Kiegyenlítési stratégia a lelki egyensúlyért: tegyük, amit tennünk kell, megfelelően, teljes szívvel. Azután tegyünk valami teljesen mást, hogy az életünk egyensúlyba kerüljön.

Ha sokat ültünk az íróasztalnál, mozogjunk: például menjünk haza gyalog, vagy szálljunk le egy-két megállóval korábban a buszról.

Ha sok időt töltöttünk emberek között, találjunk időt egy kis egyedüllétre (végszükség esetén lehet ez 20 perc ellazulás a fürdőkádban).

Ha sokat dolgoztunk, ünnepeljünk: hívjunk meg valakit egy étterembe, vagy szervezzünk egy baráti összejövetelt.

Felszabadító szabad levegő

Ne sokat teketóriázzunk. Menjünk sétálni, mindegy, milyen idő van. Öltözzünk fel jó melegen, és gyalogoljunk tempósan, amíg belülről kiindulva jól kimelegszünk. Borús és nedves napokon különösen jól működik, ha olyan helyeket keresünk fel, ahonnan minél messzebbre lehet ellátni.

Együnk az ügyetlenebb kezünkkel, és éljük meg a pillanatot

Olyan érzésünk van ezeken a szürke napokon, hogy nem is élünk csak vegetálunk? Próbáljuk ki az alábbi gyakorlatot: étkezésnél cseréljük fel a kést és a villát. Mivel így nagyon kell figyelnünk, hogy megtartsuk az ételt, lassabban, tudatosabban, s ezért nagyobb élvezettel is eszünk, azaz az étkezés közben jobban megéljük a jelen pillanatot.

Élvezzünk valami igazán télieset

Gondoljuk csak meg, mindjárt vége a télnek – és vele sok remek tevékenységnek, ami csak ehhez az évszakhoz köthető. Élvezzük ki ezeket tudatosan, amíg még megtehetjük.

Szervezzünk nagy családi vagy baráti játékestet.

Hívjuk meg a barátainkat krampampulira.

Rendezzünk sötétedés után kerti partit a szabadban. Öltözzünk be jó melegen, gyújtsunk tábortüzet, süssünk kolbászt és kínáljunk hozzá forralt bort.

Intézzük el elmaradt levelezésünket (nyáron erre sokkal nehezebben szánjuk rá magunkat). Írjunk levelet vagy képeslapot kedves barátainknak és szeretteinknek.

Vagy egész egyszerűen csak élvezzük a csodás, hosszú, olvasással töltött estéket, amikor nem sürget senki és semmi. Lehet, hogy mire végzünk a könyvvel, már ki is dugja a fejét az első hóvirág.

(Forrás: www.orgenda.de, németből fordította: Harrach Orsolya)