Már nagyanyáink is hirdették: „Amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra!” Könnyebb mondani, mint megtenni – minden ötödik ember szenved a szakértők szerint halogatásban. Amit gyakran lustaságnak nevezünk, abból valódi betegség fejlődhet ki: a krónikus halogatást a felesleges késleltető viselkedés jellemzi.

Halogatás gyakori az egyetemistáknál

A 80-as évek közepétől kutatják tudósok a „halogatást” és arra az eredményre jutottak, hogy mindenekelőtt egyetemisták szenvednek a halogatás jelenségében, mivel a középiskola után hirtelen maguknak kell szabályozni az adott órarenddel (gyakran munka melletti) egyetemi napi tevékenységüket, és szervezni hosszú távú projektjeiket. Itt különösen a humán tárgyakat tanuló egyetemisták érintettek. Az Eliyahu M. Goldratt által jellemzett halogatás ezért egyetemista-szindrómaként is vált ismertté. A férfiak gyakrabban érintettek, mint a nők.

Terápia, vagy a rossz tulajdonságok legyőzése?

Súlyos formájában a halogatás előfordulhat félelmekkel, tökéletességre törekvéssel, depresszióval, unalommal vagy kudarctól való félelemmel. Ez létrehoz egy ördögi kört: a halogatásban szenvedő az el nem végzett munkák egyre növekvő hegyével áll szemben tehetetlenül. Mivel tudja a következményeket, ha a munkáit nem végzi el, ez által még nagyobb nyomásnak van kitéve, és végül teljesen fusztrált lesz. Néha csak a viselkedésterápia vezet ki e dilemmából. De eddig nem szabad eljutni! Az ember szokásai rabja, és a „mindent elhalasztani” szokásunkat megszakíthatjuk azáltal, hogy más magatartás szokásokat gyakorolunk be. Megmutatjuk, hogyan lehet a halogatás ördögi körét áttörni.

15 tipp a halogatás ellen

1. szabály

Ha feladatot kap, vagy olyan ötlete támad, amit meg akar valósítani, kezdjen rögtön hozzá. A projekt megvalósításának esélye az első három nap után csak egy százalékra csökken.

2. szabály

Kezdje a legkellemetlenebb feladattal. Szokás szerint ezt halogatjuk legtovább. Ha azonban rögtön első napi feladatként legyűri, a következők már nem is tűnnek olyan rossznak.

3. szabály

Csináljon egy nagy feladatból több kicsit. Különben a munka nyomasztónak és megoldhatatlannak tűnik. Ne csak a végtelen hosszúnak tűnő útra összpontosítson, hanem tartsa szem előtt a célt is.

4. szabály

Használja ki a gondolkodás erejét! A gondolat a gyakoriság által szilárdul meg. Mondja magában mindig, hogy ezt megoldja, ahelyett, hogy arra gondol, hogy „hiszen ezt nem lehet megcsinálni…”

5. szabály

Hagyjon fel a tökéletesnek lenni akarásával. Ez ahhoz vezet, hogy megreked, és helyben jár. Koncentráljon e helyett a lényegre.

6. szabály

Dicsérje magát, ahelyett, hogy kételkedne magában. Becsülje meg a részsikereket. Dicséret vezet a motivációhoz, és erősíti a saját erőben vetett bizalmat. Ezáltal valóban emelkedik a teljesítőképesség.

7. szabály

Vegye figyelembe saját testritmusát: minden embernek saját ritmusa van. Hogy hosszan alvók, vagy korán kelők vagyunk, génjeink határozzák meg. Ahelyett, hogy ez ellen harcolunk, meg kell próbálni a nehéz feladatokat saját személyes teljesítményfázisunkban megoldani.

8. szabály

Ne hagyja magát eltéríteni. Próbálja meg elkerülni a zavarokat, akár munkatársak, telefon vagy saját elkalandozó gondolatai okozzák. Próbáljon meg csak arra koncentrálni, amivel éppen foglalkozik.

9. szabály

Adjon magának határidőt. Minél több ideje van adott feladatra, annál több időt igényel a megoldáshoz. Mindezt az eredmény javulása nélkül, hiszen a figyelem nem a lényegre korlátozódik. Ha a naptárban a leadás határidejét korábbra dátumozza, időt nyer a javításra.

10. szabály

Kapcsolja be a környezetét. Mint mindenki tudja: megosztott baj, fele baj. Nem csak a csapatmunka nehezíti meg a halogatáskedvet; aki munkatársait és barátait saját munkájáról tájékoztatja, az külső nyomást teremt, és ezzel új ösztönzést is.

11. szabály

Legyen őszinte önmagához. Csak kifogást keres arra, hogy valamit elhalasszon, vagy valami más valóban fontosabb pillanatnyilag?

12. szabály

Különböztessen meg fontossági sorrendet. Legjobb, ha már előre megtervezi egy listán, hogy mely feladatoknak van a legnagyobb prioritása, és emiatt elsőként kell elintézni. Tartsa is magát ehhez a tervhez.

13. szabály

Maradjon reális feladattervezésében. Ne akarjon egyszerre túl sokat megcsinálni, és tervezzen be szüneteket. Használja e szüneteket rendszeres testedzésre, jógára, kocogásra, hogy megmeneküljön a stressztől.

14. szabály

Legyen tudatában saját sikereinek és erősségének. Ez hatékonyabb, mint erejét a saját gyengéi elleni harcra fordítani.

15. szabály

Tekintse a munkát saját élete részeként. Próbálja meg saját munkáját ne terhes kötelességnek tekinteni, hanem fogja fel azt a valóság aktív alakítása lehetőségeként. Járjon túl saját eszén, és beszélje be magának, hogy a legunalmasabb feladat is rendkívül érdekes.

(Forrás: Prokrastination (Aufschieberitis), németből fordította: Koncz László)