A tudósok szerint az ülést joggal oda lehet sorolni a dohányzás és az elhízás mellé, ha a krónikus betegségek kockázati tényezőiről beszélünk. Még azok sem menekülnek meg az ülés ártalmaitól, akik hetente ötször edzőterembe járnak, vagy napi rendszerességgel futnak, tornásznak (és egészségesen étkeznek), ha olyan a foglalkozásuk, hogy 5-6 órát töltenek ülve a képernyő előtt.

A kutatások többnyire az emberek viselkedésének megfigyeléséből következtetnek, de már kezdenek napvilágra kerülni a biológiai tényezők is, amelyek a hosszas ülőfoglalatossággal függenek össze.

Kimutatták például, hogy már 1 órányi ülést követően 90%-kal csökken annak az enzimnek a termelődése, amely elégeti a zsírt a szervezetben. Ha még tovább ülünk, lelassul a szervezet glükóz anyagcseréje, csökken a HDL (a ‘jó’) koleszterin szintje a vérben. A fentiek a szívbetegség és a 2. típusú cukorbetegség rizikófaktorai.

Egy, a British Medical Journal orvosi folyóiratban megjelent tanulmány szerint, ha naponta három óránál kevesebbet ül az ember, két évvel megnőhet az élettartama.

Egy 17 000 kanadaira kiterjedő kutatás szerint több, mint másfélszeres a halálozási kockázat azoknál az embereknél, akik a napjuk nagy részét ülve töltik. Egy ausztrál kutatás arra világít rá, hogy az ülve töltött idő a nőknél az elhízás kockázatát hordozza, még akkor is, ha fizikailag aktívak a szabad idejükben, és odafigyelnek a kalóriákra.

A metabolikus szindróma kockázata a képernyős elfoglaltság mennyiségétől (akár számítógép, akár tévé) – mint dózistól – függ. A fizikai aktivitás csak minimálisan befolyásolja a metabolikus szindróma és a hosszadalmas ülés közötti összefüggést.

Túl kevés az az idő, amit edzéssel tölthet az ember, hogy ellensúlyozni tudja az egész napos ülés negatív hatását – főként, ha a testedzés újabb ülésből, szobakerékpáron vagy evezőpadon való ülésből áll.

Mi a megoldás? Egyszerű: legalább óránként álljunk fel az ülésből, egyenesedjünk ki, mozgassuk meg magunkat!

(Forrás: Független)