Az idős emberek utolsó éveiket általában magányosan töltik. Társuk meghal, gyermekeik elköltöznek, élik a maguk életét, így magukra maradnak. A magányosság nem csak csöndes házat, társ, társaság hiányát jelenti, hanem érezteti hatását az elmén, a testen. A következmény: megnő egyes betegségek kockázata, ám ez ellen találhatunk egyszerű megoldást.

Magányosnak lenni azt jelenti, hogy megnövekszik a kardiovaszkuláris betegség, az Alzheimer-kór, a depresszió és az idő előtti halál kockázata. Fontos volna hatékony kezelési módszert találni az öregkori magányosság enyhítésére, de az eddigi törekvések korlátozott sikerre vezettek.

A Kalifornia Egyetem (Los Angeles) tudósai felfedezték, hogy egy mindfulness meditációs program – amely mindössze 8 hétig tart, oldja az öregek magányosságát. A program lényege: Tudatosan légy jelen az életedben, és kinyílnak előtted a lehetőségek.

A team vizsgálta a magányossághoz kapcsolható, gyulladást előidéző gének aktivitását, amelyek egy sor különböző betegséghez vezethetnek, és megállapította, hogy ez a típusú meditáció jelentősen csökkentette a gyulladást előidéző gének kifejeződését. A Pszichoneuroimmunológiai Központ professzora, Steve Cole és munkatársai kutatási eredményeiket a Brain, Behavior and Immunity című szakmai folyóiratban tették közzé.

A mindfulness-alapú stresszredukció elnevezésű 8 hetes program megváltoztatta a géneket és a gyulladást jelző fehérjemarkereket, beleértve a C-reaktív fehérjét (CRP) és egy, az NF-kB transzkripciós faktor által ellenőrzött géncsoportot. (A CRP a szív- és érbetegség erős kockázati tényezője, míg az NF-kB egy gyulladást kiváltó molekuláris szignál.)

Cole professzor így magyarázza: „Munkánk az első bizonyíték arra, hogy egy pszichológiai intervenció, amely csökkenti a magányérzetet, csökkenti a gyulladáskeltő génexpressziót is. Ha a további kísérletek is megtámogatják, az MBSR (mindfulness bázisú stressz redukció) értékes eszköz lehet az idősek életminőségének javítására.”

A kutatók összesen negyven – 55 és 85 év közötti – felnőttet vontak be a kísérletbe. A résztvevőket véletlenszerűen osztották két csoportra: a mindfulness meditációs, illetve a kontrollcsoportba. Minden résztvevőt értékeltek a magányosság skálán, a kísérlet kezdetén és végén, továbbá vérmintát vettek, ugyancsak a kísérlet kezdetén és végén, hogy mérjék a génkifejeződést és a gyulladásszintet.

A meditációs csoportba sorolt résztvevők heti 2 órás alkalommal megtanulták a mindfulness technikáját, beleértve az éberséget és a légzéstechnikát. Otthon naponta fél órán át gyakorolták a mindfulness meditációt. A meditáló résztvevők magányérzete saját bevallásuk szerint csökkent, vértesztjük a gyulladással kapcsolatos gének expressziójának lényeges csökkenését mutatta.

„Ez egy kis minta, de eredményeink ugyancsak bátorítóak. A kutatások egész sora mutatja már, milyen pozitív hatásuk van a különféle meditációs technikáknak, beleértve a tai chit és a jógát is” – mondja dr. Michael Irwin professzor, a Pszichoneuroimmunológiai Központ igazgatója. „Ezek a kutatások nemcsak összekötik az elmét és a géneket, de egyszerű gyakorlatokat is tanítanak az embereknek, amelyekkel javíthatják az egészségüket.”

(Forrás: Független)