Megfizetünk a két lábon járásért
Az evolúció következménye a gerinccel kapcsolatos elváltozásoknál jól megfigyelhető. A gerinc S alakot vett fel a négy lábon való közlekedéstől a két lábon járásig való fejlődés folyamán. Az emberi evolúcióval járó hátrányos következményekre hívta fel a figyelmet Bruce Latimer antropológus (Case Western Reserve University) az Amerikai Szövetség a Tudomány Haladásáért (AAAS) éves találkozóján.
„Ha egy mérnököt kértek volna fel, hogy tervezze meg az emberi testet, soha nem csinálta volna ilyenre, amilyenre az ember kifejlődött. Szerencsétlenségünkre, már nem járhatunk négy lábon. Túl sok evolúciós változáson mentünk keresztül, és az már nem volna válasz a problémáinkra” – állítja Latimer.
Az evolúciós elmélet megmagyarázza, miért szenvednek az emberek olyan fizikai bántalmaktól, amilyenektől állatok soha. A négy lábon járásból kiinduló evolúció okoz a lúdtalptól az elcsúszott porckorongokig, a sérvig sok mindent. Akármilyen bizarrul hangzik is, a két lábon járás következtében formálódott át úgy az arc és a fej, hogy érthetővé válnak az olyan dentális (fogászati) problémák, mint hogy nincsen elég hely a bölcsességfog számára.
Különösen jól megfigyelhető az evolúció következménye a gerinccel kapcsolatos elváltozásoknál. A gerinc S alakot vett fel a négy lábon való közlekedéstől a két lábon járásig való fejlődés folyamán. Minthogy a gerinc görbületeket alkot, egyes pontokon érzékennyé válik a stresszhatásokra: lordosist (a hát alsó részének befelé görbülete), kyphosist (görbe vagy púpos hát), scoliosist (a gerinc oldalra görbülése) hozva létre.
A gerincnek ismétlődő mozgást kell végeznie járás közben – míg az egyik láb előre lép, ezzel egy időben az ellenkező oldali kar lendül. „Ezzel csavarodó mozgás keletkezik, amiből sok millió csavarodás lesz idővel, és a porckorongok kopni kezdenek a csigolyák között, eltörnek, gerincsérvet okozva. Ehhez jön még a korral járó csonttömegvesztés (oszteoporózis), ami tovább komplikálja a problémát.”
A korai ember-elődök közül kevesen éltek 50 évnél tovább, a legtöbbjük meghalt harminc-, negyvenéves korban, mondta Latimer. Az emberi test sorozatosan ismétlődő fizikai stressznek van kitéve, és a legtöbb ember – ahogy öregszik – valamilyen fájdalommal kell, hogy éljen.
Az emberi test eredeti „dizájnja” 40 évre volt tervezve – jelentette ki az antropológus.
(Logikusnak tűnik ezek után, hogy ha már ilyenek lettünk, próbáljuk megelőzni a gerincbántalmakat. Változtassuk gyakran a testhelyzetünket, tornázzunk, mozogjunk minél többet! – a szerk.)
(Forrás: Független)