenniük. Ha nem így van, akkor a jóga hagyományai, de a modern gyógyászati felfogás szerint is a leghatásosabban sós vízzel tisztíthatjuk ki őket. Az ősi recept szerint – ahogy néhai mesterem, Dely Károly Jógagyakorlatok című könyvében is áll – ez így történik: tegyünk egy pohár testmeleg vízbe kis kávéskanálnyi sót, oldódás után öntsük a kanál formájúvá hajlított bal kezünkbe. Jobb kezünkkel zárjuk el a jobb orrcimpát, és a bal orrjáraton át szívjunk fel annyi sós vizet, hogy az orrunkon át a szájunkba is belefolyjon. A tüdőnkbe nem fog sós víz kerülni, mert amint érezzük, hogy a sós víz eljutott a szájunkig, gyors és erőteljes kilégzéssel fújjuk ki az orrunkból. Meglepően sok lerakódás, tisztátalanság távozik így. Hasonló módon mossuk át a másik orrjáratunkat is, majd a tisztítást ismételjük mindaddig, amíg a dugulás meg nem szűnik. Ezután – figyelmeztet Dely Károly – legyünk óvatosak, mert a legváratlanabb időpontokban a víz csepegni kezd az orrunkból. Körülbelül 10 percig ne menjünk emberek közé, hogy ne kerüljünk kellemetlen helyzetbe.

Akinek az akár naponta alkalmazható módszer túl radikálisnak tűnik, az megpróbálkozhat a szelídített, mai korra adaptált változatával, amelynek értelmében élettani sóoldatot (fiziológiás sóoldatot) csepegtetünk az orrnyílásokba úgy, hogy hanyatt fekszünk egy ágyon, hátrahajtott fejjel. Ha így lógatjuk a fejünket, akkor mindkét orrnyílásba sós vizet csepegtetve, egy ideig tartsuk meg ezt a pozíciót, majd váltogatva fordítgassuk a fejünket hol jobbra, hol balra, mindkét oldalon pár másodpercig kitartva a testhelyzetet, amíg alaposan át nem tudjuk öblíteni valamennyi orrmelléküregünket. Felülés után természetesen alapos orrfújás következik.

Aki rendszeresen sós vízzel tisztítja az orrnyálkahártyáit, ügyeljen arra, hogy ki ne szárítsa őket túlságosan, tehát ezt a módszert sem szabad túlzásba vinni.

A jógalégzéseket erőteljesen vagy mindenféle erőlködés nélkül is elvégezhetjük. Ahogy Dely Károly figyelmeztet, a légzőgyakorlatok erőteljességét az szabja meg, hogy mire törekszünk, vagyis hogy elsősorban a testünkre vagy inkább a lelkünkre akarunk hatni.

Ha a testünk egészséges működése a cél, ha szeretnénk növelni a légzőizmok erejét, a tüdőhólyagocskák számát, tökéletesíteni a szív munkáját és a keringést, illetve a hasi szervek működését, akkor ajánlatos a légzések erőteljes végzése. Minél nagyobb mennyiségű levegővel, a lehető legintenzívebben történjenek a légzőgyakorlatok.

Ha viszont főként idegrendszeri, lelki hatásra törekszünk, vagyis elsősorban a feszültséget, az idegességet, a negatív érzelmeinket próbáljuk megszüntetni, akkor minél kisebb levegőmennyiséggel és minél lassabban lélegezzünk.

A jógalégzések irodalma – magyar nyelven is – rendkívül széleskörű. Kiváló jógakönyvek jelentek meg, ezek egy részét a felhasznált és ajánlott irodalom jegyzékében is felsoroljuk. Ha valaki részletesen meg akar ismerkedni a pránájámával, akkor mindenképp ajánlatos szakavatott mestertől tanulnia, figyelembe véve a jógakönyvek ajánlásait. Amit ebben a könyvben, pontosabban e fejezet keretei között a témáról elmondhatunk, az csupán a legfontosabb jógalégzések összefoglalása, a teljesség igénye nélkül.

A legfontosabb két légzésfajta

Tudni kell, hogy valamennyi jógalégzés közül a legfontosabb a hasi légzés, illetve a teljes jógalégzés megtanulása. Ha csupán idáig eljutunk, máris rengeteget tettünk az egészségünkért.

A következőkben ismertetendő jógalégzéseket elsősorban a magyarul is több könyvet megjelentetett neves indiai jógamester, Yesudian könyvei alapján adom közre. A Haich Erzsébettel közösen írott Sport és jóga című könyvében Yesudian a pránájámáról szólva hangsúlyozza, hogy a légzésszabályozásban a legfontosabb tényező a ritmus fegyelmezése, ezért nagyon vigyázzunk arra, hogy mindig az előírt ritmus szerint, ütemesen lélegezzünk. Az ütem megállapításához a jógik a szívverést veszik alapul, ezért – tanácsolja Yesudian – a legjobb, ha gyakorlataink megkezdése előtt kitapintjuk az érverésünket, megállapítjuk szívünk ritmusát, és az így megjegyzett ütem lehet a számolásunk alapja.

A teljes jógalégzés három részből áll, ezek a hasi, a közép (mellkasi) és a felső (kulcscsonti) légzés.