Belefér még egy sportfoglalkozás az amúgy is leterhelt gyermekünk életébe? És mit tegyek, ha nem túl szimpatikus az edző, akire szemem fényét rá szeretném bízni? Egy sport- és önvédelmi szakember segít eligazodni ezekben a kérdésekben.

Amikor gyermekünk iskolába megy, azt fogjuk tapasztalni, hogy a legtöbb iskola „házon belül” rengeteg programot biztosít a gyermeknek, szinte minden napra jut majd egy különóra.

Zeneórák mindenhol vannak, s már első osztálytól (sokszor már az óvodában is) lehetőség van a nyelvtanulásra. A sportfoglalkozás a legtöbbször csak egy kis szelet abból, ami a tanítási órákon kívül történik az iskolákban. A kicsi elsős éppen hogy kezd megismerkedni a betűkkel, de már külön angolra jár, s természetesen a szolfézs sem maradhat ki az életéből. Mindezek után érthető, hogy délutánra már „elájul” a fáradtságtól, s nem biztos, hogy marad idő és energia a sportra, hiszen délután még gyakorolni kell.

Öt ok, amiért ne hagyjátok ki a sportot

Íme 5 ok arra, hogy miért vidd mégis rendszeresen sportolni a gyereket – bár lehet, hogy első ránézésre sokkal fontosabbnak tűnik a második vagy harmadik, komoly figyelmet igénylő különóra.

1. Délutánra a gyerek már annyira fáradt agyilag, hogy egyszerűen nem tudja elsajátítani a komolyabb koncentrációval járó információkat. A teste és a lelke szinte kiabál azért, hogy végre mozoghasson egy kicsit a 6-7 (!) órás üldögélés után!
2. Akadnak olyan gyermekek is, akiknek nem is olyan egyértelmű, hogy zökkenőmentesen tudnak beilleszkedni egy adott közösségbe. A sportban megtalálhatják a nekik való közeget, s biztonságérzetre tehetnek szert. A játékos gyakorlatok alkalmat adnak arra, hogy kötelezettségektől mentesen, örömmel köthessenek kapcsolatokat. Mindez segít a szocializáció folyamatában. A sport olyan terep, ahol „kicsiben lehet modellezni” azt, ami „nagyban” zajlik. A hibalehetőség itt is benne van a pakliban, s meg lehet tanulni azt is, hogy miként viszonyuljunk mások ballépéseihez.
3. A mozgásnak nagy szerepe van az agyi tevékenységek serkentésében! Ha a gyerek sportol, akkor jobban fog tanulni, nem is beszélve arról, hogy mindenképpen jobban működik majd az immunrendszere. Megnő a koncentrációs képessége is. Ha gyermekünket az egész napos – szinte folyamatos – koncentráció után arra kényszerítjük, hogy rendszeresen, további komoly figyelmet, igénylő elfoglaltságokat műveljen, akkor egyszerűen nincs meg az egyensúly az életében. A szellemi és a testi folyamatok ugyanis oda-vissza hatnak egymásra!
4. A feszültség levezetésére nincs sok lehetőség sem a családban, sem az iskolában. A sport „legális” lehetőséget ad arra, hogy jól kimozogjuk magunkat, a harcművészetek pedig kimondottan az agresszió transzformálásával foglalkoznak. Segítségükkel a feszültséget meg lehet „szelídíteni”, a gyerek sokkal nyugodtabbá válhat.
5. Ha a gyerek mozog, akkor lehetősége van arra, hogy irányított módon élje meg a stresszhelyzeteket, vagyis megtanulja, hogy a feszültségét akár időben eltolva, más környezetben is (mozgás, játék, sporttevékenység során) is meg tudja élni és le tudja vezetni.

Érdemes több sportfoglalkozásra „beülnünk” a gyermekkel együtt, s megengednünk neki, hogy kockázatmentesen „kipróbálhassa” ezeket.

Ha nem szimpatikus az edző

Figyelemfelkeltő jelek arra, hogy azonnal meneküljünk a foglalkozásról:

• Az edző lekezelően, túlságosan is személytelenül beszél a gyerekkel, netán többször is agresszívan emeli fel a hangját.
• Olyan figyelmet kíván meg tőle, amelyet a gyermek életkoránál fogva nem tud produkálni.
• Az olyan helyek sem jók, ahol túlságosan laza légkörben zajlik az edzés, az ilyen helyeken mindenki ellógja majd a munkát.
• Figyeljük az edző magatartását! Mennyire lelkesen végzi a munkáját? Elkötelezett, vagy inkább kiégett magatartást mutat?

Döntsük el – kicsi korában a gyermek még nem tudja magától –, hogy a sport a versenyzés miatt, a sikerért vagy az öröm miatt, a jó egészségért fontos a gyereknek, és ennek megfelelően viszonyuljunk hozzá. Aki élsportolót akar a gyermekéből, más intenzitással kell edzést biztosítani számára, mint aki inkább a szórakozásért járatja sportolni a gyermekét.

Összefoglalva: az igazán jó edző megköveteli a gyermektől elvárható teljesítményt, de nem többet, mint amire képes, és meg tudja dicsérni, motiválni tudja a jó teljesítmény elérésére! Fontos, hogy látszik rajta, nem kötelességből tanít, hanem örömből.

És nem nagyon tudom elképzelni azt sem, hogy sikeresen foglalkozhatna gyerekekkel olyan ember, aki nem szereti a gyerekeket.

Lányi Tamás
sport és önvédelmi tanácsadó

(Forrás: Harmonet)