A minap érdekes beszélgetést folytattunk a férjemmel: miként látják a férfiak a nőket, és miként a nők a nőket. Meg azt is vitatgattuk, hogy mitől jó nő egy nő a férfi számára, és mikor mondja egy nő egy másikra, hogy „Nnnna, ez szerintem is jó nő.” Lássuk a részleteket.

Az alap, hogy mint ahogyan egy nő sosem tudja férfiszemmel nézni a nőtársait, egy férfi sem tudja női szemmel. Szerintem ez egyszerűen elfogadható dolog. Viszont annál több félreértésre ad lehetőséget, mert a nő – ha pasija egy másik nőt néz meg – mindig felháborodik (titokban vagy nem), hogy „de hát az a nő botrányos, drágám!”, és a lelke mélyén persze a pokolra kívánja a pillanatnyi célszemélyt, akinek első-hátsó lökhárítóján érthetetlen okoknál fogva fennakadt a pasija szeme. Ja, és a pasiját is a pokolra küldené – ahol aztán az meg találkozhatna a kritizált hölggyel.

A jó nő ismérvei

No már most, szerintem a – még meg nem szólalt – jó nő alapismérvei a következők, nem tudom, milyen sorrendben: arányos-formás testalkat, ezzel harmonizáló öltözet, intelligencia érzékelhetősége, lelki-testi egyensúly(ra való törekvés) tükröződése, szexuális (nyilván nem számomra, de érezhető) kisugárzás, vitalitás. A kor is valahol számításba jön, de már annyi középkora vége felé haladó, bomba jó nőt látni, hogy ez sem annyira számít talán.

A férjem szerint ugyanez a következő sorrendben: szexuális kisugárzás, vonzerő, megbízhatóság tükröződése, intelligencia, arányos testalkat.

Szerinte a nőknek van egy elképzelésük arról, hogy a férfiaknak milyen nő kell. Én annyit tettem hozzá az ő észrevételeihez: a nők gyakran figyelmen kívül hagyják, hogy a férfinak hosszú távra vagy rövid távra van szüksége a nőre. Férjem helyeslően bólogatott. És ez döntő lehet a kérdés megválaszolásában, értelmezésében. Rövid távon a férfinak felejthető nő kell, hosszú távon azonban az otthoni tüzet őrző.

Mást-mást várnak el egymástól férfiak és nők

Amikor elolvastam a Pease-házaspár sokadik könyvét a nő és a férfi különbségeiről, megint csak arra jutottam, hogy lehet igazság abban, amit férjemmel okoskodtunk e témában a minap. Azt mondja ugyanis a szerzőpáros, hogy amíg felmérések szerint a nőknek hosszú távon egyéniségre, humorra, fogékonyságra, értelemre és jó testfelépítésre van szükségük a férfiaktól, „addig a férfiaknak két listájuk van: az egyiken az első benyomásokat írják össze, a másikon azt, hogy mit keresnek egy tartós partnerben. A nőknek viszont csak egyetlen listájuk van. A nők a férfiak vizuális jellegű értékelésével ellentétben azt akarják, hogy a férfi legyen gondoskodó, intelligens, humoros, hűséges és megértő. Ha a férfinak jó teste van, azt a nő ráadásnak értékeli, de rendszerint ez a legkevésbé fontos a számára. A férfiakkal ellentétben a nők nem a férfi megjelenése és ápoltsága alapján ítélik meg az érzéseit. Inkább a bánásmódjuk alapján mérik le a férfiak szerelmét. Az ízléstelenül öltözködő, pocakos férfi a nőknek talán nem tetszik, de nem csinálnak belőle kardinális kérdést. Ez a férfiak és nők közötti alapvető különbség rengeteg haragot és félreértést okoz mindkét oldalon.

A nőknek meg kell érteniük: megjelenésük annyira fontos a férfiak számára, hogy az egész kapcsolatot képes komolyan befolyásolni. A férfiaknak pedig azt kell megtanulniuk, hogy viselkedésükön mérik a nők a kapcsolat mélységét.” (Allan és Barbara Pease: Miért sír a nő? Miért hazudik a férfi?)

Hozzáteszem, én inkább annak örülök, hogy a férjem kulturáltan, de megnézi a nőket, mert kilógna a lóláb, ha csak akkor nem nézné meg őket, amikor velem van, de akkor meg bizonyára, ha nem velem sétál az utcán. Azért szépérzékük a férfiaknak is van, ne felejtsük el! Azért vagyunk mellettük.

Gönczi Dorka

(Forrás: Fittség portál)