Az életmódreform alapjai és elemei
Segítő módszerek:
-
jó minőségű táplálék, alkatunknak, tudati szintünknek megfelelő, természetes eredetű élelmiszerek fogyasztása;
-
méregtelenítés (tisztító teakúrák, böjt, izzadás, szauna, masszázs stb.);
-
állandó kapcsolat a természet elemeivel (víz, napsütés, agyag/iszap, levegő);
-
elegendő mennyiségű és minőségű testmozgás;
-
alternatív terápiás módszerek (pl. mágnesterápia, biorezonanciás kezelés, akupunktúra, fényterápia stb.).
Érzelmi szint
Napjaink egyik jellemző problémája: nincs idő semmire, a modern kor embere megfeszített munkába, erőltetett feladatvállalásba, örökös sietésbe merül. Megelégszünk a féligazságokkal. Gyakran idézzük az ókori szállóigét: Gnoti szeauton (Ember, ismerd meg önmagad!), de a mondat második felét általában már „elfelejtjük”: Meden agan! (Mérsékeld magad!)
Pedig éppen erre lenne szükség. Aki már megtapasztalta a belső nyugalom és béke világának morzsáit, az tudja, miről van szó. Csak az képes békét, nyugalmat árasztani kifelé, akiben belül is ez az állapot uralkodik. Erre kell törekednünk, időt fordítva a mindennapi ellazulásra, a befelé fordulásra, a nyitottságra; hogy megértsük feladatunkat és erőt is nyerjünk hozzá.
Ehhez is különféle lehetőségeink vannak: relaxáció, autogén tréning, tudatos olvasás (belső nyugalmat, életbölcsességet sugárzó írások olvasása), tudatos zenehallgatás stb.
Mindegyikünknek szükséges megtapasztalni a csend erejét. Általában nagyon zajos világban élünk. Az információk szinte bombáznak minket, az utcán autók, vonatok robognak el mellettünk. Tudjuk értékelni a csendet?
Ha méregtelenítésről, böjtről beszélünk, meg kell említenünk a szóböjtöt is. Jól tesszük, ha évente legalább egyszer-kétszer pár napot belső erőnk regenerálására fordítunk. Amikor nem beszélünk, csak hallgatunk, és figyeljük, mit üzen nekünk a „belső hangunk”. (Csaknem két éve írtunk a Natúrszigeten az e célt szolgáló egyik meditációról – a szerk.)
Másik fontos dolog: sokszor már magzati korban, kisgyermekkorban olyan gátlások, negatív érzelmek rögzülnek bennünk, amelyek elraktározódnak agyunk tudatalattijában, és később betegségokozó tényezőként jelentkeznek. Fontos ezeket a negatív érzéseket is kezelni, elengedni őket, szeretetteljes hozzáállásra, pozitív érzelmek ápolására törekedni. Szükség esetén célszerű igénybe venni pszichoterapeuta segítségét is.
Az oktatók felelőssége
Itt mindenképpen meg kell említeni a szülők és a pedagógusok felelősségét. A felnövekvő generáció tagjaira ugyanis rendkívül nagy hatással lehet minden egyes kimondott szó, a velük szemben megnyilvánuló érzelmek.
Korunk oktatására sajnos még az jellemző, hogy nagy szerepet kap a versengés, mások eltiprása, a karriervágy megjelenése már diákkorban, és ezek által gátlások-félelmek beépülése érzelmi világunkba.