Az évről évre emelkedő létszámú lányok esetében a leggyakoribbak a droghasználat, a különböző szexuális bűncselekmények és a szökések (otthonról vagy a bentlakásos nevelőintézményből), a fiúknál pedig a drogozás mellett a vagyon elleni bűncselekmények. A viselkedészavaros, kezelhetetlennek minősített gyerekeket eltanácsolják az iskolából, többségüket nevelőotthonokba költöztetik.

Ezeknek a súlyos magatartászavaroknak a kialakulásában a genetikai és biológiai háttéren kívül szerepe van a droghasználatnak és a szociális tényezőknek is, de leginkább a félresiklott szülő-gyermek kapcsolatnak, a kusza családi életnek. Okai nemegyszer a családi konfliktusokban, gyűlölködésben, erőszakban gyökereznek. Rendellenes magatartásformákat indukálhat az elutasító szülői magatartás, a szeretet nélküli nevelés, a gyermekek elhanyagolása, az antiszociális családi légkör, a szülők alkoholizáló, gyógyszer- vagy/és játékfüggő magatartása, illetve a felnőttek esetleges pszichiátriai betegségei.

A gyermek- és fiatalkorúak magatartászavarának korrigálása 13 éves koruk előtt általában sokkal eredményesebb lehet. Hatásosak lehetnek a különféle megelőző programok, amelyek segítségével például az iskolából valamilyen ok miatt kimaradtaknak szerveznek képzést, a veszélyeztetetteket pedig szabadidős és sportprogramokba vonják be. A legeredményesebb kezelés az érintett fiatal családjának a bevonásával érhető el.

Több tízezer lehet a gyermekkorú bűnelkövető

Sipos László kriminológus egyik tanulmányában (A gyermekbűnözés és sajátosságai) megemlíti, hogy Magyarországon „a gyermekkori bűnözés vizsgálatára – feltehetően a gyermekkorú elkövető büntethetőségének hiánya miatt – sokkal kevesebb figyelem és erőfeszítés jutott. Ennek egyik oka talán az, hogy 1994-2003 között az évente átlagosan felderített közel 4 ezer, 14 éven aluli bűnelkövető önmagában nem igazán dermesztő adat. Ugyanakkor a gyermekkorú elkövetők esetén a legnagyobb a látencia, a bűnüldöző hatóságok látókörébe csak igen-igen kis százalékban kerülnek a 14 éven aluliak, mert a sértettek csak nagyon ritkán tesznek feljelentést, az iskolák pedig inkább eltussolnák az ilyen fajta cselekményeket.”

Egyrészt azért, mert féltik intézményük jó hírnevét, másrészt téves pedagógiai okokból „védik” a „megtévedt” diákot. A kutató szerint feltételezhető, hogy a bűnügyi statisztikákban „ismeretlen elkövető”-ként jelölt esetek egy részében is gyermekkorúak lehetnek érintettek. A nyomozást végzők egyes bűnesetek vizsgálatánál általában fel sem tételezik azt, hogy az elkövető 14 éven aluli személy lehet. Mindezek ismeretében nagy biztonsággal feltételezhető, hogy a gyermekkorú bűnelkövetők létszáma évente több tízezer is lehet.

Kirívóan közösségellenesek

A gyermekkorú elkövetők létszáma 2003-ban Borsod-Abaúj-Zemplén megyében volt a legnagyobb (502 fő, ami az országos átlag 14,1 százaléka), ezt követte Szabolcs-Szatmár-Bereg (305 fő, 8,58 százalék) és Hajdú-Bihar (290 fő, 8,16 százalék). Az említett megyékben a gyermekkorúak többsége (70-80 százaléka) vagyon elleni bűncselekményt követett el, a maradék pedig személy ellen irányulót.

Erősen növekvő tendenciát mutatott a vizsgált időszakban a közrend elleni cselekmények száma. A 14 év alatti elkövetők közül minden tizedik valamilyen erőszakos bűncselekményt hajt végre. Az utóbbi években csaknem 40 százalékkal több lett a kirívóan közösségellenes magatartás, a személyek elleni erőszak, illetve erőszakos garázdaság. Évente legalább egyszer, de inkább többször fény derül gyermekkorú személy által elkövetett emberölésre is.