Az iskolával együtt az óvodák is újra megnyitottak, és bár nem kötelező, de mégis sok szülő kénytelen beíratni gyermekét az óvodába. De vajon milyen hatással van gyermekeinkre, lelki és fizikai fejlődésükre az óvodai nevelés? Mit gondol a pszichológus a jelenlegi óvodai helyzetről?

Jelen beszámoló a Földlakó Homo Sapiens kistermetű utódainak életéről szól, konkrétabban az emberi faj kiskorú egyedeinek életéről, 3 és 6 éves életkorra szűkítve. A megfigyelt egyedek úgynevezett óvodába járnak, amíg szüleik (Apa és Anya néven illetik őket) pénzkereső foglalatosságot űznek, azaz dolgozni járnak. Hogyan is élik hétköznapjaikat a kis óvodások?

Reggeli készülődés

Reggel édesdeden alszanak ágyacskájukban, amikor éktelen és fülsiketítő zajra ébred az egész család (Apa, Anya, Gyerekek). A zajt valamely előre időzített elektromos szerkezet okozza, (rádió, vekker, telefon), a célból, hogy senki ne aludjon tovább. A kisgyerek még aludna, egyes felnőtt-kutatások szerint a szülei is, azonban az ébresztő szerkezet megszakítja az álmokat, akár mélyálom, akár a REM-fázis van soron. Anya, majd Apa kiugrik az ágyból, kezdődik a sürgés-forgás (kávéivás, fürdés, fogmosás, reggeli, kávéivás), eközben keltegetik az álmos kisgyereket. Kezdetben kedvesen, később ingerülten, végül mérgesen. Kicibálják a fekvőhelyéről, öltöztetik, illetve önálló öltözködésre biztatják. Ez utóbbi tevékenység az évszaktól függően egyre keményebb harcokat eredményez: több ruha=több vita.

Az álmos óvodást beterelik az autóba, vagy más közlekedési eszközzel közelítik az épületet, ahol újabb vita kezdődik: vetkőzz már! – címmel. A felvett ruhát, cipőt levétetik, óvodai ruhára cserélik. Az őt kísérő szülő ekkor már rendkívül ideges, mert neki is időre kell mennie a munkahelyére, esetleg előbb még egy kisebb/nagyobb gyereket kell leadnia az óvodába/iskolába. A szülő jobbra-balra tekinget közben: vajon a többi gyerek egyedül öltözik-e, szégyenkezik a saját lassú és álmos gyereke miatt.

Az óvodában

A gyermek az óvodában játszani szeretne. Néha sikerül is, bár nem akkor van kedve, amikor rászólnak: itt a játékidő, játsszatok! Néha más gyerekkel és néha másik játékkal játszana, de az alkalmazkodás iskolájának első éveiben ezt is megakadályozzák. A gyerekek enni is tanulnak, úgyhogy ebédidőben van csak igazi szigorúság: egy szót sem szabad szólni, kezet kell mosni előtte, fogat kell mosni utána, nem szabad könyökölni, mindent meg kell enni.

A gyermekek ezután kötelező alvás-szünetet kapnak. Érdekes megfigyelés: ilyenkor nem tűnnek álmosnak (mint reggel), komoly szidalom éri azt, aki nem képes aludni, vagy zavarja a többi alvó gyereket. A gyermeknek kell a friss levegő, ezért délután udvari játékra vezényelik, újabb öltözési tortúra után. Aki nem tudja bekötni a cipőjét, szégyentáblára kerül, előfordul, hogy az óvó néni és a gyerekek gúnyolódásának tárgyává válik, majd a szülőket is értesítik a hátrányról. Régebben volt olyan óvoda, ahol ragtapasszal ragasztották be az alvás helyett fecsegő picikék száját, vagy sarokba állították, mert nem tud cipőt fűzni, esetleg játékmegvonással büntették, ha rosszalkodott.

Olvassa tovább a cikket