Javában tart a várva várt téli szünet és ilyenkor sok gyerek nagyobb szabadságot kap az internetezésben is, főként, ha szülei a két ünnep közt  dolgoznak. Mire figyeljen a szülő – a felnőtt tartalmak letiltásán túl, ha a gyerek napközben netezik? A közösségi oldalak alkalmazásai veszélyesek vagy ártalmatlanok? Ez rajtunk is múlik, de a gyereket sem árt megtanítani a titoktartás fontosságára.

Sok felnőtt is kiad bizalmas információt

Bizonyára mindenki hallott vagy olvasott olyan híreket, mely éppen a közösségi média miatt pórul járt dolgozókról szóltak, akiket azért rúgtak ki, mert a saját oldalukon adtak ki magukról, állásváltoztatási szándékaikról információt, vagy csak rosszkor voltak éppen fent a hálón. Pedig felnőtt ként már elvileg tudunk dönteni arról, hogy milyen információt közlünk és kinek, de sajnos még sokan nincsenek tisztában azzal, vagy megfeledkeznek arról, hogy az online közléseiket kik láthatják és mire használhatják. Pedig a rosszkor, rossz helyen vagy nem megfelelően elejtett mondatokból, közlésekből sok bajunk származhat, és nyoma marad a világhálón, még hozzá írásban! Nem árt tehát körültekintően és átgondoltan közölni életünk momentumait és gondolatainkat blogokon, fórumokon és gondoljuk át, mit írunk le valódi nevünk és álnevünk alatt. Mit válaszoljunk egy idegennek, aki barátkozni akar velünk? Milyen érzést kelt bennünk? Ha bármilyen rossz érzésünk támad, egyszerűen blokkoljuk, jelentsük a felhasználót vagy töröljük ismerőseink köréből. Főként ne közöljünk vele bizalmas információt, amíg nem tudjuk, ki ő. Ami pedig minket illet: számítógépünk is elárulhat bennünket, akár a gépet azonosító IP-címen keresztül is. A legtöbb online statisztika képes rögzíteni ezt az adatot, és így beazonosíthatókká válunk valamelyest.

A gyereknek is tanítsuk meg, mi a titok

Felnőttként könnyebben döntünk arról, kiben bízunk, mennyi időt töltünk a gép előtt és ott milyen tartalmakat és alkalmazásokat használunk. Azt is jobban tudjuk, mit adhatunk ki magunkról, a gyerekek viszont sokkal közlékenyebbek, őszintébbek lehetnek. Biztosan mindenkinek van az életében emléke olyan esetről, amikor a gyerekszáj kisebb vagy nagyobb kalamajkát okozott, nem is egy. Ha mi nem is adunk ki bizonyos dolgokat magunkról, gyerekeink őszintesége bizony fejtörést okozhat, ha mondjuk a világhálón fecseg ki a családról dolgokat. Számos olyan alkalmazás vagy felület van, melyet kimondottan gyerekeknek fejlesztettek ki, vagy hivatalosan nem ütközik – egyelőre – törvénybe, mégis gondot okozhat, ha gyermekünk őszinte közlékenységével ilyen oldalakon ad ki információt a családról, vagy válaszol kényes vagy éppen teljesen hétköznapinak tűnő kérdésekre: például vagyoni helyzetre vagy költekezési, vásárlási szokásokra vonatkozóan. Beszéljünk arról is a gyerekkel, hogy ha ilyen oldalakon jár – vagy akárhol, személyesen is, mit mondhat el és mit ne mondjon, mert különben a mami vagy a papi bajba kerülhet. Persze az is más kérdés, mibe avatjuk be a gyereket, de néha a gyerek ugyebár olyat is meghall, amit nem biztos, hogy neki szántunk. A legjobb tehát, ha őszintén beszélünk velük és megmondjuk, hogy ez bizony mások felé titok. Amit viszont valóban titokként akarunk kezelni, azt sehol, senkivel ne osszuk meg, még álnéven vagy név nélkül se, online és szóban sem. Amerikai felmérések szerint a szülők 92 százaléka úgy véli, gyermeke túl közlékeny és a 75 százalékuk szerint a közösségi média sérti a gyerekek és a családok személyiségi jogait.

A törvények még nem elég szigorúak?

Az Egyesül Államokban már törvény van arra, hogy 12 éves korig a gyerekektől csak a szülő beleegyezésével lehet személyes adatokat gyűjteni, és ez vonatkozik az egészségügyi információra is. Az online adatkérési szabályozásokat sajnos a reklámszakma is befolyásolja anyagi érdekeltsége miatt. Amíg a TV vagy rádió reklámok, vagy az újsághirdetések esetén sokkal szigorúbb a szabályozás, az internetes hirdetéseket még kevésbé ellenőrzik. A piackutatások és reklámok sokkal szabadabban közölhetők – sőt, egyes közösségi portálokon akár ingyen marketing tevékenységet folytathat bárki – aminek ugyebár van jó és rossz oldala is. Jó annak, akinek másképp nem lenne esélye hirdetnie magát, de rossz azért, mert így nehezebben tudjuk megvédeni magunkat a reklámok hatásától és médiakutatásoktól. Sőt, néhány cég éppen maga fejleszt ki online játékokat, játékos alkalmazásokat és így szerez információt a felhasználók szokásairól, egyelőre teljesen törvényesen. Egy amerikai felmérés szerint azonban a felnőttek 88 százaléka és a tinik 85 százaléka azt igényli, hogy kérjék a hozzájárulását ahhoz, hogy marketing célra felhasználják az adatait. Felnőttek esetében erre már hazánkban is van törvényi szabályok és egyre szigorúbbak. A reklámszakma szerint azonban a túl szigorú szabályozás megbéníthatja az online kereskedelmet és fejlesztéseket, mert sok alkalmazás – amit ma ingyen használhatunk, azért ingyenes, mert a reklámbevételek fedezik a fejlesztések költségeit, a szabályozás hiánya viszont nekünk okozhat kárt vagy kellemetlen perceket.

Valóban kártékonyak a közösségi alkalmazások?

Sokan tartanak a közösségi oldalakon található alkalmazásoktól és attól, hogy ezek károsak lehetnek. Az  azonban rajtunk is áll, mennyit árthatnak. Önmagukban általában nem kártékonyak, amennyiben a felhasználó kellőképpen tudatosan képes használni azokat. Egyre több a marketing célú alkalmazás és játék, és olyan online játékok is vannak, melyekben egy bizonyos szintig ingyen is eljuthatunk, ám a magasabb szintek már bizony komoly pénzbe kerülhetnek – nem is beszélve a ráfordított időről és a függővé válás veszélyeitől. Legjobb, ha megszabjuk a gyereknek, hogy naponta mennyi időt tölthet ilyen játékokkal és ha lehet, maradjon meg az ingyenes szinten, így kisebb az esélye a függővé válásnak. Ma már letölthető olyan program, mely bizonyos időközönként pihenő állásba teszi a számítógépet és figyelmeztet a pihenésre. Ha felnőtt felügyeletre tudjuk bízni a gyereket a szünetben vagy mi magunk is vele tudunk lenni, akkor az olnine játékok helyett találjunk ki más – nem képernyőhöz kötődő, közös elfoglaltságokat. Korábban már írtunk arról, hogy már önmagában képernyő előtt töltött túl sok idő (napi 2 óránál több – amiben a TV, a számítógép és egyéb TV-játékok is benne vannak) is veszélyeket rejt magában. Keressünk tehát olyan szórakozást, mely a gyereket távol tartja a képernyőtől. Nagyobbakkal és kisebbekkel is játszhatunk persze a megszabott időkereten belül igényes és jó játékokat is – például műveltséget igénylő online játékokat, mint mondjuk a Honfoglaló. Így biztosan nem kerül senki kellemetlen helyzetbe és ellenőrizhetjük hol jár és mivel tölti az idejét csemeténk.

A gyereknek is kijár a titoktartás

Biztosan emlékszünk olyan esetre is, amikor szüleink vagy más felnőtt rokonaink a fejünk felett beszéltek meg rólunk olyan dolgokat, amiket mi nagyon nem szerettünk volna mások tudomására hozni, de gyerekként nem tudtunk védekezni ellene. Bizony ezekre még emlékezhetünk egy ideig még akkor is, ha családon belül sérült a titoktartás. Ne tegyük ezt saját gyermekünkkel sem szóban, sem írásban, hiszen számára ez ugyanolyan kellemetlen lehet, mint amilyen rosszul esett ez nekünk egykor. Ne adjuk ki féltve őrzött titkait és ne meséljünk róla másoknak olyan dolgaikról, amelyek kellemetlen helyzetbe hozhatják őket. Még ha számunkra kedves és mulatságos is a történet, maradjunk diszkrétek. Legfeljebb név nélkül leírhatjuk, ha vicces vagy tanulságos.

(Forrás: Teens want privacy too, Are social networks really dangerous?, Kids at risk, angolból fordította G. Á.)