Nem bonyolult, csak egy kis tervezés szükséges. Úgy menjünk vásárolni, hogy már előre tudjuk, hogy mit fogunk kezdeni végül majd azzal, amit megvettünk. Abból induljunk ki, hogy sokáig akarjuk használni. Ha ezt szem előtt tartjuk, apránként megszabadulhatunk a felesleges dolgoktól, és ha előre tervezünk, nem keletkezik sok vegyes hulladék.

Gondolkodjunk előre

Mielőtt megveszünk vagy hazaviszünk valamit, gondoljuk át, hogyan és mennyi ideig fogjuk tudni használni. Akkor vigyük haza, ha az adott termékből és/vagy a csomagolásából nem lesz rövid úton vegyes háztartási hulladék, még szelektíven sem.

Mindig a piramis (pontosabban a fordított piramis) tetején induljunk:

• csak azt vigyük haza, ami tényleg hasznos számunkra és a család számára
• ami nem hasznos, attól szabaduljunk meg felelős módon, ésszerű keretek közt
• használjuk, amíg valóban hasznos, vagy eleve vegyük használtan, amit még lehet
• ami kiszolgált, azt gondosan szelektáljuk és felelősen dobjuk el, ipari újrahasznosításra
• ami lebomlik, azt komposztáljuk
• ami megmarad, és semmi mást nem lehet vele kezdeni, azt dobjuk a vegyes hulladékba

Csak a komposztálással és a szelektív gyűjtéssel is minimum 30 százalékkal csökkenhet a vegyes hulladék a háztartásban, de valószínűbb, hogy még nagyobb arányban. Viszont ez már csak a cső vége. Már a zöld hulladék és a szelektív hulladék is csökkenni fog, ha már a vásárlásnál, illetve a háztartásba való hazavitel előtt megfontoljuk, hogy mennyire hasznos az, amit haza akarunk vinni.

Szelektáljunk már a házon kívül

Jóval azelőtt is dönthetünk arról, hogy miből lesz hulladék, mint ahogy egyáltalán az otthonunkba kerülne. Ami nem hasznos, vagy tudjuk, hogy pont abból a fajta termékből lesz a leghamarabb felesleges kacat, haszontalan és újrahasznosíthatatlan vegyes hulladék, netán veszélyes hulladék, haza se vigyük. Ingyen se.

Végeláthatatlan kiállítási és rendezvényes brosúrák, ingyen példányok és apró, vacak ajándéktárgyak kupaca, ide-oda tologatása előzhető meg, ha ellenállunk azoknak már akkor, amikor felmarkolnánk és hazavinnénk. Persze, lehetne folytatni a sort a kéretlen postával, a nem kívánt ajándékokkal és egy sor, impulzus hatására megvásárolt, végül a sarokban porosodó vagy a szekrény aljára száműzött holmival, ami már a gyártósorról lekerülve is kérdéseket vet fel az emberben.

Az internetes közösségi oldalak „ingyenesen elvihető” kategóriája is, valljuk be, kétélű fegyver. Egyrészt mindenki itt próbál megszabadulni még utoljára attól, ami egyébként a kutyának se kell, de legalábbis számára már nem hasznos. Bár valóban rálelhetünk itt is és vásárokon, piacokon, garázsvásárokon és egyéb helyeken kincsekre, bánjunk csínján az ilyen holmival.

Miért adják ingyen? Fogjuk szeretni, vagy csak a szerzési vágy hajt? Tényleg kell? Lehet mással helyettesíteni? Ha nem vagyunk száz százalékig biztosak abban, hogy megfogtuk az Isten lábát (de melyiket?), akkor inkább mondjunk nemet. Ha ingyen megtaláljuk pont azt, amit kerestünk, akkor örüljünk neki. Előfordul ilyen is. A legtöbb esetben viszont ezek a tárgyak jó eséllyel a sarokban végzik.

Kérd és megadatik

Van egy olyan „ingyenes” forrása a tárgyaknak, aminek az esetén kevés vagy kevesebb ráhatásunk van arra, hogy mi kerül a birtokunkba. Feltéve, hogy nem akarunk megsérteni senkit. Persze, tovább is lehet adni egyes dolgokat némán, de tiszta kommunikációval, finoman a tudtára lehet adni, hogy mire vágyunk, vagy mire nem. Nyilván, attól is függ, hogy ki az ajándékozó, és egy meglepetés is lehet kellemes. Jól is elsülhet a dolog, de ha nem szereted a nagyon meglepő dolgokat, vagy nem bízol benne, hogy mások kitalálják, hogy mire vágysz, akkor is vannak megoldások, amelyekkel lehet némi befolyásod arra, hogy mit kapsz, vagy kaptok családilag.

Szűkebb családon belül, ha jól működik a kommunikáció, akkor azért többnyire meg lehet beszélni nyíltan is, hogy mire vágyunk és azt is, hogy mire nem. Kicsit nehezebb a helyzet, ha a család vagy a baráti társaság egyes tagjai nem egészen értenek egyet az álláspontunkkal, vagy bizonyos hagyományokhoz, elképzelésekhez ragaszkodnak, esetleg úgy vélik, jobban tudják, mit kell kapnod, mint te magad. Néha kétségtelenül nagy lelkierő kell ahhoz, hogy megbeszéljük a rokonokkal, barátokkal is, hogy mivel léphetik át a küszöbünket, de sokszor erről is lehet kulturált formában beszélni.

Ha a nyílt kérés és megbeszélés nem működik, mert persze van ilyen, akkor is vannak megoldások, amelyekkel valamennyire irányítás alatt tudod tartani, hogy mit engedsz be az otthonodba a zéró hulladék, vagy hulladékszegény életmódot megcélozva. Azt is mi döntjük el, mennyire leszünk szigorúak vagy engedékenyek, kritikusok másokkal szemben. A legjobb arány a fele-fele, engedjünk is, meg ne is. Végül is, a mi otthonunk, de gondoljunk arra, hogy ami végképp nem jön be, azt ugyanúgy tovább is lehet adni fű alatt, mint eddig. Tudod, hogy van a mondás az ajándék lóval…

Írjunk kívánságlistát

Kéréseink disztingvált tálalási módja lehet a nyílt kívánságlista. Írjunk össze egy listát konkrét kéréssekkel, amelyekből választhatnak mások, ha nekünk akarnak meglepetést. Szülőkkel, nagyszülőkkel, barátokkal is érdemes egyeztetni az ajándékozásról, illetve kreatív megoldásokat lehet találni arra, hogy ne hordjanak el hozzánk fűt-fát-bogarat. Az nyilván egyéni, hogy ki mire vágyik, de egyre többen kérik manapság, hogy adományozzanak az ismerősök egy konkrét jótékony célra ahelyett, hogy nekünk vennének valami bohóságot. Ha mégis mindenáron nekünk vásárolnának, állítsunk össze egy nyilvános listát, amiről mindenki választhat olyat, amivel nem lő bakot. Mondjuk, nem kapunk meg egy könyvet 6 példányban.

Hasznos, ha a kívánságlistát olyan helyre tesszük fel, ahol az ajándékozók is szerkeszthetik anonim módon: a Google Docs vagy más megosztási felületek erre megfelelnek. Ha olyan tétel is van, amit többen összeállva vehetnek meg, vagy amiből nem baj, ha többet is kapunk, akkor ezt tüntessük fel. Így valamilyen módon meglepetést kapunk, mert nem tudjuk, hogy megkapjuk-e, ami a listán van és azt se, hogy kitől. Persze, ezt is családja és társasága válogatja, de ha a többiek egymással kapcsolatban vannak, akkor ők össze tudnak beszélni. Nyugodtan rangsorolj is, hogy mit szeretnél leginkább. Ha nincs konkrét kívánságod, vagy nem anyagi, kérj élményt, szívességet, vagy olyan fogyasztási cikket, amit szívesen használsz, és belátható időn belül elfogy (süti, bor, bonbon, kozmetikum, tea, kávé – ha nem túl személyre szabott, és nem kérik számon, hogy mi lett a sorsa, akkor tovább is adhatod).

Vásárlási lista, jegyzetelés

A meggondolt vásárlás, hosszú távú használat és az, hogy eleve csökkentjük a felesleget, szintén jelentős javulást hoz majd. Amikor a folyamatot elkezdjük, jó darabig csak minimálisat vásároljunk, vagy szinte semmit, és csökkentsük azoknak a tárgyaknak a mennyiségét, amelyek már nem szolgálnak, vagy amelyek funkcióját mással is be lehet tölteni, amiből több van.

Írjunk bevásárlólistát és írjuk le, hogy éppen mire van szükségünk, de minél nagyobb az értéke, annál tovább várjunk azzal, hogy beszerezzük. Adjunk magunknak gondolkodási, gondolat-beérési időt. Listával menjünk vásárolni, így nem felejtjük el azt, amit tényleg meg kell venni. Igyekezzünk célirányosak maradni. Ha 5 tétel kell, ne menjünk haza 15 másikkal. Mindig nézzünk körül otthon, hogy mi az, ami hiányzik, ha valami elfogy, elhasználódik, gondoljuk át, hogy kell-e pótolni. Ha igen, jegyezzük fel.

Már ezzel a taktikával is kiszűrhetünk egy sor olyan impulzusvásárlást, ami elszívja a pénzünket, időnket, energiánkat, és nem veszünk olyan dolgokat, amiket később megbánunk.

Babusáné Gazdik Ágnes
Öko-Piac-Tér.net

A cikksorozat többi részét itt találja:

• 1. Nem önsanyargatás, csak észszerű egyszerűség
• 3. A fogyasztás valódi ára
• 4. A vásárlással szavazunk
• 5. A legjobb hulladék, ami nincs
• 6. Hulladékcsökkentés: Ne vidd haza!
• 7. Csökkentsd – kevesebb tárgy, több élet
• 8. Kisebb ház, kisebb gond

Ha érdekli a téma, ajánljuk figyelmébe az alábbi cikket is:

Pénztárca- és környezetkímélő nyaralás