Gyermekeink nem csak akkor nyúlnak csokihoz vagy csipszhez, ha éhesek. Az evés segít unalom esetén, vigaszt nyújt és bátorságot ad, legyőzi az idegességet és jutalmaz. Csakhogy a felesleges kalóriák háj formájában gyorsan lerakódnak a hason, a combon és a popsin.

Hogy ezt megakadályozzuk, szülőként meg kell találni a valódi okát annak, amiért gyermekünk már a 3. szelet lekváros kenyeret kéri. Ha a gyermek unalmában eszik, segíthet a közös játék vagy kirándulás. S a mama vagy a papa ölelése jobban megvigasztal, mint bármelyik keksz. Természetesen vannak olyan gyerekek, akik egyszerűen szívesen esznek. Édes, zsíros kalóriabombák helyett nekik gyümölcsöt és egészséges rágcsálnivalót kellene adni, például szeletelt zöldségféléket.

Rendszeresség és nyugalom

A gyerekeknek rendszeres napi ritmusra van szükségük, s ez igaz az étkezésükre is. Napi ötszöri étkezés ideális számukra: reggel, délben, este és két egészséges köztes étkezés. Ez elejét veszi a falási rohamoknak, amikor rövid időn belül hatalmas ételmennyiséget tüntetünk el -többet, mint amennyi a szervezetünknek szükséges.

A leves sokkal jobban ízlik, ha a gyerek nyugalomban és ülve fogyasztja el. A jelszó tehát így hangzik: „Slow food fast food helyett” – „lassan elfogyasztott ételt gyorsan bekapott étel helyett”. Aki csak úgy futtában tünteti el az ételt, nem hallja meg, ha a gyomra jelzi, hogy „elég”.

Szülőként tehát gondoskodnunk kellene nyugodt és oldott hangulatról az étkezésekhez. Veszekedésnek vagy heves vitáknak éppúgy nincs helyük az étkezőasztalnál, mint a televíziónak vagy egy könyvnek.

A gyomor a legjobb szakács

Ha evésről van szó, a csecsemők és a kisgyermekek a gyomrukra hallgatnak. A gyomor jelzi, ha táplálékra van szüksége, és azt is, amikor megtelt.

Később ez a természetes éhség- és jóllakottság-érzés gyakran eltűnik. Ám mindenki képes újra megtanulni, hogy a gyomrára hallgasson. Ehhez hozzá tartozik, hogy az étkezéseket tudatosan és figyelmünk elterelése nélkül élvezzük.

Az evés nem zsarolási eszköz

Alapvetően a gyerekeknek is jogukban áll időnként egy-egy étkezést elutasítani. A motiválás a szülő részéről megengedett, az evésre kényszerítés azonban semmi esetre sem. Az olyan kijelentések, mint „Ha nem eszed meg a répát, akkor nem lesz tévé!” vagy „Mindent meg kell enned, különben nem leszel olyan erős, mint apa”, nem helyénvaló nevelési eszközök. Aki állandóan (mindent meg)evésre kényszeríti a gyerekét, rövid idő alatt kis hájgombócot csinál belőle. S ha a gyerek az evést zsarolási eszközként éli meg, akkor az étkezéshez negatív mellékzönge társul – s a legrosszabb esetben evési zavarokkal fog küszködni.

Ha gyermekünk ki akarja hagyni az ebédet, szülőként ezt el kellene fogadnunk. Előbb-utóbb megéhezik, s akkor a tányérja biztosan gyorsan kiürül majd. Ha ellenben csemeténk a déli ebéd helyett inkább csipszet és hasonlókat enne, akkor semmiképpen se engedjünk neki amiatt érzett aggodalmunkban, hogy szegényke éhen fog halni. Ellenkező esetben a gyerek rendszeresen beveti majd zsarolási kísérleteit.