A modern jelenségnek számító különélő kapcsolatok olyan párkapcsolati formát jelentenek, amelynél mindkét félnek megvan a maga lakhelye, illetve „világa” is. Az emellett döntők azt állítják, hogy ugyanolyan boldogok, mintha házasok lennének, a Bradfordi Egyetem kutatása szerint azonban sokan közülük szívesen cserélnének hagyományos együttélési formára.

A felmérés során 572 ilyen kapcsolatban élő párt kérdeztek meg, az eredményeket pedig a Brit Szociológiai Társaság éves ülésén, Leeds-ben.

A kutatásban résztvevő nők gyakran főztek, mostak és takarítottak a párjuk lakásában, mert „bűntudatuk” volt az ottani állapotok miatt – fogalmazott Simon Duncan professzor. „A különélők közül sokan vágynak házasságra, olykor pedig gyermekvállalásra is. A hagyományos nemi szerepek felcserélődésével szemben arra derült fény, hogy a kutatásunkban résztvevők tradicionális együttélésre váltottak, amint a körülmények lehetővé tették. A különélő nők alkalomadtán elkerülték a hagyományos szerepükből adódó terheket, valamint a párkapcsolat során adódó kellemetlen helyzeteket” – tette hozzá a szakértő.

A 29 megkérdezett nőt alapvetően három csoportba lehetett osztani: voltak, akik anyagilag és érzelmileg sebezhetőnek vélték az együttélést, mások távoli munkavállalás miatt kényszerültek ilyen helyzetbe, a többieknél pedig a család nem nézte jó szemmel a kapcsolatot, esetleg nem tudtak megengedni maguknak egy közös otthont.