Az utolsó falatra emlékszünk a legjobban, ha tehát akkorra már kellemetlenül teleettük magunkat, ugyanaz az étel kevésbé tűnik majd vonzónak számunkra a későbbiekben. Az eredmények alapján érdemes végiggondolni, hogy mindenáron óriási adagra van-e szükségünk a kedvenc ételünkből, a túlzott jóllakás ugyanis valószínűsíti, hogy jó ideig nem kívánjuk majd.

Baba Shiv, a Stanford Egyetem Üzleti Iskolájának marketing professzora úgy nyilatkozott, hogy az eredmények segíthetnek a szülőknek abban, hogy csemetéik olyan ételeket is megegyenek, amelyeket nem szeretnek.

Nem arra kell ösztönözni a csemetéket, hogy egyszerre eltüntessék az összes zöldséget, hanem inkább arra, hogy kisebb mennyiséget párosítsanak a kedvenc ételeikkel, s így kellemesebb emlékkép marad róla a fejükben.

„Az emberek hajlamosak túlzottan elmerülni a kedvenc ételeik élvezetében, mégpedig a következmények felmérése nélkül. Pedig az élvezet kulcsa a mértékletességben rejlik” – tette hozzá Shiv professzor, aki a Bostoni Egyetemen dolgozó kollégáival vágott bele a kísérletbe.

Először 134 huszonkét éves átlagéletkorú diáknak adtak háromféle ízű sós kekszet, és arra kérték őket, hogy egyenek belőlük. A kisadagos csoport tagjai öt darabot fogyasztottak, a nagyadagosok pedig 15-öt. Utána pedig egytől hétig terjedő skálán értékelték, mennyire élvezték a falatozást.

A második kísérletnél gyümölcslé is volt a keksz mellett, a harmadiknál pedig csak gyümölcslé. Az eredmények alapján a legutóbbi emlék nagy szerepet játszott a fogyasztási szokások alakításában, mivel az emberek nem nagyon emlékeztek az első ízre.