A fejlett országokban a fiúk körülbelül 5, és a lányok 10 százaléka lesz szexuális erőszak áldozata – áll az ENSZ gyermekek jogait képviselő szervezetének, a UNICEF-nek legfrissebb jelentésében. Ezen kívül a családon belüli – és kívüli – erőszak és bántalmazás a mai napig problémát jelent a világ legtöbb országában. Hazánkban is aláírásgyűjtés indult a megfelelő törvényért, de vajon elég-e mindez, hogy felszámoljuk az erőszakot?

Erőszak családon belül és házon kívül

A jelentés szerint „a lányok 10, és a fiúk körülbelül 5 százaléka szenved el gyermekkorában behatolással járó nemi bántalmazást”. Minden tízedik gyermeket elhanyagolnak vagy pszichésen bántalmaznak, és ezt az esetek 80 százalékában valamelyik szülő vagy gondviselő követi el. Az UNICEF arra hívja fel a figyelmet, hogy a gyermekek fizikai és szexuális bántalmazásának kérdése az elmúlt években széleskörű nyilvánosságot kapott, az érzelmi elhanyagoltság és a lelki terror azonban kevésbé van reflektorfényben. A gyermekét bántalmazó szülő gyakran valamilyen mentális rendellenességben szenved, illetve alkohol- vagy drogfüggő. Sokszor nyomorban él, és saját gyermekkori bántalmazásának terhét hordozza. A jelentés hangsúlyozza, hogy csak becslések állnak rendelkezésre, pontosan nem ismerjük a gyermekek ellen elkövetett erőszakos cselekedetek gyakoriságát, a bizonyítékok azonban arra utalnak, hogy széles körben elterjedt. A beszámoló arra a 150 millió 5-14 éves gyermekre is kitér, akik főként a nyomor következtében, gyerekmunkára kényszerülnek. Világszerte több millió gyermek esik áldozatul emberkereskedelemnek is: megfosztják őket szüleik gondoskodásától, az egészségügyi ellátástól, és az iskolába járás lehetőségétől.

„Engem is vertek, mégis felnőttem”

Nem csupán a szexuális bántalmazás jelent gondot, hanem általában a fizikai bántalmazás, a verés is, még a mai napig. Nagy baj-e, ha időnként eljár egy szülő keze, vagy sem? – a kérdés örökké aktuális, annak ellenére, hogy a pszichológusok ma már egyetértenek abban, hogy a verés, mint nevelési módszer nem célravezető, ráadásul komoly lelki sérüléseket is okozhat. Fizikai bántalmazással lehet, hogy rövidtávon a szülők elérik a céljukat, és az adott pillanatban sikeresen tiltják el a gyereket a rosszalkodástól, ám a pofon után mindkét fél rosszul fogja érezni magát: a szülő bűntudatot és lelkiismeret-furdalást érez, hogy testi fölényét használta a védtelen, kiszolgáltatott gyerekével szemben, a gyerek pedig megalázottnak érzi magát. Ez az érzés csak pillanatnyi kellemetlenség, de milyen hosszú távú hatással van a gyermekre a módszeres fizikai büntetés?

A gyerek utánoz, modellt követ

„A verés, mint egyedüli nevelési elv nagyon káros lehet a gyerekre: azt sugallja, hogy a szülő felsőbbrendű, fizikai erőfölényben van, és ezzel bármit el tud érni. A szülők akkor szokták alkalmazni ezt a módszert, ha eszköztelennek érzik magukat, hiszen ez a legegyszerűbb, legősibb evolúciós megoldás: aki fizikai fölénnyel rendelkezik, az érvényesíteni tudja az akaratát a gyengébbel szemben” – mondja Deliága Éva gyermekpszichológus.

A szakértő szerint a gyerekkel szembeni fizikai fölényünk fitogtatásával az alapvető baj, hogy amennyiben erőszakkal akarjuk megtanítani neki, hogy játsszon szépen a pajtásaival, ne bántsa őket, akkor tulajdonképpen az ellenkezőjét tanítjuk, mint amit szeretnék. Hogyan tudnám megtanítani a gyereknek, hogy udvarias legyen, ha erre csak olyan eszközeim vannak, mint az agresszió? Nagyon fontos, hogy a gyerek modellkövetés alapján, utánzással tanul: azaz azt a stratégiát, módszert követi, amellyel a szülő érvényesíti az akaratát vele szemben. A szülő, mint példakép van jelen a gyermek életében, tőle sajátítja el azokat az eszközöket, hogy hogyan is tud majd a társadalomba beilleszkedni illetve érvényesülni. A kutatások szerint, akiket vertek gyermekkorukban, azoknak 70 százaléka maga is alkalmazni fogja a gyermeknevelésben az erőszakot. És ez így öröklődik generációkon keresztül.

Ezért fontos, hogy másfajta konfliktuskezelési módszereket válasszunk: magyarázzuk el csemeténknek, hogy miért rossz az, amit tesz, hívjuk fel a figyelmét az összefüggésekre, hozzunk fel neki logikus, meggyőző érveket, és a miértjeire ne vágjuk rá azt, hogy „csak”.

A büntető szülő mellett a gyerekben nem alakul ki egy belső értékrend

A pszichológus szerint a másik baj a veréssel az, hogy a gyerek számára egy pofon után nem lesz világos, hogy hogyan kellene a jövőben másképp viselkednie, és főleg miért. Kialakul a gyerekben az, hogy a lényeg a büntetés elkerülése, és ez alapján cselekszik. Nem alakul ki viszont egy saját belső értékrend, nem fogja tudni a jót a rossztól megkülönböztetni, hiszen egy szempont lebeg csak a szeme előtt, hogy ne verjék meg. Ilyen esetekben lesznek a gyereknek titkai, vagy kezd hazudozni: elköveti a „rosszaságot”, amelyre vágyik, csak épp nem vallja be. Ráadásul teljesen másképp fog viselkedni a büntető szülő előtt, mint egy gyerektársaságban, hiszen nem belső értékrend szerint cselekszik.

Önbizalomhiány, kisebbrendűségi érzések felnőttkorban

Számos pszichológiai kutatás bizonyítja, hogy a gyerekkori verés a későbbi évekre, akár a felnőttkorra is kihat. Az erőszak rombolja az önbizalmat, az önértékelést, kisebbrendűségi érzésekhez vezet. Ha nem érvényesül a szülőben az a szemlélet, hogy a gyereknek is jár a tisztelet, az ő testi-lelki szükségleteit is figyelembe kell venni, nagy károkat okozhat a gyerekben az érzés, amely a veréssel egyidőben jelenik meg: nevezetesen, hogy ő nem egyenrangú, vele bármit meg lehet tenni. Ráadásul ez még beépül az énképébe is.

A ritka, jogos „atyai pofon” után is jó, ha a szülő bocsánatot kér

A felmérések szerint a szülők mintegy 90 százaléka él alkalmanként pofonnal, még akkor is, ha egyébként nem erőszakos, és nem híve a testi fegyelmezésnek – de létezik-e olyan atyai pofon, amelyben nem sérül a gyerek lelke? A szakértő szerint természetes, hogy ritkán, nagyon kiélezett helyzetben indulat jelenik meg a családban, amely kiabálással, ajtócsapkodással jár. Az ilyenkor elcsattanó pofonok nem is a szülők fizikai fölényéről szólnak, hanem inkább arról, hogy aggódik, félti a gyermekét, az adott helyzet nagyon felzaklatja. Deliága Éva szerint az „atyai pofon” meghúzza a határokat: jelzi a gyereknek, hogy mik felé az elvárások, illetve hogy mi az, amit már nem tehet meg. De ezek a helyzetek már inkább a kiskamaszkorra jellemzőek. A pszichológus úgy véli, hogy a verés utáni néhány napos nyomott hangulatot fel lehet azzal oldani, hogy bocsánatot kérünk és magyarázatot adunk azon az értelmi-érzelmi színvonalon, amelyet a gyermekünk megért, hogy mi miért történt.

Ne akarjunk tökéletesek lenni, legyünk csak elég jó szülők!

Persze rossz napja mindenkinek lehet, amikor türelmetlen gyerekével, indokolatlanul felemeli hangját rá. A pszichológus szerint ilyen esetekben ne legyen lelkiismeret-furdalásunk, nem arra kell törekednünk, hogy tökéletes, hanem hogy elég jó szülők legyünk. Nem mindig tudunk kiegyensúlyozottak lenni. Előfordul, hogy fáradékonyak, nyűgösek vagyunk, hazahoztuk a munkahelyi gondokat, és ez megjelenik a gyerekkel szembeni viselkedésünkben is. Az már jó, ha 70-80 százalékban úgy tudjuk nevelni a gyerekünket, ahogy azt elvárjuk magunktól: türelmesek vagyunk és megértőek. Jó vagy rossz napja mindenkinek van: a gyereknek is, nekünk is.

Ha veréssel nem, akkor hogyan büntessünk?

Minthogy minden gyerek egyszeri és megismételhetetlen, ezért nincs személyre szabott büntetés sem. Ami az egyiknél beválik, a másiknál kudarcot vallhat. Minden gyermeknek van azonban egy-két érzékeny pontja, amelyeken keresztül meg lehet fogni, amelyekkel hatni lehet rá. Hatásos lehet felhívni a figyelmét az összefüggésekre, logikus, meggyőző érveket hozni fel neki. Jó módszer, ha partnerként (egyenrangú felnőttként) kezeljük gyermekünket, és olyan magyarázatokat adunk a viselkedésére, amelyektől ő is okosnak, felelősségteljesnek érezheti magát. Csemeténk önbecsülésének és felelősségérzetének is jót tesz, ha nem leereszkedünk hozzá, hanem saját döntést hozni tudó emberként beszélünk velük.

Felnőtt nők és az erőszak

De nem csak a gyerekek, felnőtt nők is gyakran esnek áldozatul szexkereskedőknek, erőszaknak, bántalmazásnak, és válnak kényszerből, hiszékenység, félrevezető hirdetések miatt prostituálttá, ma a 21. században is. Mai napig főként a nők vannak kiszolgáltatott helyzetben. A fizikai és nemi erőszakot átélt nők többsége még sokkal az események után is fél beszélni az őt ért erőszakról, szégyelli azt, ami vele történt, mintha ő lenne a hibás, pedig segítségre lenne szüksége. Fél attól, ha elmondja, mi történt vele, megvetik, megijednek tőle. Sajnos, sokan még ma is elfordítják az arcukat inkább, minthogy szembenézzenek a valósággal és csak kevesen mernek és akarnak valóban segíteni. Többek között erre hívja fel a figyelmet Sofi Oksanen hamarosan megjelenő, Tisztogatás című regénye is. Az Észtországban játszódó történet két 20. századi észt nő, Aliide Truu és Zara Pekk történetét dolgozza fel. Az események nagyjából 50 év emlékeit dolgozzák fel a második világháború előtti békeidőktől a 20. század végéig. A történet helyszíntől és szereplőktől elvonatkoztatva világszerte több millió nő megható és valóságos története is egyben. Hogyan lehet az erőszakot feldolgozni? Hogyan éljük túl? Segít-e a mindentől távol eső vidéki élet csendje?

Forrás: „Engem is vertek, mégis felnőttem” – Számoljunk le a mítosszal!, Nyugaton a kislányok 10 százaléka szexuális erőszak áldozata, Sofi Oksanen: Tisztogatás