Ma még mindig sok támadás éri a vegetáriánizmust, noha világviszonylatban minden ötödik ember húsmentesen étkezik. Ha belegondolunk, hogy ez az emberiség 20%-át jelenti, akkor beláthatjuk, hogy valószínűleg így is lehet egészséges életet élni. De hogyan lehet ilyen módon felnevelni egy kis embert, és miként juthat hozzá a kicsi a megfelelő tápanyagokhoz?

A válasz egyszerűbb, mint gondolnánk. A titok, hogy semmit se erőltessünk a gyerekre – sem a húst, sem a húsnélküliséget. Igaz ez az ételek mennyiségére is: a legtöbb szülő és nagyszülő igyekszik túletetni a gyerekeket, aggódnak, amiért az túl keveset eszik. Holott a probléma abban rejlik, hogy az általa megevett étel mennyiségét a sajátjukhoz hasonlítják. Bele sem gondolnak, hogy egy kisebb gyereknek még jóval kevesebb ételre van szüksége. Az erőltetés révén aztán a gyerek sokkal jobban elutasítja az ételt, mint azt egyébként tenné, vagy éppen ellenkezőleg: tudat alatt szeretne megfelelni, így hát eszik akkor is, ha cseppet sem éhes, ez pedig gyorsan elhízáshoz vezet.

A húsevésre, vagy annak elkerülésére ugyanez igaz. Ne erőltessük rá a gyerekre a húsevést, de annak ellenkezőjét sem. Egy vegetáriánus családban természetesen valamivel nehezebb megoldani, hogy a gyermek húsételhez jusson, de semmi sem lehetetlen. Vásárolhatunk a számára egészséges forrásból származó csirkehúst, vagy szalámit, és meglátjuk, hogy szereti-e, igényli-e. Azt se feledjük, hogy a gyerek a hétköznapokban az otthonán kívül is sok helyen juthat húsos ételekhez: a menzán, a nagyszülőknél, táborokban stb.

A szülő nézőpontja persze automatikusan hatással lesz a gyerekre is, akár csak az egyik, akár mindkét szülő mellőzi a húsevést. Ez azonban nem probléma, egészen addig, amíg a gyermeknek van döntési lehetősége e tekintetben. Ha valaki aggodalmaskodik a gyerek egészsége miatt a csökkent húsevési szokások mellett, akkor rendszeres orvosi ellenőrzéssel, valamint tudatos étrend-összeállítással megelőzheti az esetleges hiányállapotok kialakulását.