A szülők gyakran tehetetlenül állnak az unalommal szemben. Elvárják, hogy gyermekük egyedül lekösse magát, kreatívan, értelmesen töltse el az idejét. Egy idő után a gyerekek kedvetlenek, a szülők idegesek, ingerlékenyek lesznek. Az unalom témája tabuvá válik.

„Úgy unatkozom. Fogalmam sincs, mit csináljak”, halljuk gyakran a gyermekeinktől. Könnyen magunk elé képzelhetjük, hogy az ötéves Peti nem tud mit kezdeni magával. Kedvetlen, lusta, és semmi ötlete nincs. Mintha megállt volna számára az idő, és ezzel egyidejűleg belső nyugtalanságot érez, türelmetlen. Peti anyukája azonnal elkezdi a kisfiát különböző ötletekkel bombázni: „Fess egy képet! Vagy játssz a kisvasutaddal! Hiszen annyi játékod van!” Ám Petinek semmihez sincs kedve, és az anyukája ettől ingerültté válik.

A szülők unatkozó gyermeküktől kissé idegesek vagy ingerültek lesznek. Esetleg szükségét érzik annak, hogy foglalkozzanak vele. Azt a mondatot, hogy „Úgy unatkozom!”, szemrehányásnak tekintik. „De hát mindene megvan, amire szüksége lehet. Megadok neki minden tőlem telhetőt” – gondolják ilyenkor a szülők. Ám talán éppen ebben rejlik a probléma.

A gyerekeknek időre és nyugalomra van szükségük

A gyerekeknek – a felnőttekhez hasonlóan – időre és nyugalomra van szükségük, hogy magukra találjanak. Ha a gyerekszoba mennyezetig tömve van játékokkal, továbbá a tévézés, a számítógépes játékok is megengedettek, akkor a gyermek minden bizonnyal túlterhelt, és túl sok ingernek van kitéve. Akkor is ez a helyzet, ha a gyereknek túl sok, iskolán kívüli programja van, a délutánjai úgymond „be vannak táblázva”. Karate, foci, zene- vagy balettóra, netán még korrepetálások is. Azok a gyerekek, akiket állandóan foglalkoztatnak, és akik különóráról különórára rohannak, a szabad idejükben már nem igazán tudnak mit kezdeni magukkal. Egyszerűen elfelejtik, hogyan kössék le magukat.

A szakemberek egyetértenek abban, hogy az unatkozás fontos a gyerekek számára, hiszen ekkor tudnak visszatalálni önmagukhoz – még akkor is, ha ez nem úgy látszik. A gyerekek kihasználják ezt az időszakot: képzelőerejük ismét aktívvá válik, kíváncsiságuk és felfedezőkedvük feléled. Az unalom tehát esélyt adhat arra, hogy a saját indíttatásuk alapján valami új dologba kezdjenek. S ha egy gyereknek valami eszébe jut, akkor azt az ötletet nagy lelkesedéssel megvalósítja. Mivel az igazi motiváció belülről fakad.

Az unalom helyes kezelése

Ennélfogva a szülőknek a lehető legkisebb mértékben kellene beavatkozniuk, ha a gyermekük unatkozik. Tartsuk szem előtt: a gyerekek unatkozása nem a szülők ügye. Hagyjuk békén gyermekünket!

Az unalom helyes kezelése:

• Ha a gyereke unatkozni kezd, ne tegyen minden alkalommal javaslatot a számára. Legyen türelmes – még akkor is, ha tízedszer hallja az „Úgy unatkozom” mondatot!
• Motiválja gyermekét, tanúsítson megértést! „Biztos vagyok benne, hogy mindjárt eszedbe jut valami jó dolog, és támad egy remek ötleted.” Ilyen és ehhez hasonló megnyilatkozásokkal bátoríthatja a gyermekét, aki így magától fogja kifejleszteni az unalom elleni stratégiáit.
• Lomtalanítsa a gyerekszobát, korlátozza gyermeke tévéfogyasztását és számítógépes játékidejét! A túl sok inger beszűkíti a gyerekek képzelőerejét. Emellett csökkentse a gyerek heti elfoglaltságait, nem kell mindennap valami tevékenységet nyújtania a számára.
• Fontos a „jó” játék. Olyan játékkal lepje meg, amelyet sokoldalúan fel lehet használni, amely megmozgatja a gyerek fantáziáját. A kisvasút, amelynek a mozdonyát elem hajtja, a passzív megfigyelő szerepébe helyezi a gyereket. Próbálkozzon azzal, hogy kartondobozokat vagy lepedőket ad neki. Meglátja, mi mindenhez kezd vele.
• Teremtsen gyermekének elegendő időt és nyugalmat! Ha csendben üldögél, és csak néz kifelé az ablakon, az nem jelenti, hogy nem foglalkozik értelmes dologgal. Talán éppen valami nagyszerű dolgon töri a fejét vagy egy kis lazításra van szüksége.

Összegezve elmondhatjuk, hogy a gyerekeknek jogukban áll unatkozni, és az unalom – amikor oly lassan múlik az idő – fontos a fejlődésük szempontjából. A felnövekvő generáció csak így tanulhatja meg, hogy ez a „lassan múló idő” hordozza magában valami új keletkezésének lehetőségét.

(Forrás: Kinder haben ein Recht auf Langweile, németből fordította Mészáros Csilla)