Cikksorozatunkban a légzés és az egészség bonyolult kapcsolatának témáját járjuk körül. Az előző részben az egészségmegőrzés szempontjából legfontosabb hasi légzéssel és teljes jógalégzéssel foglalkoztunk, most további jógalégzések ismertetésével folytatjuk.

Kumbhaka

A légzésszünet jelentőségéről korábban már szóltam. A kumbhaka tulajdonképpen nem más, mint olyan teljes jógalégzés, amelynél a légzésvisszatartás szerepe kiemelkedő. A teljes jógalégzéshez hasonlóan orron át 8 ütemre belégzünk, majd visszatartjuk a levegőt. A légzésvisszatartás Yesudian ajánlása szerint 8 ütemmel kezdődhet, és időtartama mindennap eggyel növekedhet, egészen 32-ig. Ezt a 32-es ritmust azonban Yesudian csak annak ajánlja, akinek kifogástalan a szívműködése. Ha valaki úgy érzi, hogy a túl hosszú ideig tartó légzésvisszatartás megerőlteti a szívét, akkor álljon meg annál az ütemnél, amelyet még erőltetés nélkül kibír. A kilégzést ugyanúgy végezzük, mint a teljes jógalélegzésnél, orron át, 8 ütemmel.

A kumbhaka tökéletesen megnyugtatja az idegrendszert, lassítja a szívritmust, és szabályossá teszi a szabálytalan szívműködést. A jógában az idegrendszer megfegyelmezésének és öntudatra ébresztésének leghatásosabb gyakorlataként tartják számon, amely egyébként az akaraterőt is fejleszti.

Uddzsáji

A teljes jógalégzés másik fajtája, amit ugyancsak állva, ülve vagy fekve hajthatunk végre. Koncentráljunk a pajzsmirigy tájékára. A belégzést orron át, 8-ig számolva végezzük el, mint a teljes jógalégzésnél. Utána 8 szívdobbanásnyi ideig tartsunk légzésszünetet, mint a kumbhaka esetén. A kilégzést már lassítanunk kell, 16-ig számolva, és a levegőt kivételesen szájon át engedjük ki, miközben sziszegő hangot hallatunk. A levegőt alaposan kiszorítjuk a tüdőnkből. Utána azonnal következhet az új belégzés.

Az uddzsáji gyógyító hatása elsősorban a mirigyek működésében érvényesül. A gyakorlat az alulműködő pajzsmirigyre serkentően hat, így a pajzsmirigyműködésen keresztül javítja az értelmi képességeinket is. Felemeli a vérnyomást, ezért tilos a gyakorlása magas vérnyomás és pajzsmirigytúltengés esetén. Az alacsony vérnyomást viszont megszünteti, egyben fokozza a szellemi éberséget.

Kapalabhati

Tulajdonképpen a rekeszizom edzésére irányuló légzés, a hasi légzés speciális fajtája, amit állva vagy ülve lehet végrehajtani. Miután kitisztítottuk a légutakat, koncentráljunk az orrunk belsejére. A gyakorlatot alapos kilégzés után kezdjük, de itt a kilégzés nem az ismert módon, a hasizmok összehúzásával történik, hanem a levegőt hirtelen, erőteljesen kipréseljük az orrlyukainkon át, úgy, mint egy fújtató. Az így kilökött levegő után nem tartunk légzésszünetet, hanem elernyesztjük a hasizmunkat, mire a tüdő alsó és középső része szinte magától megtelik levegővel. A kapalabhatit rekeszizom pránájámának is nevezik. A fújtató mozgásokat a hasizom erős megfeszítésével, gyors egymásutánban kell végeznünk, írja Yesudian.

A kapalabhati egyike a legkitűnőbb tüdőtornáknak. Tisztán tartja az orrnyílásokat, erősíti az orr nyálkahártyáit, és valósággal kipréseli az orrmelléküregekben megtelepedő kórokozókat, edzi a felső légutakat. Különösen előnyös lehet azoknak, akik néha szájon át veszik a levegőt. Biztos, hogy a kapalabhati rendszeres gyakorlásával ők is orron át légzőkké válnak. Ha 3-5 sorozat kapalabhatit végzünk, úgy érezzük, hogy a testünk könnyebb lett, a napfonat (solar plexus) erősödött, új életerővel telt meg. Pszichikai téren ez a légzőgyakorlat növeli az összpontosító képességünket.

A kapalabhatit végezhetjük váltott orrnyílásokkal, tehát először a bal orrnyílásunkat befogva, a jobb orrnyíláson át, majd a második sorozatot a bal orrnyíláson át, a jobb orrnyílást befogva.