A TÁRKI (Társadalomkutatási Intézet) nemrég hozta nyilvánosságra a magyarok saját testükről alkotott képének vizsgálatáról szóló felmérését. Ebből világosan kiderül, nálunk is igaz, ami a fejlett országokban: a lakosság tömegesen és viszonylag rövid idő alatt hízik.

Az idén májusban végzett vizsgálatban ezer, 18 éven felüli személyt kérdeztek meg. Többek között érdeklődtek a kérdezettek önmagukról kialakított testképéről, arról, hogy saját alkatukat melyik kategóriába (sovány, normál, kövér) sorolják. A kapott adatokból különféle következtetéseket vontak le, például a társadalmi helyzet és a testsúly, az élelmiszergyártók és a lakosság elhízása közötti összefüggésekről.

Súlyos következményekkel jár az elhízás

A túlsúly és az elhízás szövődményeként kialakuló betegségek, illetve az azok gyógyítására fordított kiadások évről évre emelkedő összege világszerte gondot jelent a gazdaságilag fejlett országokban. Éppen ezért az elhízást az Európai Unió szakemberei a következő évtized egyik legsúlyosabb egészségügyi problémájaként értékelik. Vizsgálják, hogyan tudnák elejét venni a lakosság további súlygyarapodásának, illetve miként tudnának segíteni a már elhízottakon.

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) becslése szerint a világon legalább 400 millió kórosan elhízott személy élhet, és legalább 1,5 milliárd a túlsúlyosok lélekszáma. Európában 10 év alatt háromszor annyi lett a kövér ember, mint 1997-ben volt. A szakértők szerint ha ez a trend tovább folytatódik, 2010-re az európai népesség 20 százaléka (150 millió ember) lesz túlsúlyos, a gyerekek közül pedig 15 millióan szenvednek majd ettől a problémától. A jelenség súlyos társadalmi hatásai között említik az iskolai teljesítmény romlását, az eleve hátránnyal induló pályakezdést, később pedig a kialakuló súlyos betegségek (magas vérnyomás, cukorbaj, szív- és keringési problémák, a rák bizonyos fajtái stb.) megjelenésének fokozott kockázatát.

A WHO még 1998-ban krónikus betegséggé minősítette a kövérséget, és legyőzésére különféle stratégiákat dolgozott ki. Az uniós statisztikák szerint évente több tízmilliárd eurónyi kiadást jelent a tagországok egészségügyi rendszereinek a kövérség által okozott betegségek gyógyítása, illetve az azok miatt kieső munkaidő okozta kár. Becslések szerint a tagországok éves GDP-jének akár az 1 százalékát is elérhetik ezek a kiadások, az egészségügyi büdzsének pedig akár a 6 százalékát is elemésztheti az elhízottak gyógyítása.

Az olasz és a finn példa

A kövérség okozta problémák súlyosságát felismerve, néhány tagország egyes régióiban az adott terület egész lakosságához eljutó erőteljes kampányokat szerveznek. Ezek célja a tömeges életmódváltás elérése. Egy észak-olasz tartomány egyik városának polgármestere például 50 euróval jutalmazza a 8 ezer lakosú település fogyni hajlandó lakóit. Az összeget a nők 3, a férfiak 4 kiló egy hónap alatti leadásárt kaphatják meg, és további 100 euróban is reménykedhetnek, amennyiben fél éven belül nem híznak vissza. Az olaszok szándéka, hogy a kampányt országossá teszik.

Finnországban is az anyagi ösztönzés módszerét vetették be, ám ott a súlycsökkentést felmutatni tudók nem pénzt kapnak, hanem a lefogyott kilókért 400 eurós utalványt, amelyet a szerencsés fogyókúrázó különböző rehabilitációs kúrákra, fitnesz kezelésekre használhat fel. A finn egészségbiztosításnak megérte a befektetés, mert a sikeresen lefogyókra költött pénz töredéke annak a 260 millió eurónak, amit évente a kövérek gyógyítására kénytelenek fordítani. A finnek hasonló módon ösztönzik az alkoholról és a dohányzásról való leszokást is, mégpedig átütő sikerrel.

Téves énkép, helytelen értékelés

A TÁRKI aktuális felmérése szerint a magyarok jelentős része hajlamos a saját testéről való torz kép kialakítására. A lakosság 65 százaléka úgy gondolja magáról, hogy a normál testsúlyúak kategóriájába tartozik, holott a valóságban ez csak a 40 százalékukra igaz. Túlsúlyosnak vagy elhízottnak pedig pusztán a 26 százalékuk látja magát, pedig a valóságban a népesség 53 százaléka tartozik ide. Soványnak tartja magát 9 százalék. A veszélyesen kövérek 28 százaléka úgy gondolja, hogy normál testalkata van, és nincs szüksége fogyásra. A kórosan alultápláltak között is vannak, akik normál súlyúak tartják magukat.

Legszembetűnőbb volt az énkép és a realitás közötti különbség a kifejezetten kövérek 2 százalékánál, akik soványnak hiszik magukat. A testsúlyukat normál kategóriába sorolók többsége a kövér, felsőfokú végzettségű, még aktív, munkába járók körébe tartozik. A középkorú vagy nyugdíjas korú nők valamivel reálisabban látják a testüket. Náluk 30-35 százalékos a kövérségüket beismerők aránya. A sovány és normál testalkatúak többsége a fiatalok, illetve a diákok körében található.

(lóránth)