Azt mondják, hogy a gyerekek 9-10 éves korukig a mesék világában élnek, de aztán elindul a pubertáskori változás, és elfordulnak a meséktől. Van-e valami, ami mégiscsak megmarad és átmentődik? Igen, ezért sem mindegy, milyen mesét és honnan kap a gyerek.

Nem mindegy, honnan hallja a mesét és milyet

A gyereknek olyan elemi igénye van a mesére, hogy ha nem kapja meg, akkor megszerzi máshonnan, vagy leképezi magának. Vegyük például a „kettős tudat” megjelenését, ami a kisgyermekek világát leginkább 3-6 éves kor között jellemzi. Állandó a kapcsolat a két világ között, nonstop ki-be járkál úgy, hogy pontosan tudja, melyik világban van éppen. Ez a későbbi életkorokban már máshová fókuszálódik, de ebben a korban olyan erős, hogy ha nem kapja meg, akkor máshonnan veszi el, például a tévében látott történetekből „kivonja” a számára fontos elemeket. Gondoljunk a napjainkban elterjedt „gyereknépbetegségre”, amit úgy hívunk, agresszió. Azt mondják a szülők, hogy azért agresszív a gyerek, mert a tv-ben nézi a mesékben. Szerintem meg azért, mert nem tudja másként feldolgozni a készen kapott anyagot, nem tudja hová tenni a látottakat, és a feldolgozási mechanizmusai közül az agresszió az egyik, amiben ezt „el tudja végezni”.

„Az én mesei indulásom nagyon korán elkezdődött. 3-4 évesen a szerepjátékaimban állandóan folytatásos történeteket »írtam« magamban. A szenes kályha mögött berendeztem egy kis elképzelt világot, és itt játszottam el őket. Nem utolsósorban pedig volt nekem egy igazi tengerkék szemű ének-mese nagymamám, aki sokat vigyázott ránk – és sokat mesélt könyvből és fejből egyaránt.”

Kerekes Valéria, meseterápiát tanár, ELTE

A látott dolog tud olyan nem kívánt félelmeket okozni, ami soha nem kerülne elő egy mese kapcsán?

Igen. A mese a belső képi világot mobilizálja. A gyerek úgy képzeli el a rosszat, ahogyan az elméje elbírja. Ha látja, akkor nem biztos, hogy ez így történik. De az előző kérdésedre visszatérve, ha ezt az egészet mesei fejlődés szempontjából nézzük, azt látjuk, hogy a gyerek a saját befogadóképességéhez mérten halad a mesék területén. Először az állatmeséket érti meg a legjobban, 3-4 éves kor körül. Az állatmesékből kibontakozva megérti a tündérmesék üzeneteit, majd hétéves kor körül, amikor iskolába lép, egyszer csak nem az fogja érdekelni, hogyan jut a hős bármihez csodás lények és segítség által, hanem hogy miként tud boldogulni a saját szellemi, mentális erejével. És onnantól indul el a novellamesék felé való irányultság. A mesék valós világban játszódó történetei felé fordulnak.

Olvassa tovább a cikket…