A korunk nőit halálra rémítő, de legalábbis idegesítő cellulit német szakorvosok szerint csupán a női szervezet kötőszövetének szerkezeti változása: látszatbetegség, amely viszont milliárdos hasznot hajt a gyógyszer- és kozmetikai iparnak.

Optikailag zavaró csak

A cellulitet 1973-ban írta le először Nicole Ronsard, egy New York-i szépségszalon tulajdonosa. A problémát „zsír, víz és mérgező bomlástermékek kombinációjaként” határozta meg, amellyel a szervezet nem tud mit kezdeni. A Ronsard által adott név a köznyelvbe hamar cellulitiszként vonult be, a latin hangzású utótagja (-itisz) szinte mindenkiben súlyos gyulladás képzetét kelti, amelynek feltétlenül gátat kell vetni, és persze kezelni kell, mielőtt még nem késő. A hamburgi egyetemi klinika professzora szerint azonban ez tévhit. „A cellulitet betegségnek tartani egyszerűen marhaság” – nyilatkozta Matthias Augustin a Süddeutsche Zeitungnak. „Valójában a bőrben lévő kötőszövet ártalmatlan, legföljebb csak optikailag zavaró meggyengüléséről van szó, amely csaknem mindig nőknél jelentkezik, mégpedig az évek során szinte mindenkinél.”

Régen szexbálvány volt, ma miliárdos üzlet alapja

Orvosi szempontból a narancsbőrt az idézi elő, hogy a bőr alatti zsírszövet behatol felsőbb bőrrétegekbe. Ennek rostjai oszlopszerűen tartják össze a zsírrészecskéket. Az eredmény: durva pórusos mintázatú, szinte szemcsés bőrfelület – mint a friss narancs esetében. Ráadásul nagy mennyiségű kötőszöveti nedvesség gyűlik össze a bőr felső rétegeiben, ami megváltoztatja a zsírszövet felépítését. Érdekes módon 1973 előtt senkit nem izgatott a cellulit, pedig akkor is létezett. Az 1962-ben forgatott egyik James Bond-filmben Ursula Andress, a hatvanas évek szexbálványa bikiniben hódította meg a férfinézők szívét. Az senkit nem zavart, hogy combjain a bőr egy szemcsés pingpongütő felületére emlékeztetett. Évszázadokkal korábban pedig Pieter Paul Rubens németalföldi festő képein számos lenge öltözetű hölgyet örökített meg, akik iskolapéldájául szolgálhattak volna a narancsbőr különböző fokozatainak, ha a „kórisme” akkor már létezett volna.

1973 óta viszont a nők kétségbeesnek a narancsbőr láttán, utálják saját combjukat, és hisznek a sok sarlatánnak, akik azzal hitegetik őket, hogy megszabadítják őket az esztétikai hibától. Kár a kidobott pénzért – mondja Augustin professzor. Először is: a kötőszövet változásainak jelentős hányadát genetikai hajlam idézi elő, ezek nem kezelhetők. Másodszor: a cellulit kezelésére ajánlott terápiák többsége nem állja ki a gyakorlati próbát. A Journal of the American Academy of Dermatology 2010 tavaszi kiadása több mint 50 eljárást vett górcső alá – és közülük egyetlenegy sem segített a problémán. Ennek dacára virágzik a narancsbőr ellen segítséget ígérő iparág: a haszontalan terápiák története során még egyetlen egy sem hozott annyi pénzt művelőinek, mint e kitalált betegség kezelése. A cellulittól „megszabadító” krémek, zselék, olajok, vitaminok, pakolások, elektromos kezelések, vákuumterápiák éves forgalmát ötmilliárd dollárra becsülik a világon.

(Forrás: Csak látszatbetegség a narancsbőr?)