Sokan időszakosan tisztítókúrákat végeznek, hogy megszabaduljanak a felgyülemlett méreganyagoktól. Ezt én nem tartom jó módszernek, mivel ha csak időszakosan végzünk el egy tisztítást, ez olyan, mintha csak, mondjuk, havonta mosakodnánk, hogy egyszer tiszták legyünk.

Tisztán kell élni, tisztán kell táplálkozni és tisztán kell gondolkodni azért, hogy sem testi, sem lelki, sem szellemi szinten ne szennyeződjünk el, és akkor nem lesz szükségünk tisztítókúrákra.

Ha például nem kerüljük a politikai nagygyűléseket, akkor a jelenlévők fölött lévő, sötét és negatív fluidiumok, melyeket egyre csak gerjesztenek a résztvevők, beszennyeznek minden ott lévőt, ha akarja, ha nem. Az egyik megoldás az, hogy messze kerüljük el az ilyen helyeket, a másik pedig az, hogy ha mégis egy ilyen térségben kell tartózkodnunk, akár akaratunkon kívül is, akkor megfelelő védelmet kell kérni vagy készíteni. Erre jók az imák, a meditációk, a tibeti jógagyakorlatok, az agykontroll, a reiki stb.

A „ne árts” törvénye

Mentálisan akkor tudunk tiszták maradni, ha minden helyzetben szépen viselkedünk, azaz elfogadjuk azokat az élethelyzeteket, történéseket, amelyek velünk, a családunkkal, a munkánkkal, az országgal stb. történnek. Semmi sem történik ugyanis véletlenül. Minden történés, akár közvetlenül, akár közvetve érint bennünket, a lelki fejlődésünket szolgálja. Ha túltesszük magunkat rajta, tanulunk belőle, akkor fejlődünk, ha nem, akkor ártunk magunknak. A „ne árts!” kozmikus törvénye nemcsak testi, hanem lelki és szellemi szintre is vonatkozik. A negatív gondolatok, negatív érzelmek ártanak, megbetegítenek. A nem megfelelő italok, ételek, káros szenvedélyek stb. ugyancsak ártanak, tehát megbetegítenek. Ha fizikailag, szellemileg túlhajszoljuk magunkat, akkor is ártunk magunknak, tehát betegek leszünk.

Ha betegek leszünk, akkor az egy jelzés, hogy valamit nem jól csinálunk. El kell gondolkodnunk, hogy mit nem csinálunk jól. Betegségünkért soha ne hibáztassunk mást, csak magunkat. Ha nem változtatunk magunkon, akkor súlyosbodik a helyzet, és egyre nagyobb leckéket, „pofonokat” kapunk az élettől.

Feltétel nélküli szeretet, megbocsátás

A „szeretet” a másik kozmikus törvény, amelyet meg kell tartani! Tudjuk-e magunkat úgy szeretni, hogy ez a külső szemlélő számára ne tűnjön önzésnek? Ha igen, akkor jól csináljuk, de ha nem, akkor szenvedünk és betegek leszünk. Tudunk-e másokat úgy szeretni, hogy „szeretlek, mi közöd hozzá?”, azaz nem szabunk feltételeket és nem várunk viszontszeretetet? Hányan vannak, akik ezért szenvednek, mert feltételekhez kötik a „szeretetüket”?

A „megbocsátás” is egy fő törvény! Hányan betegednek meg amiatt – hiába táplálkoznak egészségesen, hiába sportolnak stb. –, hogy nem tudnak megbocsátani sem maguknak, sem másoknak? Ami már elmúlt, azt nem tudjuk megváltoztatni, nem megtörténtté tenni. El kell hát fogadni! Ha nem tudjuk, megbetegszünk! Általában akik még saját magukat sem szeretik, azok még saját maguknak sem tudnak megbocsátani. Hát még másoknak! Akik meg maguknak megbocsátanak, de másoknak nem, azok sem kerülik el a megbetegedést, mert a harag, a gyűlölet stb. mint negatív érzelmek, negatív gondolatok ugyancsak betegségeket „teremtenek”. Ezek az emberek betegség esetén is hárítanak, azaz nem magukat, hanem a körülményeket, vagyis másokat okolnak a bajaikért.

A legtöbb ember nem képes áldozatokat hozni saját magáért. Például én nem tudok gyógyulni senki helyett sem lelkileg, sem testileg. Mindenkinek önmagának kell megtennie mindent a gyógyulásáért. Ha valaki beteg, elmegy orvoshoz és gyógyszert írat, mert azt hiszi, hogy az meggyógyítja, pedig tudja, hogy az elmúlt 50 évben egyre több a gyógyszer, mégsem gyógyulnak az emberek, hanem egyre több a beteg is. Elmegy masszőrhöz vagy más kezelésre, hogy csináljanak vele valamit, gyógyítsák meg, de eszébe sem jut, hogy neki kellene valamit tennie magával, és nem másra hárítani a felelősséget a saját betegségéért. Mert ha nem segít a talpmasszírozás vagy az akupunktúra, akkor – gondolja – a módszerek hibásak, nem a beteg. Legalábbis szerinte.