Az asztma olyan állapotot jelent, amely a többnyire jellemző hiperventiláció esetén drámai következményekkel járhat. A Butejko-féle légzésterápia szerint az asztma nem más, mint túlnyomórészt a szervezetnek a hiperventilációra adott válasza. Megtanítja az asztmásokat arra, miként csökkentsék a légzésszintjüket, és növeljék a vér szén-dioxid-szintjét, hogy képessé váljanak először ellenőrzés alá vonni az asztmás tüneteket, később pedig megváltoztatni az immunrendszer működését és az asztmára adott gyulladásos választ. Egy Ausztráliában nemrég végzett kutatás kimutatta, hogy a Butejko-módszert alkalmazó asztmás betegek a légzéskönnyítő spray használatát 90%-kal csökkenthették, a szteroidok alkalmazását pedig 30%-kal mérsékelhették, miközben a tüneti skálájukon nem történt rosszabbodás, és javult az életminőségük is.

A Butejko-módszer gyökeresen ellenkezik az asztmáról jelenleg elfogadott orvosi nézetekkel, bár az asztma hátterében álló hiperventiláció felismerése egyáltalán nem új. A tüdőasztmáról írott több könyv szerzője, Herxheimer már 1946-ban a Lancetben írott cikkében összekapcsolta a hiperventilációt az asztmával. Később más kutatók, így McFadden, Sterling, van den Elshout, Clark és mások is kapcsolatot találtak a hiperventiláció, a szén-dioxid-szint és az asztma között.

A túl sok oxigén káros hatásai

A hiperventilációhoz, vagyis a túl sok levegő (oxigén) beviteléhez számos tünet társul, amelyek befolyásolják a szervezet szinte valamennyi szabályozó rendszerét, így az idegrendszert, a keringést, az emésztőrendszert és a légzőrendszert. Sokféle betegség, az orvosok által definiált tünetcsoport összekapcsolódik a légzéssel. Dr. Fried már említett, kiváló könyvében, amely a hiperventilációs tünetcsoportról szól, részletesen felsorolja azokat a betegségeket, amelyek ehhez az állapothoz kötődnek. Megnevezi az epilepsziát, a migrént, az angina pectorist, a magas vérnyomást, a szívritmus szabálytalan voltát, az agyi hypoxiát, vagyis vérellátási zavart, valamint különböző mentális betegségeket és rendellenességeket.

Az élettanból ismert tény, hogy ha a légzéssel túl nagy mennyiségű levegő, illetve oxigén jut be a szervezetbe, akkor túl sok szén-dioxidot veszítünk. Mivel a szén-dioxid és a bikarbonát a szervezet sav-lúg-egyensúlyának (pH) a legfontosabb szabályozói, ez a szabályozás is felborul. Először az úgynevezett légzési alkalózis következik be, később pedig a kompenzáló folyamatok eredményeképpen, a másodlagos bikarbonátveszteség következtében kialakul a metabolikus, vagyis az anyagcserében megvalósuló acidózis. A légzési alkalózist a szöveti hypoxia jelensége kíséri, illetve követi. Ez az úgynevezett Bohr-effektus következménye, ami azt jelenti, hogy amint a szén-dioxid-szint csökkenése következtében a pH lúgosabbá válik, az oxigén erősebben kötődik a vérhez, és nehezebbé válik a felszabadulása, hozzáférhetősége a szövetek számára.

Az alkalózis azt is jelenti, hogy az idegszövet ingerlékenyebbé válik, összehúzódnak az izmok. Csökken az oxigénszint is, ahogy az alkalózisra adott válaszként összehúzódnak a kisebb véredények, romlik a perifériás keringés. Ennek a szöveti hypoxiának a hatásai különösen fontosak az agyban, ahol a hiperventiláció következményeként mintegy 30%-os oxigénszint-csökkenés következik be. Ismeretes ugyanakkor, hogy az oxigénhiány az agyban többféle változáshoz vezet. Ezek olyan állapotok és betegségek kialakulásában játszanak szerepet, mint az epilepszia, a pánikrohamok, továbbá az agy kognitív, felismerő funkcióinak a romlása.

Hasonló sérülékenységet mutat a szívizomzat. Az anginás fájdalom és a szívritmus szabálytalanná válása egyes embereknél ugyancsak összefüggésbe hozható a szén-dioxid mennyiségének csökkenésével, amely a már említett módon és mechanizmus szerint vezet a szívizmot tápláló véredények falának összehúzódásához. Ily módon a szív és a benne áramló vér keringése jelentősen csökken. A szívizomzat ingerlékenyebbé, irritábilissá válik, és hajlamos lesz a szabálytalan működésre. Ezzel is magyarázható, hogy a Butejko-féle légzéstechnikával egyes esetekben jelentősen javítható a magas vérnyomásos betegek állapota, mert a légzésszabályozás hozzájárul a pH-érték normalizálódásához, aminek következtében az artériák falának simaizmai is ellazulnak. Egyes embereknél kimutatható, hogy a magnézium, a kálium és a kalcium hiánya összefügghet azokkal a másodlagos kompenzáló folyamatokkal, amelyek az alkalózis következtében lépnek működésbe. Mint ismeretes, ezeknek az ásványi anyagoknak a hiánya hozzájárul a magas vérnyomás kialakulásához.

A hiperventiláció ugyancsak szerepet játszhat a krónikus fáradtság tünetegyüttes (CFS) kialakulásában, mert kapcsolat áll fenn a csökkent anaerob küszöb, a sejtek energiatermelő központjainak (mitokondriumok) nem megfelelő energiatermelése, illetve az izmokban való tejsav-felhalmozódás között. Sportorvosi vizsgálatokból már korábban kiderült, hogy a túledzett sportolók gyakorlatilag egyfajta hiperventilációs szindróma jeleit mutatják, mert kimerültek szervezetükben a bikarbonát pufferek és csökkent a glutaminszint, vagyis felborult az egészséges pH-egyensúly.